Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

81 A nemzetgyűlés 68. ülése 19â6. magóg politikát folytatunk, ha bírálatot gyakorolunk, hanem egymás között is ugyanezt a harcot folytatják. Nem kell egyebet tenni, mint a apókat felütni és ezekből megállapítható az, hogy a kormány felelős tényezői is bírálják magának a kormánynak a ténykedéseit. Igen t. Nemzetgyűlés! Ezt azért kellett elmondanom> hogy ha én is abba a hibába esnék, hogy a kormány valamely ténykedését bírálóim — -mert bírálnom kell és jó példa van lelőttem! — ne vonhassanak felelősségre. Hiszen a helyettes miniszterelnök úr bírálja saját kormányának a programmját és ténykedéseit- Reméleim ezért, hogy a büntetést el fogom kerülhetni (Pászthory István (msz): Szájkosarat az ellenzéki képviselőknek!) Igen t. Nemzetgyűlés! Köztudomású az, hogy állatállományunk milyen mérhetetlen károsodást szenvedett a háború alatt. Körülbelül 50—55 százaléka elpusztult a szarvasmarhaállománynak. Egészen természetes dolog, ezt mindenki tudja- hogy mezőgazdaságunk talp ráállítása nélkül nemzetgazdaságunkat seim tudiiuk talpraállítani. Ezt pedig szarvasmairhaállofmányunk fejlesztése, megerősítésié nélkül ne<m tudjuk megcsinálni. Ezért a marhaállományt minden körülmények között és minden' eszközzel meg kellett volna védeni és meg kellett volna menteni. Annakidején az első kormány látván ezt a súlyos helyzetet, el is rendelte a vágási tilalmat és igyekezett annak érvényt szerezni. Most azonban — talán másfél hónap óta — azt látjuk, hogy mintha félredobták volna ezt a rendelkezést* mert az amúgy is kevés állatállományt nyakra-főre vagdalják. Vidéken Is tele vannak a székek szarvasmarhahússaL itt Budapestem pedig egy óriási mennyiségrőL írtak, amelyet tárolni fognak majd! a pesti lakosság ellátására. Az ember azt gondolta volna, hogy megítélésünkben tévedtüak, itt egy eldorádói állapot van, nincs hiány, ellenkezőleg bőség van, miért tartjuk hát vissza magunkat az állatok húsának fogyasztásától, amikor megvan erre a lehetőség. Az egyik lap többek közt az írta, hogy naponta 1500 darab szarvasmarhát is levágnak. Ez a dánom-dánom már folyik körülbelül . másfél hónap óta. Erre én érdeklődni kezdtemmennyi az az állatlétszám, amelyet elpusztítanak. A fővároshoz fordultam- Az első nap megadták nekem az ígéretet, hogy másnap közölni fogják, hogy körülbelül mennyi állatot vágnak le. Másnap az illető tisztviselő udvariasan^ tudomásomra hozta, hogy forduljak a Hús- és Zsiradékhivatalihoz, mert nekik az az utasításuk, hogy majd ott fogják megadni nekem a felvilágosítást. Amikor a Hús- és Zsiradékhivatalhoz fordultam» ott csodálatosképpen azt a felvilágosítást nyertem, hogy amikor a kormánytámogató pártok lapjai azt írták, hogy naponta 1500 darab marhát vágnak le, október 17-édg mindössze 7325 darab szarvasmarhát vágtak le Budapesten. Em nemi hiszem igen t. Nemzetgyűlés, hogy ezek az adatok helytállóak lennének. Annál szomorúbb azonban a helyzet. Be van jelentve erre a hétre 1774 darab szarvasmarhának Pestre való szállítása iránti igény. Ez megint arra mutat, hogy milyen De nem erről van szó, igen t. Nemzetgyűlés. Arról van szó, hogy a múlt esztendőben a lnpok állandóan követelték a földiníveNEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi október hó 23-án, szerdán. 82 lésügyi kormányzattól, hogy arányosítsák a maihaállományt, mert különben az új gazdák nem tudnak állathoz jutni. Annakidején mi azt mondottuk, hogy erőszakos beavatkozással nagyon nehéz ezí a kérdést élre idézni. HMba volt ugyanis a dunántúli gazdáknak 30—40 százalék állata és a tiszántúliaknak csak 10— 15 százalék nem mehettem oidia, hogy erővel vegyem el a jószágot a dunántúli gazdától, . hanem várni kellett egy alkalmat, amikor erőszakos intézkedés nélkül is lehetővé válik az állatállomány kiegyenlítése. Igen t. Nemzetgyűlés! A kormány kiváló gazdasági politikája folytán most •. a földművelő népesség kényszerhelyzetbe jutott, úgyhogy kénytelten a szükséges állatállományát a piacra dobni — majd a második interpellációmban ismertetni fogom hivatalos jelentésekből ezt a helyzetet — kénytelen eladni a jószágát, mert nem tudja magát másként fenntartani, de kénytelen azért is eladni, mert takarmányhiány van. Ezzel szemben mit kellett volna tennie a földművelésügyi kormánynak^ Azokat az álla" tokát, amelyeket ilyen körülmények közt piacra dobnak, nem Budapestre hozni, itt levágatni és pusztítani a nemzeti vagyont, (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) hanem el kellett volna juttatni azokra a vidékekre, ahol állatokra nagy szükség van, és ahol lett volna takarmány. (Ügy van! Ügy van! a szabadságvárton.) A földmívelésügyi miniszternek amikor már látta a takarmányhiányt, — nem szeptemberben és októberben kellett megtudnia, hogy nincs takarmány, hanem tudnia kel" lett már a nyár derekán — igenis, összeírást kellett volna végeztetnie az egész országban, hosry mely vidékek azok, ahol esetleg takarmány van, ahol az állatokat ki lehetett volna tartani. Ezzel szemben a földmívelésügyi kormányzat a könnyebb végét választotta a dolognak: vágják és pusztítják azt az, állatállományt, amelyből úgyis kevés van. Kérdem, ki vállalja ezért a felelősséget? A miniszter úr esetleg elmegy, székét ott" hagyja, az ország pusztulása pedig tovább fog tartani. (Pászthory István (msz): Ügy van!) Én a miniszter úr eme ténykedése miatt ezennel vádat emelek a nemzetgyűlés előtt, és remélem, hogy a nemzet közvéleménye is vadai fog emelni a miniszter úr ellen- (Helyeslés a seabed söriparion.) Elnök: A képviselő úr interpellációját a nemzetgyűlés kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Dénes István képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a külföldi államokkal kötött egyezményeknek és keres" kedelmi szerződéseknek a nemzetgyűlés elé való terjesztése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni, i ! Gynrkovits; Károly jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a külálilamokkal kötött egyezményekkel és kereskedelmi szerződésekkel kapcsolatban a magyar nép körében és üzleti körökben a demokrácia rovására a legkülönfélébb panamahírek keringenek! Van'e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes úr Szegeden 1946 október 13-án a következő súlyos, de helytálló megbélyegzést tette: »Ismét kivirágzik a Gsempószüz&et, me6