Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-69

121 À nemzetgyűlés 69. ülése 1946. s égés rendes, - becsületes munkaerőket, orvosokat, tanárokat, tisztviselőket, olyanokat, akiknek tudására szükség

1 van, igazoláson átment embereket, akik ellen lehetetti újrafelvétetlel élni, de senki néni élt, semmiféle kompromittáló adat nincs ellenük (Drózdy Győző (msz): Keresztény magyarok hóhérolása!) és akkor egy ilyen nagyjában »adott f elhatalmazás alapján,, amelyben ninics is jkifejezetiti intézkedés arra, hogy szerzett magánjogokat elkobozzanak, nemcsak létszámcsökkentés címén, h'.mem polgárságellenes tendenciából bocsátanak iel embereket, nlem úgy, mint a régi reakciós rendszerek. Hiszen az első világháborús összeomlás után Bethlenek is megcsinálták a szanálást és B-listára ítlatték a tisztviselők egész sorát, de azt, aki öt évtől kilenc és fél évig tself« jedő szolgálattal bírt, nyugdíjtörvény szerinti végkielégítéssel, a kilenc és fél évnél több szolgálattal bírókat pedig nyugdíjjal bocsátották cl. A nyugdíj ugyanis a sajátfizetésből levont, félretett kis betéti Összegekből adódik, az az illető magántulajdona. Ha te-hát a papírforma szerint az, történt volna, hogy a felhatalmazás a múltban is és most is azt tartalmazná, hogy mindent szabad a kormánynak tenni, még a magánjogoktól is megfosztani, ám lehet, hogy ez így van, de én azt kérdezem, — és itt nem a marxista képviselőtársaimhoz, hanem kisgazdapárti képviselőtársaimhoz fordulok —, vájjon úgy méltóztattak-e gondolni, amikor az első felhatalmazást megadták, hogy a B-listázást, a létszámcsökkentést akként lehet csinálni, hogy a megszerzett magántulajdont, a nyugdíjat is el lehet venni tisztességes, rendes emberektől, kontradiktórius eljárás, bírói eljárás nélkül, az ő meghallgatásuk nélkül, bizonyítékok nélkül és őket az utcára kitenni és családjukkal együtt éheztetni őket, (Pászthory István (msz): Erkölcstelen dolog volt ez!) a polgári társadalom embereit? Ezért kérdezem: hát az erkölcsi jogunk megvan ehhez és ia kormánynak megvan a joga ehhez? Én mint nemzetgyűlési képviselő és jogász nem érzem ahhoz az erkölcsi, politikai és jogi bázist, hogy mi megfosszunk embereket kenyerüktől, akik arra nem szolgáltak reá, s megfosszuk attól, hogy saját és tőlük elvont filléreiket ne kapják meg egy élet után nyugdíjképpen? (Űgy van! Űgy van! — Taps a szabadságpárti sorcibain, — Drózdy Győző (msiz): Kormányforradalom volt a jogrend ellen! — N^gyiván János (msz): Pedig magán

