Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-68
loi A nemzetgyűlés 68. ülése 19Í6. vagy indítsák meg a svábok kitelepítését, vagy ha nem lehet, akkor a svábok eltávolításáról a kormány megfelelő intézkedésekkel gondoskodjék, a földmívelésügyi miniszter urat pedig arra kérem, hogy ez a kar, amelynek a telepeseket, a földmíveseket, az ú;j birtokosokat támogatni kellene, ne legyen harácsoló piócája iá magyar parasztságnak. (Taps.) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja a belügyminiszter és a földmívelésügyi miniszter uraknak. Következik Felvinczi László képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszterhez. Kérein a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gyurkovits Káiroly jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi miniszter úrhoz a jogosulatlan iparűzés tárgyában. Van-e tudomása az iparügyi miniszter úrnak arról, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken, szokatlan mértékben megnövekedett a jogosulatlan iparűzők száma 1 ? Tudja-e a miniszter űr, hogy a hatóságok a kontárokra adót vetnek ki, ahelyett, hogy mint adócsalókat vonnák őket felelősségre! Hajlandó-e a miniszter úr úgy a jogovilatlan iparűzők, mint a tudva kontárra! dolgoztatok ellen szigorú remi-szabályokat élet beléptetni? Budapest, 1946 október hó 22-én, Felvinczi László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Felvinczi László (kg): T. Nemzetgyűlés! A magyar ipartörvény, az 1922:XTTT. te. 1. §-a szerint kihágást követ el és 600 koronára büntettetik az, aki ipart űz anélkül, hogy érre jogostványa volna, iparűzéssel foglalkozik szemben az ipartörvény rendelkezéseivel. A jogosulatlan iparűzést tehát a törvény bünteti, a büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben pedig igenis indokolt, hogy a hatóságok mindent elkövessenek, megelőzve és lehetetlenné téve működésüket. Az ostrom utáni hónapokban itt a fővárosban különösképpen a romeltakarítási és helyreállítási munkák során egészen természetesnek tartottuk, hogy a hatóság nem élt ezzel a jogával, hanem engedte az emberekethogy íki-ki igyekezzék a maga kis lakóhelyét lakhatóvá tenni, igyekezzék a romokat eltakarítani és a szükséges munkálatokat akár iparos közbejötte nélkül is elvégezni. Megengedte a hatóság ezt még az enneik nyomán keletkező balesetek árán is. Ma azonban már ennek a gyorssegélyszerű munkálatnak az ideje lejárt. Ma már a szerkezeti részeket kell véglegesen rendbehozni ós nem közömbös, hogy ki nyúl ezekhez a munkákhoz hozzá. Ha szakszerűtlenül, olyan munkát végeznek, amely a munka elvégzésének pillanatában talán nem is látszik veszélyesnek, előbb-utóbb veszélyessé válhatik, de sok esetben a munka elvégzése közben is életveszély fenyegeti úgy a munkást, mint általában a lakosságot. Ezek a kontárok azonban magát a rendelőt is megkárosítják. Nagyon jól tudjuk» hogy a munka átvételének pillanatában nem látszik meg, hogy a munka hol és milyen mértékben hibás, különösen az építkezéseknél látjuk azt» hogy a munka elkészül, szépen le vakolják vagy lefestik a falat, és csak néhány hónap múlva jelentkeznek olyan súlyos repedések, amelyek nemcsak szépséghibák, hanem veszélyességet is rejtenek magukban. évi oktôbéf hő 2H-án, szerdán. 102 A jogosulatlan i partizok természetesen elsősorban magát az államot károsítják meg. Nagyon jól tudíjuk, hányféle adlót vetnek ki az iparosra és (hányféle adót s általában milyen nagy közterheket viselnek az iparosok. Ezzel szemben a ikontár semmiféle adót nem fizet, sem jövedelem-- sem egyenesadót. Még forgalom adók sem terhelik. 1 ,Égessen termesze"' tes, hogy ez a kiesés az államiháztartást is ér~ zékenyen érinti. (Spitálszky Károly' (szd): Ügy van! Úgy van!) De megkárosítják a kontárok az iparosokat is, mert az iparos^ munkaterülete! állandóan zsugorodik, uiinldÜg kisebb és kisebb lesz, jóllehet ma egyébként is nagyon kevés a munka. A rendelőnek ma nincs pénze és így nemigen gondolkozik azon, hogy vájjon az iparos által elkészített szakszerűbb, megbízhatóbb és jobb munkát válassza-e. hanem rendszerint éppen a pénzhiány miatt az 'alacsonyabb árakat választja tekintet nélkül arra, hogy azért milyen munka-ellenértéket kap. Kétségtelen tény, hogy az iparosok mind jobban és jobban látják annak veszélyét» hogy munkaterületük hihetetlen mértékben csökken. Ennek folytán bizony el-elbocsátják eimbereiket is és éppen eziérfc a kontárkodás következtében a munkásság is szenved. A munkásság a maga munkahelyeit látja vesizélyeiztetve. Ha az egész vonalon tapasztaljuk, hogv a kontárkérdéssel szemben az állaim nem lép "fel erőteljesen, akkor ennek. következménye is jelentkeaik: az iparos mind kevesebb és kevesebb munkához jut, természetes tehát, hogy kénytelen elbocsátani a segédjét, a munkását, akitől pedig igen nehéa szívvel válik meg» mert hiszen hosszú évek során' át dolgozott vele együtt. Egyébként a munkanélküliséget is fokozza a kontárkodás elburjánzása, ezen túlmenően pedig megszenvedik ezt a szociális intézmények is, amelyeknél nagy kiesést fog jelenteni a kontárkodás. Nyugodtan mondhatom tehát, hogy jogosulatlan iparűzés az egész gazdasági életre káros hatással van. És amikor kontárkodásról beszélek, szeretném a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy itt nemcsak azokra a kontárokra gondolok, akik munka nélkül Ivánnak és mint munkanélküli emberek végeznek apró-cseprő javítási munkálatokat, mondom nemcsak ezekre az alkalmi állástalanokra, hanem az iparszerűen, de engedély / nélkül dolgozókra is gondolok, gondolok a házmesterekre, akiknek nagyrésze állandóan kontármunkát végez. De ezeken túlmenően meg kell ; néznünk, hogy a gyárak és üzemek milyen „nagy mértékben végeznek jogosulatlan iparűzést. Csak egy i példát említek. Legutóbb Pelsőgalla és környéke ipartestülete fordult panasszal az IPOK-hoz, hogy az ipartestület kiküldöttei végigjárták a bányatelepeken működő 54 cipészműhelyt, 7 ' szabóműhelyt és 1 timárműhelyt — az említett műhelyek 138 munkást foglalkoztattak — és az ott látottak alapján megállapították, hogy a,műhelyekben mindenféle lábbeli és ruhanemű készül ugyan, csak legkisebb mértékben készül éppen munkásbakancs és munkásruha. Természetes, hogy a gyárak és üzemek végezhetnek iparosmunkát, ha az a gyár4 munkájával szorosan összefügg, lehetetlen azonban, hogy műhelyek sorát létesítsék, amelyeknek tulajdonképpen semmi kapcsolatuk i nincs a 7*