Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-68
6 ^ À nemzetgyűlés 68. ülése UU. terpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr halasztást kért interpellációja elmondására. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztáshoz hozzájárul. Következik Lévay Zoltán képviselő úr 'interpellációja -a belügyminiszterhez à nyirábrányi határrendőrkapitányságnál uralkodó botrányos állapotok és súlyos szolgálati vdazszaelesek kivizsgálása és megszüntetése tárgyábanKérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szöveget felolvasni. T , G yurkoyits Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszterhez a nyírábrányi határrendőrkapitányságnál uralkodó botrányos állapotok és súlyos szolgálati visszaélések kivizsgálása és megszüntetése tárgyában. A nyirábrányi határrendőrségnél Telegdi Lajos rendőrszázados és társai vezetése alatt rendszeresen súlyos határszolgálati visszaélések történtek: jogtalan határa tiépéíseket segítettek elő alkalmi utilap mellőzesével, papírdarabokon rögtönzött egyéni engedélyeket árusítottak dollárért. Ezekből a panamákból tekintélyes vagyont szereztek olyanynyira, hogy még a román határparancsnok is felháborodott a magyar oldalon folyó botrányos állapotok miatt és közbelépett az emiberés árucsempészet meggátlására. A rendőri felettes szervek szemet hunytak a sorozatos panaszok felett s végül, mikor saját legénységének és magasabb hatékony közbelépés folytán Telegdit és társait végre letartóztatták, akkor sem halad előre az eljárás, mert valami titokzatos politikai pártfogás érvényesül. Hajlandó-e a belügyminiszter úr erélyesen közbelépni és a demokratikus határrendőrség jó hírnévéit veszélyeztető állapotokat megszüntetni és a bűncselekményeket példásan megtorolni? Lévay Zoltán s. k.« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! A határrendőrség nyirábrányi kapitányságánál előfordult súlyos szolgálati szabálytalanságokról és az ott történt korrupciós visszaélésekről kívánok konkrét adatokat a belügyminiszter úr elé tárni. Természetesen távol áll tőlem f — és azt hiszeim ezt felesleges külön hangsúlyoznom — hogy a határrendőrség régi és bevált intézményét, mint olyat támadjam, vagy akár kritizáljam is, viszont kötelességemnek tartom nemcsak a közéleti tisztaság szempontjából, hanem a magyar határrendőrség hírnevének megvédése szempontjából is az itteni adatoknak a közlését. A nyirábrányi határrendőrkapitányság ve-> zetője Telegdi Lajos rendőrszázados úr. (Nagy Vince (msz) — gúnyosan: Éljen!) A folyó év tavaszán a határportyázó örsparanosnokot és az örs tagjait arról igyekezett meggyőzül, hogy a belügyminiszter úr eredetileg engedélyezte, hogy magyar állampolgárok a nehéz megélhetési és gazdasági viszonyok miatt ellátásuk elősegítésére a román oldalra átléphessenek és oaunan a megvásárolt dotlgokat saabadon áthozhassák. Ezt a ténykedést a határrendőrkapitányság, valamint a határportyázó örs tisztikara és legénysége — ha szükséges —- itianusítaaii tudja. Nevezett parancsnok álláspontja és elj £11* ci S ci folytán azután különböző személyek napról-napra tömegesen átjártak a túloldalra és lényegében a hatóság segédletével Szabad csempészést folytattak a magyarromán batáron. (Andrássy Dániel (kg): A évi október hó E3-án, szerMn. 68 forint szabadion folyik azon a vidéken! Most jártam ott!) Sajnos, ez ma is folyik. Amikor az odahelyezett új határvadászparancsnok — megkülönböztetendő á határr rendőrségtől — figyelmeztette a határrendőrség imént említett nevű vezetőjét arra, hogy tartózkodjék ezektől a szabálytalanságoktól, mert a belügyminiszter ilyen rendeletet sem írásban, sem szóval nem adott és nem is adhatott ki és a jövőben a portyázó század kénytelen lesz az ilyen jogosulatlanul átlépőket — még, ha a rendőrség engedélyére hivatkoznak is — egyszerűen letartóztatni és büntető eljárás alá vonni, a határreaidőrparancsniok úr nem volt hajlandó megfogadni ezt a figyelmeztetést. Ellenkezőleg, Telegdi rendőrszázados úr még feljelentéssel élt a határörsportyázó parancsnokkal szemben és magas összeköttetéíseire és politikai kapcsolataira hivatkozással megfenyegette a portyázó század parancsnokát, hogy ha ő vele nem lesz együttműködésben, akkor gondoskodni fog róla, hogy ne sokáig zavarja az Ő vizeit. Telegdi ezen figyelmeztetés után is zavartalanul űzte merész játékait és a szolgálati szabályzat büntető rendelkezéseibe ütköző módon» az úgynevezett nagy távolsági határforj galomban alkalmi utilapok mellőzésével, apró papírdarabokon, ilyen ficliken, cédulákon, sajátkezüleír kiállított határátlépési engedélyeket szolgáltatott ki és osztogatott, természetesen nem ingyen, nem emberszeretetből vagy jóakaratból, hanem *gen súlyos dollár, lei és más külföldi valutaösszegekért. Ezekből a cédulaárusításokból természetesen Telegdi százados úr igen tekintélyes vagyonti szerzett, amelynek egyrészét ugyan mulatós természete folytán elköltötte, de még mindig igen tekintélyes tartalékot tud felmutatni. (Andrássy Dániel (kg): Van-e bizonyíték rá?) Folyó évi április 5-én egy román-magyar határközi megbeszélés volt és ezen a román bizottság az úgynevezett kishatárszéli forgalmat nem volt hajlandó elismerni ezen az útszakaszon, nem járult hozzá ezeknek az úgynevezett utiiapoknak a használatához, csupán abba egyezett bele, hogy a nagytávolsági határforgalomban rendes útlevél felhasználásával lehessen közlekedni és ezenfelül megengedte az úgynevezett kettős határmenti birtokosoknak az átjárást. Ez az egyezmény a belügyminiszter úrhoz is felterjesztetett, éppen Telegdi százados úr által, tehát nem mondhatja azt, hogy nem tud róla, merifc hiszen ő is ott volt ezeken a tárgyalásokon. Ennek ellenére Telegdi éppen úgy folytatta manipulációit- mint eddig, tehát, mint aki nem tud arról, hogy a románok nem ismerteik el az ilyen utilapok használatát, és a határforgalom engedélyezését, ő ezt folytatta és engedélyezte, de amint említ ettem saját zsebére és saját számlájára. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ezáltal nemcsak a jogrendlet, hanem a^ kincstárt is igen súlyos kár érté, mert hiszen ezeket az utilapokat nem ingyen, hanem megfelelő» elég magas illetékekért szokta a kincstár kibocsátani, tehát ö az államot megkárosította ezeknek az illetékeknek összegével. De a közösséget ért káron felül Telegdi eljárása azt is magával hozta, hogy ezek a szerencsétlen, mit sem sejtő ártatlan magyar emberek, akik bízva a magyar határrendŐrségben és annak egyenruhás, háromcsillagos^ parancsnokában, átmentek a túlsó oldalra tárca-