tullajdiom't hirdetnek!) Különösképpen kisgazdapárti képviselőtársaimat kérdezem: hát amikor a kisgazdapárt az elmúlt években és főleg a tavalyi választások előtt azt az ismert nagy propagandát folytatta, a városokban és így Budapesten is, a Varga Béla elnöklete alá tartozó polgári tagozatba verbuváltak, hogy jertek ide, polgárok, itt fogjátok védelmeteket megtalálni, (Vásáry József (msz): Meg is kapták!) vájjon azt tartotta védelemnek, hogy a polgárok ezreit vagy öngyilkosságba, vagy nyomorba, vagy pedig a betörői pályára kergették? (Úgy van! Úgy van! a szabadságpárt soraiban. — — Pászthory István (msz): Hol az erkölcs?!) Politikai bizalmatlanságunknak egyik oka ez is. Természetesen egyik fontos és főoka az, amiről most részletesen nem akarok beszélni, mert hiszen majd a békeszerződés ratifikálásakor kerül erre ^or, hogy mi igenis hibásnak és különösen mulasztónak tartjuk a kormányt évi október hó 24-én, csütörtökön. 122 abban, hogy a május 1-én megkezdődött békekonferenciára addig az időpontig nem készítette elő a magyar álláspont kellő képviseletét, május l-ig nem igyekezett a nagyhatalmak jóindulatát kellő időben megnyerni, mert az utólagos tevékenység, a június 25-én való nyugatra repülgetéssel és az azután a békekonferencián hónapokig tartott példás erőfeszítés már csak olyan energiapazarlás volt, amely későn jött, s ezt nem mi mondjuk, hanem megmondották az angol hivatásos képviselők, vezércikkek és rádiók. (Űgy van! a szabadságpárt soraiban. — Drózdy Győző (msz): Szingalézeket küldtek laz angolokhoz!) Mindezek alapján a mi álláspontunk az, hogy a kormány a maga gazdasági rendelkezéseivel, amelyeket már a felhatalmazás alapján adott ki, nem szolgáltatott okot arra, hogy további felhatalmazással iránta bizalommal legyünk. De sem politikai vonalvezetése, sem a tőkés, individualisztikus gazdálkodás minden kategóriájával szemben az értékrombolás, a tőkerombolás; a nemzetvagyon-rombolás útján való veszélyes járása sem szolgáltatott okot arra, hogy mi ezt a törvényjavaslatot bizalommal megszavazzuk. (Éljenzés és taps a szabadságpárt soraiban. — A szónokot üdvözlik.) j Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Vörös Vince jegyző: Szentbe József! (Felkiáltás a szabadságpártról: Halljuk a Kossuthpártot!) Szentbe József (kg): T. Nemzetgyűlés! Örömmel vállaltam azt a felszólítást,'* hogy a független kisgazdapárt nevében én szóljak hozzá a felhatalmazási törvényjavaslathoz. Örömmel vállaltam már csak azért is, mert Nagy Ferenc miniszterelnök úr személye mind nekem, mind a független kisgazdapártnak olyan biztosíték, hogy az egyetemes magyar parasztság mindenkor, különösen ezekben a nehéz időkben segítő kezet ad. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a gyűlések, seregszemlék, amelyeken ezidáig' a miniszterelnök úr megjelent. Hogy tökéletes ember ezen a földön nincs, (Nagy Vince (msz): De tökéletlen , van elég! — Derültség.) az természetes emberi dolog, de hazájáért és nemzetéért önzetlenebbül és becsületesebben aggódva senkisem dolgozik, mint Nagy Ferenc, aki egy jobb élet felé akarja kivezetni a nemzetet^ a magyar paraszt erős akaratával, akiben bízunk is. T. Nemzetgyűlés! Azok a körülmények, amelyek a múltban a rendeletekkel való kormányzás szükségességét felvetették, túlnyomórészt ma is fennállanak. Rendkívüli időket élünk még ma is, a rendkívüli idők által megkívánt cselekvés teszi elengedhetetlenül szükségessé a kormány részére a felhatalmazást, és az ország vallaná kárát a felhatalmazási javaslat meg nem szavazásának, a felhatalmazás meg nem adásának.* Valószínű, hogy a békeszerződés aláírása, még inkább annak ratifikálása előtt áttérhet majd a parlament a nyugodtabb tempójú munkára. A kisgazdapárt a miniszterelnök úr személye iránt teljes bizalomtól eltelve és attól vezettetve elfogadja a javaslatot. Kétségtelen, hogy az elmúlt ülésszakon felmerültek egyes miniszterek részéről olyan momentumok, ame[ lyek túlhosszú lépést adtak és engedtek meg maguknak. Hogy például csak egyre térjek ;^reá, itt volt a Gazdasági Főtanács részéről az