Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-94
397 A nemzetgyűlés 91. ülése 19Í7. zálása, helyzetmegállapítása közben bizonyos megállapításokat tettem és igyekeztem megmutatni azokat az okokat, amiért az összeesküvéshez eljutottunk és megmutattam azt a hullámot, amely éppen most az összeesküvésben kulminál, bizonyos következtetéseket is le keil vonnom, mert mint mondottam már, az egész magyar nép életének legnehezebb periódusában él ma. Senki ne gondolja közülünk, hogy a háború borzalmai után egy borzalmaktól, illetve nehéz ségektől mentes béke vár ránk. A békeszerződés gazdasági feltételei mérhetetlen súlyoisak és erősen próbára teszik a magyar nép teherbíróképességét. A békeszerződésből folyó kötelezettségeink teljesítése a nemzeti becsület, de egyben a nemzeti fennmaradás kérdése is, ezen túlmenőleg azonban törekednünk kell arra, hogy a dolgozók, a széles néprétegek életnívója npról-napra, holnapról-holnapra felemeltessék. Mert ha ezt a célt elhanyagoljuk, ha minden erőnket nem erre fogjuk össze, akkor könnyen előadódhatik az a helyzet — nem ma, nem bol-. nap, nem tíz év múlva, hanem később —, hogy lesz ország, de nem lesz már nép, amely bene* pesítse. Nagy, átfogó gazdasági tervekre van szükség, olyanokra, amelyek tekintettel vannak arra is, hogy jóvátételi kötelezettségeink pontos teljesítése mellett, hogyan lebet a dolgozó fláp életét fokozatosan felfelé mávellálni. Ha azonban igaz az a tétel, nogy nincs tartós politikai hatalom gazdasági nélkül, akkor igaz ennek a fordítottja is, nevezetesen az, hogy nem lehet egy gazdasági programot megvalósítani anélkül, hogy ennek politikai alátéte is meg ne legyen. Vájjon megvan-e ez a politikai alátétje azoknak a hároméves gazdasági terveknek, amelyeket a kommunistapárt, azután a szociáldemokratapárt dolgozott ki és amelyekhez — remélem — a közeljövőbea a ki&gazldapárt is hozzáadja majd a magáét. Megvan-e ez a feltétel az adott politikai viszonyok közötti? Azt hiszem, ha err^ a kérdésre őszintén akarunk felelni, válaszunk csak nemleges lehet. Az ideiglenesség állapotában hibás elgondolásból indultunk ki. ROÄ-Z volt a felállítás, mert ahelyett, hogy az egyik oldalon világnézeti beállítottságtól függetlenül sorakoztatta volna fel a dolgozókat, tehát a munkásokat, a parasztjkat és a haladó értelmiségieket, a koalíció túlszéles alapjainak megteremtésével-talán attól a szándéktól, mégpedig jóhiszemű szándéktól vezettetve, bogy ezáltal ezekéit a rétegeket bevonja az építés munkájába, megengedte, hogy a reakció rétegei befurakodjanak soraiba, ahol azok többé már nem expiálni akartak az építésben való részvételen keresztül, hanem egyenesen az őket jellemző szerénytelen mohósággal mindjárt az irányításba akartak befolyni, eö'i — uti figura dooet — erre meg is teremtődött számukra az alkalom. A döntés joga, a idöntés szándéka jórészt a kisgazdapárt kezében van, attól függ. Amikor azonban tisztán látszanak a hibák, amikor félreérthetetlen nyiltsággal és keménységgel kell lezárnia a pártnak a multat, lezárnia magát az Összeesküvés felé, én itt, a magyar nemzetgyűlésben, nyillitian vettem fel a miniszterelnök úr felé a kívánságot, hogy most, az összeesküvés likvidálása % befejezése, s a pártból való kirekesztése után hozza ki ezt a népi mozgalmat onnan, ahova a nagytőke fullajtárai bekalauzolták; á GYOSZ és b. nagybankok előszobáiból! Hozza ki oda, ahonnan mint fiata'l foi február hó 12-én, szerdán. 