Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-67
11 A nemzetgyűlés 67. illése 1946. csupán annyit jegyzek meg, hogy amit én elmondottam, nemcsak az én egyéni véleményem volt, hanem ezer és ezer haladó szellemű olyan egyéniségé, akik a politikai és gazdaságii élét-' hen ma is fontos szerepet töltenek be. (Ugy van!, Ugy van! a szociáldemokratapárt és a kisgazdapárt soraiban.) De tovább megyek. A világ eszperantistáinak legnagyobb szervezete, az Internacia Esperanto Ligo, felhívást' intézett a földkerekség összes eszperantistáihoz, hogy az iskolai bevezetés irányában keressék meg az Egyesült Nemzetekét és meg kell állapítanom, hogy ma mar 40 állam részéről csatlakoztak ahhoz az elgondoláshoz, hogy az eszperantó nyelv tanítását a világ összes iskoláiba bevezessék. Azt írja a miniszter úr, hogy hatvan óv alatt az eszperantó segédnyelv nem tudott elterjedni. Ismét fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a világ rádióinak egy része eszperantó nyelven is sugározza adásait. Felhívom a miniszter úr figyelmét az eszperantó világsajtóra, a könyvek és nyelvtanok ezreire is és azoknak az ©mibereknék n százezreire, akik használják az eszperantót, (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokrata-, a kommunista- és a kisgazdapárt soraiban) használnak egy olyan nyelvet, amelyről érzik, hogy nemcsak a nyelv köti őket össze egymással, hanem bizonyos nemzetközi együvétartozás is. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárt, a kommunistapárt és a kisgazdapárt soraiban.) És hogy eddig nem tucrott még nagyobb mértékben az eszperantó elterjedni, annak két oka volt. Az egyik az, hogy az uralmon levő nagytőkés rendszernek nem volt szüksége egy olyan nyelvre, amelyet a nép egyszerű fiai, a, dolgozó és termelő társadalom tagjai munkájuk mellett könnyen elsajátíthattak, mer- ez veszélyeztette és gyöngítette volna az akkor uralmon levő reakciós rendszert és annak gazdasági érdekeit. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárt soraiban.) A nagytőkés rendszernek nem volt fontos az ; hogy a nemzetek dolgozói megértsék egymást, mert ha ez megtörténhetett volna, akkor ma a világ népei békében élhetnének egymással és akkor nem tudtak volna profitálni a nemzetek vértengerében. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárt soraiban.) A második ok pedig az volt, hogy két világháború söpört végig rajtunk és ez akadálya volt mindannak, ami a békét hirdeti. Harminc évig nem volt baj az eszperantóval, 1 mert a hatalmon levők csak mosolyogtak rajta, de később, amikor látták, hogy Berlinben, Parisban, Londonban, Oslóiban és Buda-' pesten összejönnek a világ eszperantistái és a világ szeme elé tárják az országok sorsát, és hogy x ezeken a kongresszusokon már nemcsak a nagy diplomaták vesznek részt, hanem a kérgeskezű dolgozó társadalom, a parasztság, az ipari munkásság és az értelmiség is résztvesz, akkor már nem mosolyogtak rajta, mert akkor már féltették azt a bizonyos hatalmi rendszert ettől a világnézettől. Ezen a vonalon annakidején Magyarországon is hivatalos nyelv volt az eszperantó a rádióban és a postán, Gömbösek azonban állambiztonsági okokból betiltották, betiltották azért, mert azzal vádoltak bennünket eszperantistákat, hogv kon^pirálunk és sötét nemzetközi szándékainkat rejtjük az eszperantó nyelv mögé. évi október hó 22-én, kedden. 12 (Az elnöki széket délelőtt 11 óna 6 perekor Kossa István foglalja el.) Hitlernek' Mussolininak és Francénak egyik első teendője volt betiltani az eszperantó használatát, amin természetesen nem csodálkozom, hiszen nem lehet' rajta csodálkozni. mert az akkori rendszerek mind távolállottak a demokráciától. A dolgozó társadalom mégis felismerte egy nemzetközi nyelv szükségességét és amikor letette a, tollat vagy a szerszámot, vagy felszabadult a barázda munkája alól, akkor elővette az eszperantó nyelvet vagy más módon tanult és igyekezett magát műveltté tenni. Hogy a parasztság is mennyire érzi az eszperantó nyelv szükségességét, mennyire kívánja tanulását, arravonatkozólag itt van előttem éppen a parasztpártnak egy kis kérése: Békéscsabának, Szegednek, Mindszentnek, Makónak, Szolnoknak a szervezetei kérik éppen a miniszter urat, hogy az eszperantó nyelvet vezesse be az iskolába. Azt is mondotta a miniszter úr, hogy az idegen nyelv iskolai tanításának nemcsak az a célja, hogy az idegen nyelv megtanulásával idegen emberekkel érintkezni tudjunk, hanem az is, hogy a növendék idegen népek szokásait, . kultúráját megismerje. Mélyen t. Nemzetgyűlés, én megkérdem önöket, hogy vájjon a munkásember, az, aki dolgozik, hány idegen nyelvet tanul meg rendszerint? Nagy átlagban egyet sem, de ha jól megy, akkor megtanul egyet és kérdezem, ezzel az egy nyelvvel hány nemzet életszokásait, kultúráját és politikáját ismerheti meg? Azt hiszem, hogy nem igen sokét. Én magam beszélek néhány nyelvet, de állítom, hogy az eszperantó nyelvvel sokkal több nemzet kultúráját és politikáját ismertem meg, mint akármelyik más nyelvvel és állítom, hogy ha egy emtbernek a kezébe adunk egy nyelvet, amellyel az északi sarktól a déli sarkig mindenhova elmehet, levelezhet és barátokat szerezhet, akkor ember érzi azt, hogy van valami súlya az eszperantó nyelvnek. Talán sohasem volt olyan nagy szükség arra, hogy a magyar nemzet barátokat szerezzen, mint most és az eszperantó nyelv segítségével sok barátot tud szerezni az ember ennek az országnak. Azt is felveti a miniszter úr, hogy nem tudja, hogy felnőtt korában nem fogja-e becsapottnak érezni magát áz a tanuló, akit az eszperantó nj r elvre tanítottak meg. Meg kell mondanom, miniszter úr, nem vásári komédia az eszperantó! (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton.) Nem azokról a módszerekről van itt szó, amelyekkel kiállnak a ligetben és csalják az embereket. »Itt látható a világhírű óriáskígyó, fejétől a farkáig húsz méter, farkától a fejéig harminc méter« — és amikor az ember bemegy oda, nem lát mást. mini: egy félméteres kis vízisiklót. Vegyék tudomásul azt, hogy az eszperantó nyelvnek van iszerepe és bárhoigyan akarják megakadályozni* bárhogyan gördítettek eddig is akadályokat eléje, az eszperantót ebben a formában megakadályozni nem tudják. Azt is írja a miniszter úr, hogy nem jelentkezik protektornak. Nem is kértem a .miniszter urat, hogy protektorként álljon az eszperantó nyelv mellé; az eszperantónak erre nincs szüksége, legfeljebb csak segítő szándékát kértem hozzá. A protekciókból már elég volt
