Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

6 ^ À nemzetgyűlés 68. ülése UU. terpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. A képviselő úr halasztást kért interpel­lációja elmondására. Méltóztatnak hozzájá­rulni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztáshoz hozzájárul. Következik Lévay Zoltán képviselő úr 'in­terpellációja -a belügyminiszterhez à nyiráb­rányi határrendőrkapitányságnál uralkodó botrányos állapotok és súlyos szolgálati vdaz­szaelesek kivizsgálása és megszüntetése tár­gyában­Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szöveget felolvasni. T , G yurkoyits Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszterhez a nyír­ábrányi határrendőrkapitányságnál uralkodó botrányos állapotok és súlyos szolgálati visszaélések kivizsgálása és megszüntetése tárgyában. A nyirábrányi határrendőrségnél Telegdi Lajos rendőrszázados és társai veze­tése alatt rendszeresen súlyos határszolgálati visszaélések történtek: jogtalan határa tiépéí­seket segítettek elő alkalmi utilap mellőzesé­vel, papírdarabokon rögtönzött egyéni engedé­lyeket árusítottak dollárért. Ezekből a pana­mákból tekintélyes vagyont szereztek olyany­nyira, hogy még a román határparancsnok is felháborodott a magyar oldalon folyó botrá­nyos állapotok miatt és közbelépett az emiber­és árucsempészet meggátlására. A rendőri felettes szervek szemet hunytak a sorozatos panaszok felett s végül, mikor saját legénységének és magasabb hatékony közbelépés folytán Telegdit és társait végre letartóztatták, akkor sem halad előre az eljá­rás, mert valami titokzatos politikai párt­fogás érvényesül. Hajlandó-e a belügyminiszter úr erélyesen ­közbelépni és a demokratikus határrendőrség jó hírnévéit veszélyeztető állapotokat megszün­tetni és a bűncselekményeket példásan meg­torolni? Lévay Zoltán s. k.« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! A határrendőrség nyirábrányi kapitányságá­nál előfordult súlyos szolgálati szabálytalansá­gokról és az ott történt korrupciós visszaélé­sekről kívánok konkrét adatokat a belügy­miniszter úr elé tárni. Természetesen távol áll tőlem f — és azt hiszeim ezt felesleges külön hangsúlyoznom — hogy a határrendőrség régi és bevált intézményét, mint olyat támad­jam, vagy akár kritizáljam is, viszont köte­lességemnek tartom nemcsak a közéleti tiszta­ság szempontjából, hanem a magyar határ­rendőrség hírnevének megvédése szempontjá­ból is az itteni adatoknak a közlését. A nyirábrányi határrendőrkapitányság ve-> zetője Telegdi Lajos rendőrszázados úr. (Nagy Vince (msz) — gúnyosan: Éljen!) A folyó év tavaszán a határportyázó örsparanosnokot és az örs tagjait arról igyekezett meggyőzül, hogy a belügyminiszter úr eredetileg engedé­lyezte, hogy magyar állampolgárok a nehéz megélhetési és gazdasági viszonyok miatt ellá­tásuk elősegítésére a román oldalra átléphes­senek és oaunan a megvásárolt dotlgokat saaba­don áthozhassák. Ezt a ténykedést a határ­rendőrkapitányság, valamint a határportyázó örs tisztikara és legénysége — ha szükséges —- itianusítaaii tudja. Nevezett parancsnok állás­pontja és elj £11* ci S ci folytán azután különböző személyek napról-napra tömegesen átjártak a túloldalra és lényegében a hatóság segédleté­vel Szabad csempészést folytattak a magyar­román batáron. (Andrássy Dániel (kg): A évi október hó E3-án, szerMn. 68 forint szabadion folyik azon a vidéken! Most jártam ott!) Sajnos, ez ma is folyik. Amikor az odahelyezett új határvadász­parancsnok — megkülönböztetendő á határr rendőrségtől — figyelmeztette a határrendőr­ség imént említett nevű vezetőjét arra, hogy tartózkodjék ezektől a szabálytalanságoktól, mert a belügyminiszter ilyen rendeletet sem írásban, sem szóval nem adott és nem is ad­hatott ki és a jövőben a portyázó század kény­telen lesz az ilyen jogosulatlanul átlépőket — még, ha a rendőrség engedélyére hivatkoznak is — egyszerűen letartóztatni és büntető eljá­rás alá vonni, a határreaidőrparancsniok úr nem volt hajlandó megfogadni ezt a figyelmezte­tést. Ellenkezőleg, Telegdi rendőrszázados úr még feljelentéssel élt a határörsportyázó pa­rancsnokkal szemben és magas összeköttetéí­seire és politikai kapcsolataira hivatkozással megfenyegette a portyázó század parancsno­kát, hogy ha ő vele nem lesz együttműködés­ben, akkor gondoskodni fog róla, hogy ne so­káig zavarja az Ő vizeit. Telegdi ezen figyelmeztetés után is zavar­talanul űzte merész játékait és a szolgálati szabályzat büntető rendelkezéseibe ütköző mó­don» az úgynevezett nagy távolsági határforj galomban alkalmi utilapok mellőzésével, apró papírdarabokon, ilyen ficliken, cédulákon, sa­játkezüleír kiállított határátlépési engedélye­ket szolgáltatott ki és osztogatott, természete­sen nem ingyen, nem emberszeretetből vagy jóakaratból, hanem *gen súlyos dollár, lei és más külföldi valutaösszegekért. Ezekből a cédulaárusításokból természetesen Telegdi szá­zados úr igen tekintélyes vagyonti szerzett, amelynek egyrészét ugyan mulatós természete folytán elköltötte, de még mindig igen tekin­télyes tartalékot tud felmutatni. (Andrássy Dániel (kg): Van-e bizonyíték rá?) Folyó évi április 5-én egy román-magyar határközi megbeszélés volt és ezen a román bizottság az úgynevezett kishatárszéli forgal­mat nem volt hajlandó elismerni ezen az út­szakaszon, nem járult hozzá ezeknek az úgy­nevezett utiiapoknak a használatához, csupán abba egyezett bele, hogy a nagytávolsági határforgalomban rendes útlevél felhasználá­sával lehessen közlekedni és ezenfelül meg­engedte az úgynevezett kettős határmenti bir­tokosoknak az átjárást. Ez az egyezmény a belügyminiszter úrhoz is felterjesztetett, ép­pen Telegdi százados úr által, tehát nem mondhatja azt, hogy nem tud róla, merifc hiszen ő is ott volt ezeken a tárgyalásokon. Ennek ellenére Telegdi éppen úgy folytatta mani­pulációit- mint eddig, tehát, mint aki nem tud arról, hogy a románok nem ismerteik el az ilyen utilapok használatát, és a határforga­lom engedélyezését, ő ezt folytatta és engedé­lyezte, de amint említ ettem saját zsebére és saját számlájára. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ezáltal nemcsak a jog­rendlet, hanem a^ kincstárt is igen súlyos kár érté, mert hiszen ezeket az utilapokat nem ingyen, hanem megfelelő» elég magas illeté­kekért szokta a kincstár kibocsátani, tehát ö az államot megkárosította ezeknek az illeté­keknek összegével. De a közösséget ért káron felül Telegdi eljárása azt is magával hozta, hogy ezek a szerencsétlen, mit sem sejtő ártatlan magyar emberek, akik bízva a magyar határrendŐrség­ben és annak egyenruhás, háromcsillagos^ pa­rancsnokában, átmentek a túlsó oldalra tárca-

Next

/
Oldalképek
Tartalom