398 parasztember elindítóvta: az Isten szabad ege alá, hogy ott kezetfog\a az üzemek és gyárak dolgozóival és a hals dó értelmiséggel, velük együtt, egy népfronton belül meneteljen az ú.i demokratikus Magyarország felé. 'Nagy taps a kommunista és a szociáldemokratavárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Ebben a megenyhült parlamenti atmoszférában az összeesküvésről nem akarok sokat beszólni, bét szempontból sem. Az egyik,megint szubjektív, egyéni szenroont, A szóbanlévő urak voltak azok, akik a pártba beülvén, engem és elvbarátaimat, mint kommunista janicsárokat, mint titkos kommunistákat nyálaztak be és rágalmaztak, de sohasem nyíltan, annak a minimális őszinteségnek is a hiányával, amely még a lókupecek közt is szokás. Én tudom miért, mert ifjú éveimben lókupec is voltam, igen t. Nemzetgyűlés! (Derültség. Vásáry József (msz): Nagyszerű!) Mi együtt haladunk a kommunistákkal, de ahogy magamat ismerem, soha e#y zárt világnézetű párt tagja nem lehetek. Sri magam mégis együtíhaladok a szociáldemokratákkal és a kommunistákkal, mert meggyőződésem az, hogy a demokráciát jobbról, Jobbról, újra csak jobbról és mindig jobbról fenyegeti veszély. (Taps a munkásvártok oldalán.) Éppen ezért nehéz itt nekem állástfoglalnom, nem pedig azért, mintha nem tudnám az »i« natu fölé a pontot feltenni. En már bebizonyítottam, hogy igen hamar felrakom a pontot az »i« beta fölé. Foglalkozni kell azonban ezzel a kérdéssel más szempontból. Függetlenül attól, hogy a kisgazdapárt által javasolt parlamenti bizottságra vonatkozó indítvány levétetett e a napi j rendről vagy sem, meg kell tennem egy megr állapítást. Még pedig azt, hogy ha valaki parlamenti bizottságot kér, ezt elvileg nem lehet kifogás tárgyává tenni. A nép ugyanis szuverén, a nép jogainak letéteményese pedig a parlament. Minden jog a néptől származik, a parlament tehát adott esetben, adott kérdésekben időlegesen minden jogot magához vonhat. A hiba nem is itt követtetett el. Az már más kérdés, hogy én például a parlamenti bizottság kiküldését politikai okokból tartottam észszerűtlennek a következő alapon: ezzel megcáfoltuk volna a miniszterelnök urat, aki legjobb információim szerint a kisgazdapárt képviselői értekezletén és politikai bizottságában egyaránt kijelentette, hogy az államrendészet korrektül járt el. s emellett azt a látszatot is keltettük volna kifelé, hogy itt rothadt, korrupt a rendőrség, rothadt, korrupt az ügyészség, rothadt, korrupt a népbíróság, de — horribile dictn — rothadt és korrupt még a mentelmi bizottság is. (Derültség a kommunistapárt oldalán.) De ember vagyok, tehát nem vagyok biztos abban, helyes-e az én politikai megítélésem. Más hiba követődött el azonban, igen t. képviselőtársaim. Nevezetesen sérelem esett a képviselők egyenlőségéin: és azon a demokratikus elven, hogy nincsenek privilégiumok. Nemcsak ebben a Házban, ebben a demoíkiraltikus parlamentben, hanem még a monarchiák parla; mentjeiben sincsenek bársonyszékben ülő miniszterek, első sorban ülő államtitkárok, hanem csak egyenrangú képviselők, akik felett az elnök elnököl 1 . Fából vaskarika tehát az, hogy amikor a hét kicsi törpéről volt szó, nem követeltek parlamenti különbizottságot, de követelték, amikor Kovács Béla képviselőtársunkról
