Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-70
183 A nemzetgyűlés 70. ülése 1946. költségvetési összeállítáisát' bizonyos mértékig késlelteti. T. Nemzetgyűlés! Ha azt a kérdést tesszük fel, vájjon hozzájárulunk-e ennek a felhatalmazásnak meghosszabbításaihoz, akkor nézetem szermt elsősorban azt kell mérlegelni, hogy ez alatt a három hónap alatt a kormány gazdaságpolitikája milyen irányban haladt és milyen eredményeket hozott létre 1 . Már bevezetőben meg kell mondanom, hogy ennek a három hónapnak során a kormány gazdaságpolitikája olyan nagy eredményeket mutatott fel. (Mozgás a szabadságpárton.) és olyan mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a magyar újjáépítés szilárd bázist kapjon, hogy az a bizalom, amely a felhatalmazás meghossszabbítáAához szükséges, teljes mértékben biztosítva van. Aki csak egészen felületesen is visszaeimlékezik nem az infláció tomJbolásának mélypontjára, hanem csak a kezdetére is, az is láthatja, milyen óriási az a gazdiasági javulás, amely ennek a stabilizáció« polilíikának véghezvitele során mutatkozott. A kormánynak ebben a tekintetben nemcsak tervei voltak, hanem valóban elismeréssel kell megemlékeznünk a végrehajtás következetességéről és módjáról is. Itt külön ki kell emelni a'at is, hogy a gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően a kormány elegendő rugalmasságot mutatott ^ ahhoz is, hogy a való élet tapasztalataihoz képest a terveket ottt, ahol lelhetett, úgy módosítsa, hogy a széles tömegek életszínvonalát lehetőleg javítsa, emelje. Tagadhatatlan tény, hogy a stabilizáció általában igen nagj áldozatokat követel meg a társadialom egészétől, meg; kell azonban mon' dánom, hogy ezeket az áldozatokat a táirsada' lom egésze öröanmel vállalttá, mert enneilr ellenében egy rendezett, nyugodt élet leheitlŐlséffét látja biztosítva, lehetőséget lát arra, hogy rendezett körülmények között, tervszerűen folytathassa muníkáját, és lehetőséget lát arra, hogy ebből a stabil gazdasági életből kialakulhasson az újjáépítésnek egv olyan formája- amely remélhetőleg: rövid idő alatt elvezethet a háború alaltti rombolások eltűnéséhez és azok helyén virágzó gazdasági élet megtéreimtésébez. A stabilizációs politikának azonban kétségtelenül voltak olyan módszerei is, amelyek szükségképpen módosításra szorulnak. Legyen szabad itt csak rámutatnom arra a módra, aihogy a stabilizációs árszínvonal kialakításának egyik legnagyobb problémáját oldották meg. Mint ismeretes, a magyar mezőgazdaság a maga termelőképességét sokkal nagyobb mértékben őrizte meg és állította helyre, mint .a háború rombolásai által nagyon megrongált magyar ipar, amelyet ezenfelül a német rablás különleges mértékben is megterhelt. A magyar ipar a súlyos rombolások mellett még kénytelen vállalni igen nagy szállításokat is, olyam szállításokat, amelyek nem a fogyasztás céljait^ szolgálják. így tehát az iparcikkek tekintetében a piac ellátottsága jóval alacsonyabb szinten áll, mint a mezőgazdasági cikkek tekintetében. Az ebből adódó diszparitás kiküszöbölése többféle módon volt elképzelhető. Annakidején egy agrárolló kialakítására került sor, (Vásáry József (msz) : Ilyen még sohasem volt az agrárolló!) egy olyan agrárolló kialakítására, amelyet a kormánykoalícióban egyesült pártok utóbb helytelennek mi. nősítettek és amelynek kialakítása ellen pártom kezdettől fogva küzdött. évi október hó 25-én, pénteken. 184 Ennek az agrárollónak összezár ása, ennek az agrárollónak csökkentése kétségtelenül olyatn művelet, amely igen nagy mértékben szükséges, ha a mezőgazdaság termelőképességét fenn akarjuk tartani. Eddig ebben a tekintetben több lényeges intézkedés történt. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezzel nem lehetünk megelégedve, tovább kell haladnunk ezen a téren. Nemcsak a mezőgazdasági lakosság szempontjából vannak itt problémák, nemcsak annyit jelent ez az egész kérdéskomplexum, hogy a mezőgazdasági lakosság ugyanakkora munkateljesítmények ellenében kevesebb iparcikkhez jut, hanem meg kell mondanom, hogy ez a probléma, az iparcikkekkel való ellátás problémája érinti a nem mezőgazdasági lakosságot is éspedig súlyosan érinti. Ezzel kapcsolatban lehetetlen nem arra a gondolatra jutni, hogy mindenképpen mielőbb át kell térnünk a kötött gazdálkodásra az ipari szektor területén is. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy az ipari cikkek problémáját prohibitív ipari árszínvonal kialakításával intézzük el. Ez az álláspont a mai kor szellemének egyáltalában nem felel meg. Meg kell állapítainoon, hogy nemcsak a mezőgazdasági lakosság, hanem a városi lakosság sincs abban a helyzetben hogy iparcikkekkel kellőképpen elláthassa magái Az iipairi árszínvonal a nem mezőgazdasági lakosság szempontjából is indokolatlanul magas; helyesebben: a kereslet és kínálat kiegyenlítését nem magas árszínvonal útján kellene biztosítani, hanem mielőbb rá kellene térni arra, hogy az ipari fogyasztási javak elosztása tekintetében méltányosabb és gazdaságosabb rendszer, a kötött gazdálkodásnak valamely egészséges és bevált formája vezettessék be arra az időszakra, amely alatt kénytelenek leszünk megküzdeni az iparcikkek ilyen hiányával. Tartunk attól, hogy ez az időszak nem is lesz rövid, tehát annál indokoltabb az ipari kötött gazdálkodás kiterjesztésére való törekvés. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Ez a másik oldalon lehetőséget adhat az agrárolló további szűkítésére is, de egyéb előnyei is vannak, amelyek elsősorban a hitelpolitika vonalán mutatkoznak meg, (Vásáry József (msz): Amikor már tönkre ment a föld népe!) a hitelípolitika vonalán, mert az ipari kötött gazdálkodás bevezetése erősen csökkenti egy kevésbbé merev deflációs politikának az árszínvonal emelése formájában esetleg megmutatkozó vagy jelentkező veszélyeit. Rá kell mutatnunk egy másik kérdésre is, amely a stabilizációval, kapcsolatban jelentkezett, ez pedig a valutaárfolyamok kialakítása. Pártom és magam is abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az emberiség jövője szempontjából a nemzetek közötti minél szorosabb gazdasági együttműködés döntő fontosságú, nagy jelentőségű. Ennek az elmúlt háborúnak a tapasztalatai alapján még mélyebben át érezzük annak a tételnek az igazságát, amelyet. Smith Ádám híres könyvében mond, hogy: bár követné minden állam a szabad kivitel és behozatal intézményeit, akkor az egyes államok között nem lenne nagyobb különbség, mint egy nagy ország egyesi tartományai között. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt háború lehetővé tételében igen nagy 'szerepe volt annak az autarkiára törekvő gazdaságpolitikának
