Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

87 A nemnél gyűlés 68. ülése 1946. évi október hó 23-án, szerdán. 88 amelyeket az országinak a megfelelő földmíve­lésttgyi politika hiánya eddig okozott!« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Vásáry József (msz): Igen t. Nemzetgyűlés! Távol áll tőlem, hogy itt köztudomású dolgok felelevenítésével vagy (kiszínezésével hangula­tot akadnék teremteni a kormány működése ellen. Hiszen azok a dolgok, amelyeket elmon­dani akarok, köztudomásúak és érzi ezeket az egész nemzeit, különösen a föHdraiívelő nép a maga ibőrén és rövidesen érezni fogja majd az egész ország, ha a parasztság, a földmívelés elpusztul, mi lesz; az ország- sorsa? Ezt az in­terpellációt csak azért mondom el, mert szeret­ném» hogy ha a kormány látja a bajokat, meg­tenne minden lehetőt azok orvoslására. Felesleges bővebben fejtegetni, hogy tulaj­donképpen az egész világ népeinek élei'ében mindeinmeík az alapja a fold, hiszen mindenit a~ földből veszünk ki. így van ez a nagyhatalmak­nál is, hiszen aaért van a gyarmati politika, vagyis azért, hogy amit a nagyhatalmak nem tudnak otthon megtermelni, azt az idegen vi­lágrészeken szerezzék be. Mennyivel inkább így van ez nálunk, egy kis nemzetnél, amelynek tulajdonképpen más nagyobb értéke, mint a megmaradjt; _ kis magyar föld és annak termő­ereje nem is áH rendelkezésre. Éppen ezért, minden lehetőt el kellene követni, hogy a ma­gyar földmívelés a legnagyobb mértékben se­gíttessék _ és hogy a magyar f öldmívelésügyi minisztérium olyan politikát folytasson, amely a magyar föld mélyében rejlő mindem energiát a nemzet javára tudna fordítani. Hiszen előt­tünk áll a másik világháború tanulsága, amely nincs ig olyan messze. Akkor azt lehetett meg­állapítani, hosry jóformán sértetlenül került ki mezősravídaságunk a világháború borzai m álból és mégis — ezt ne méltóztassék elfelejteni — mi történt néhány esztendő leforgása aW-r. Az akkor intakt sértetlen mezőgazdaság lezüllött, tönkrement és nem birta az iramot a világ­versennyel. És még egyet ne tessék elfelejteni. .Ajkkor a mezőgazdaságra tudott egész nemzetj giazdaságunk támaszkodni. Azt, hogy a sűrű népesség eltartására erőteljes ipart tudtunk kifejleszteni, a mezőgazdaság teherbíróképes­sége tétté lehetővé. Ezzel szemben most itt áll egy 'tönkrement, lezüllött és magárahagyott mezőgazdaság, amellyel a kormányzat, úgy­látszik, jóformán semmit a világon nem törő­dik. (Nagyiván János (msz): Dehogynem, fel­keresi kenyérért!) Felkeresi kenyérért, ha lenne kenyér. Én nem vagyok minden tekintetben pesszimista» mint Dénes István képviselőtár­sam, mert számtalanszor mondottam, hogy az lelten csodálatosképpen mentette meg ezt a nemzetet és megtörténhetik még az is, hogy az Isten olyan csodált tesz az ősszel, hogv még a földmívelésügyi kormányzat tehetetlensége eb lenére is be tudják vetni az emberek a földet és meg fog erősödni a vetés. Ha ez így lesz, akkor elmondhatjuk, hogy ez • a kormányzat tudtán és akaratán kívül történik és ez az Is­ten áldása lesz. Akkor italán beválik majd a magyar gazdának mondása, hogy »az Isten a gazda« s akkor a földmívelésügyi miniszter tudomásul veszi, hogy tényleg az Isten a gazda és nem őik csinálták ezeket a dolgokat­igen t. Nemzetgyűlés! Nem a véletlennek a játéka t az. hogy a földek nincsenek fel­szántva és megmunkálva. Mi» akik a kérdés­sel