Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-68
71 A nemzet gyűlés 68. ülése 1946. »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak és a belügyminiszter úrnak a belügyminiszter úr által feloszlatott katolikus egyesületek ingó és ingatlan vagyonának sorsáról? Hajlandó-e a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr ezt a katolikus jellegű célvagyont működési engedéllyel bíró katolikus egyesületek, illetve az egyházközségek tulajdonába átadni és azok használatára sürgősen átengedni?« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Sándor (dk): T. Nemzetgyűlés! Köztudomású, hogy a belügyminiszter úr rendelettel számos katolikus egyesületet oszlatott fel. Ezek sorsa, jövője mind a mai napig bizonytalan. A katolikus társadalom joggal reméli, hogy jól bevált egyesületei, szervezetei, amelyek többségének működéséhez demokratikus szempontból nemigen férhetett kifogás vagy legfeljebb olyan kifogás érhette, amely a vezetőség kicserélésével egyszerűen magától elesett, új életre kelhetnek. Egyes szervek esetében, mint például a KALOT-nál, ez már meg is történt, Katolikus Parasztszövetség alakult, amely kiküszöbölt szervezetéből minden olyan elemet, amelynek jelenléte ott a demokrácia szempontjából kifogásolható lett volna. Nem történt meg azonban ugyanez sok más egyesület esetében, amelyek a múltban igen szép társadalmi, népnevelő és jótékonysági munkásságot fejtettek ki. így még nem tudjuk, mi lehet a kormány elgondolása; azt reméljük és azt a kérésünket fejezzük ki a katolikus társadalom és pártom a Demokrata Néppárt nevében, hogy ezek az ügyek is mielőbb rendeztetvén, újra megadassák neki az a lehetőség, hogy a mai nehéz viszonyok között olyan szükséges és a katolikus társadalom számára nélkülözhetetlen működésüket újra megkezdhessék. Ezzel az óhajjal függ össze a feloszlatott társadalmi egyesületek ingó és ingatlan vagyonának ügye. Az egyesületek nagyrészének ugyanis igen jelentős ingó és ingatlan vagyona maradt vissza, amelynek sorsa most bizonyos fokig veszélyben van. A katolikus legényegyleteknek és egyéb egyesületeknek — a hivatalos lapban egész oldalakat foglalt el a betiltott egyesületek névsora — igen szépszámú értékes ingatlanuk volt az ország egész területén szétszórva és a katolikus társadalom fél attól, hogy ez a vagyon, mint Csáky szalmája, elsikkad a különféle helyi mohó igények és Önkényes foglalások következtében. A katolikus társadalom ugyanis joggal elvárhatja, hogy ez a vagyon, amely tisztára katolikus eredetű és katolikus célok szolgálatára létesült, továbbra is katolikus célvagyon maradjon és vele szemben barátságtalan vagy tőle merőben különböző társadalmi érdekek szolgálatába ne állíttassék. Hogy csak egy példát említsek, itt van a Budafoki Keresztény Ifjúsági Egyesület ingatlanainak ügye. Ez az egyesület azzal a céllal jött létre, hogy az ifjúság nevelése mellett szociális, karitatív munkát is fejtsen ki. Mivel ez bizonyos mértékig túlhaladta a szoros értelemben vett egyházi vonalat, az alapítók gondoskodtak arról, hogy mint társadalmi egyesület ez az intézmény is belügyminiszteri jóváhagyást nyerjen. Ugyanakkor a székesfehérvári püspöknek alapszabályszerűen biztosíttatott az a jog, hogy az évi jelentéseket hozzá elküldik, sőt a legmagasabb vezetők megválaszévi október hó 23-án, sserdán. 72 tására vonatkozó határozat mindig hozzá volt felterjesztendő jóváhagyás végett. Az alapszabályok egyik pontja a feloszlatás esetét is előrelátva, szintén a megyéspüspöknek tartotta fenn a jogot, hogy ebben az esetben mint fővédnök tegyen felterjesztést a belügyminiszterhez a vagyon hovafordítására. Mindebből egészen világos, hogy katolikus cél vagy ónról van szó. Az egyesület teljesen a keresztény szellemű nevelés szolgálatában '• a Balatonnál gyermeküdülőtelepet, az úgynevezett Antaltelepet is létesítette Balakmudvarin hat holdnyi területen 50 személyes penziót és száz gyermek befogadására alkalmas gyermeküdülőt és több mint kétszáz személy befogadására alkalmas templomot is létesített. Az a tény, hogy ez a templom is ott áll, szintén mutatja a vagyon katolikus jellegét. Tudomásom szerint a Budafoki Keresztény Ifjúsági Egyesület vagyonára igényt jelentett be a budafoki kisgazdapárt, két budafoki szakszervezet s a MADISz budafoki csoportja. Ez csak egy eset a sok közül. Értesülésem szerint a belügyminisztériumhoz egymás után futnak be az ilyen igénylések a katolikus egyesületek vagyonának elosztására s az igényléseket ott az egyesületi osztályban gyűjtik öszsze végleges döntés céljából. T. Nemzetgyűlés! A miniszterelnök úr újabban többször említette, hogy meg kell keresni a lehetőségeket arra, hogy a koalíciós kormányzat az egyes 'egyházakkal, különösen a katolikus egyházzal megtalálja a megegyezés módjait, márcsak azért is, hogy az egyházban egyesült milliós tömegek gátlás nélkül, hasznosan kapcsolódhassanak bele a demokratikus Magyarország újjáépítésének munkájába. A miniszterelnök úr újonnan megindított napilapjának első vezető cikkében ezt a szándókát és óhaját különösen határozott formában fogalmazta meg. A zsidóvallású társadalommal szemben pedig csak a minap tettünk egy engesztelő és társadalmi megbékélést elősegítő lépést azzal, hogy a gazdátlanul maradt zsidó eredetű vagyon zsidó jellegét törvényesen is elismerte a nemzetgyűlés és megteremtette a zsidó alapot, amelynek képviseletében, kezelésében és felhasználásában megfelelő befolyást biztosított az izraelita hitfelekezet törvényes képviseletének. Jogos és méltányos volna tehát kívánságunk teljesítése, mint ahogy — felszólalásomban is méltattam ennek nagy jelentőségét — jogos eljárás volt ez a törvény. Vájjon milyen reakcióval kellene számoltunk ezek után, ha éppen a katolikus célvagyon kerülne ebek harmincadjára, ha mindaz, ami egészségileg olyan sok jót hozott a falvakban és varosokban a katolikus egyesületek tagjainak, gyermekeinek s szegénysorsú elesettjeinek, egyszerre más, idegen célokat szolgáló egyesületek kezére kerülne. A magyar katolikus társadalomnak semmiféle reform alá nem eső vagy erre nem szánt vagyonát nem szabad úgy kezelni, mintha az senkié sem volna. A katolikus társadalom várja, hogy egye" sületeit a belügyminiszter ür újrja engedélyezze, hogy új életet kezdhessen bennük, olyant, amely az idők szellemének minden tekintetben megfelel, de főleg várja, hogy saját vagyonát minden esetben megtarthassa; ha pedig netalán nem volna kilátás arra, hogy a régi egyesületek valamilyen formába* új