foglalkozunk, tudjuk, hogy máskor is voit szárazság, azonban a gazdák mindent elkövet­-ek, hogy a földet felszántsák, mert a re­ménység biztatta őket arra, hogy még a lehe­tetlent is megtegyék. Ha itt helyes gazdasági politika és helyes földmívelésügyi kormány­zati politika lett volna, a szárazság ellenére is fel lehetett volna szántani azokat a földe­ket és az esőket készen várták volna az akár­milyen erővel felszántott földek. Helyzetem nagyon könnyű és sajnos» szo­morú, mert hiszen nem én vagyok a demagóg egyedül, aki a kormányt támadja; segítőtár­samul szegődött itt Nagy Imre képviselőtár­sam, aki megállapítja a Szabad Nép augusztus 18-i számában (Mozgás a szabadságpárton.) — igen, augusztus I8-án, tehát eléggé- régen — r hogy a 7500 üzemképes traktor jelentékeny ré­szét az őszi szántásnál nem lehet munkába állítani az üzemanyagárak magassága miatt. Idestova, két hónap telt el azóta. - Igazán - sajnálom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nem olvassa ezeket a lapokalti. (Derültség.) mert legalább ebből meg tudta volnai. (Moz­gás.) A Szabad Népre kell hivatkoznom, mert annak mindent szabad megírnia és nagyon sokszor igazat is ír. (Élénk derültség.) Ha< pe­dig igazat ir, nekünk az igazságérzetünk azt diktálja, hogy ne csináljunk pártpolitikát eb­ből, hanem ha valamelyik lap igazságot^ ír. azt elismerjük és meghajoljunk előtte. Helyes, ha a koalícióban a jó egyetértést hir­detik a pártok, de nagyon helyes lett volna 'felhívni a miniszter úr figyelmét erre, hogy legalább ebből megismerte volna az ország állapotát. Azonban nemcsak ez a baj. Nagy Imre nemzetgyűlési képviselőtársam nagyon törődik a dolgokkal és megállapítja, hogy a vetés mégsem megy. Ezt már október lS-án írta meg. Ha tehát a miniszter úr el­olvasta volna az újságot két hónappal hama­rább, nem került volna abba a helyzetbej hogy megint kioktassa és magyarázzon neki volt kollégája. »A vetés mégsem megy — írja. Ha a kormányszervek annyi gondot fordítanának és olyan erőfeszítést tennének az őszi •munkák sikeres elvégzésére, mint a parasztság, nyu­godtabban lehetne az ország jövő évi aratása ele tekinteni.« Most jön a bírálat. Nagyon könnyű, mert előkelő párttól van a segítsé­gem: »Mindezt azonban a legjobb akarattal sem mondhatjuk el a földművelésügyi minisz­tériumról.« (Mozgás a kisgazdapárton.) A koalíció egységét tehát nem én bonítom meg ós nem én leszek az a reakciós, aki a szép egyetértést, amely olyan nagyon megvan és amelyet itt látunk naip mint nap a koalíciós pártok között) (Derültség.) megbontom, ha­meni megbontotta a koalíció motorja, a kom­in unistapárthoz tartozó Nagy Imre volt föld­mívelésügyi miniszter úr és megint meg kell mondanom, hogy igaza van. Sőt azt sem lehet mondani Nagy Imre képviselőtársamról, hogy a tőkéseket nem védi, mert én. nem mennék el a tőkének védelme­iben addig, ameddig ő, amikor megállapítja, hogy a kormány bölcsesége folytán a jövő évre adott búzakölcsön után 147 kilót, vagyis 47 százalékos uzsorát akarnak a kormány tudtá­val és beleegyezésével. Nagy Imre barátom fél esztendőre elfogad 15 százalék kamatot, vagyis egy esztendőre íJO százalékot. Ugy látom, hogy ebben a tekintet­ben is sokkal reakciósabb a komniunistapárt, . ment én nem vagyok hajlandó ennyire. (Egy hang a kommunistapárton: Az imént dicsérte meg a kommunistákat.) Ne essék rosszul, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom