Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-75
1507 A nemzetgyűlés 75. ülése 1&46. évi A szövetkezeti kérdés nemzetközi vitelére 1895-ben Glasgowban megalkották a Szövetkezeteik Nemzetközi Szövetségét, amely számos nemzetközi kongresszust hívott egybe és 1939 : ig működött. Bizonyos, hogy hamarosan újra megkezdi működését, illetve újjáalakul és a mai idők szellemében folytatni fogja áldásos tevékenységét. A magyar szövetkezeti mozgalom az 1850-es években indult meg Erdélyben és Magyarországon, a Schulze—Delitzsch-féle német mozgalom hatása alatt. Szórványos kísérletek voltak ezek »EU csupán évjáratú hitelszövetkezetek. Magyarországon az Í875:XXXVII. te-, a kereskedelmi törvény életbeléptetése után vett csak nagyobb lendületet a mozgalom. A kereskedelmi tör 1vény lazonban csak néhány szakaszt szentelt a szövetkezeti kérdésnek. A törvény 233—257. §-ai tartalmazzák a szövetkezetekre vonatkozó jogszalb'ályoikiait. Ezek a jogszabályok ma már elavultak és ezért kellett gondoskodni új szövetkezeti alaptörvényről, amelynek a tárgyalása most folyik. Károlyi Sándor gróf kezdeményezésére 1886-ban megalakult a Pestvármegyei Hitelsz Öve kezet. Az ő elgondolása, alapján a szövetkezetek célját egy ködös altruizmusban jelölték meg. Károlyi nem látta meg ia szövetkezeti célkitűzésben regio nagy lehetőségekét, amelyek alkalmasak a szövetkezeti tagok gazdiasági és társadalmi életszínvonalának fejlesztésére. Az általa, elindított folyamat során létesült az 1898:XXIIII. te., alapján az Oriszágos Köz-; ponti Hitelszövetkezet, majd ugyanabban az évben megalakult a Hangya, amely agrárvcnalon az egész országot behálózta fiókjaival. A Hangya többezer tagszövetkezetével, megfelelő szellemiben vezetve, (nagyszerű hivatást teljesíthetett volna. Fáklyavívője lehetett volna az igazi szövetkezeti eszmének. Szolgálhatta volna a falusi lakosság gazdasági felemelkedését, de sokat tehetett volna az egész vidék társadalmi és kulturális fejlődése érdekében.Az egyes szövetkezetek élén álló falusi jegyzők és tanítók azonban, valamint csupán a saját önző érdekeiket szem előtt tartó nagygazdák, akik sok helyütt a mindenkori kormány politikai uszályhordozói voltak, nem a valódi szövetkezeti, ©same kivetítésére használták fel a. kezükben lévő befolyást. A Hangya fiókjai valóságos különítményei voltak a letűnt reakciós politikai rendszer propagandahadjáratának. Nem a népért, hanem a nép ellen dolgoztak. A Hangya falusi boltjai és az Országos Központi Hitelszövetkezet falusi fiókjai a tőlük függő helyzetben lévő választék meggyúrásávall nagymértékben befolyásolták a nyíltszavazások eredményét és a Hangya hatalmas apparátusa^ egykézszerű tevékenységével, a Wünscher-éra idején folytatott káros gazdasági politikájával és fasiszta, nyilas .szellemével erősen hozzájárult hazánk jelenlegi tragikus helyzetéhez. Meg kell azonban tárgyilagosan állapítani, hogy úgy a Hangyának, mint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek csupán a vezetése, a szelleme volt ilyen koros, de taghálózata alapjában egészséges, összetétele népi rétegekből való, mert a kis gazdasági egyedeket vonta működési körébe. A szerkezet tehát hasznos lehet, ha megfelelő szellemet, igazi szövetkezeti eszmét viszünk bele, élére pedig olyan vezetőket állítunk, akik a népi gondolatot, a becsületes demokratikus érzést hordják szívükben, akik a népből valók s a magyar nép december hó 5~en, csütörtökön* 508 gazdasági és kulturális felemelkedését híven szolgálják. 1904-ben alakult a szervezett munkásság kezdeményezéséből az Altalános Fogyasztási Szövetkezet. A Gosdu-udvar egyik kás helyiségéből indult ki szerényen a dolgozóknak ez a, szép intézménye, amely mindig tagjainak érdekét tartotta szem előtt ós a valódi ezÖvekeze ti eszménynek volt hűséges letéteményese. valamint harcos hirdetője a rochdalei elveknek, amelyeket a magyar szövetkezeti mozgalomba is igyekezett átplántálni. Az Általános Fogyasztási 1 Szövetkezet nagy eredményt ért el 1904-től 1920-ig. Fiókjainak •száma egyről 101-re szaporodott, alkalmazottainak száma 10-ről 1255-re, a tagok száma 962-ről 5200-ra, a forgalom 141.814 koronáról 428.511 koronára emelkedett 16 év alatt, 1920-ig. 1927-ben 61.798 tag volt és 121 fióküzlet. A tagcsökkenés annak következménye volt, hogy a pengőnek, mint fizetési eszköznek bevezetésekor a be nem fizetett üzletrészeiket törölték. 1938-ban 110 fók volt és 14.5 millió pengős forgalom. A második világháború után 192 fióküzlettel kezdte meg az Általános Fogyasztási Szövetkezet újból iaz árusítást é]s jelenleg is állandóan emelkedik a tagok száma. A régi ÁFOSz jól teljesítette hivatását és az újonnan alakuló ÁFOSz is jól fogja teljesíteni. Fejlődött, bővült és a munkásmozgalomnak erős bástyája volt. És ez volt a veszte, mert ezért, — politikai okokból -A fojtotta meg 1938-ban az akkori kormány ezt az akkoir már hatalmas intézményt, amely kellemetleni konkurrense volt osa államilag agyontáimogatott Hangyának, annak ellenére, hogy csak saját erejére volt utalva. A felszabadulás után példátlan! lendülettel indult el újból a háború folyamán megbénult szövetkezeti mozgalom, amelynek feladatai az-onban a felszabadulás óta nagymértékben bővültek. Addig a fogyasztási és kisebb mészben hitelszövetkezet volt úgyszólván az egyetlen terület, ahol valódi szövetkezeti mozgalom, alakult ki. A felszabadulás óta e célok érintetlenül hagyása mellett egy új ágazat töírt elóre: a termelő szövetkezet. A földreform kövefcezményekéat megiszürit a nagybirtok, erősen korlátozódott a középbirtok, sőt a kisbirtokok területe is. Nemcsak a tulajdonosok száma, hanem a terület nagysága szerint is döntő túlsúlyra jutott a kisés törpebirtok. Nem vitás, hogy ezeket egyéni gazdaságban nem lehet úgy felszerelni, mint ahogyan a nagybirtok fel volt szerelve, mert ezek a kisgazdaságok nem tudnák a felszerelés anyagi terheit viselni, de mellőzhetetlen; szükségesség, hogy a modern és intenzív gazdálkodás lehetőségeivel élhessen a kisbirtokos, mert ennek hiányaiban a legtöbb nem tudna a földjéből megélni. Az államnak kell gondoskodnia! arról, hogy helyzet ' be ne következzék. Emellett nemzetgazdasági szempontból is égetően szükséges, hogy az elmúlt időkhöz képest erősen fokozzuk mezőgazdasági termelésünket. Erre kényszerít bennünket a belföldi fogyasztás kielégítésén kívül az a tény, hogy minél nagyobb mennyiségű exportképes mezőgazdasági termékekkel kell bírnunk, mert ettől függ az, hogy milyen mennyiségben tudunk olyan ipari nyersanyagokat importálni, amelyeket iparunk nem nélkülözhet és amelyek csak külföldről szerezhetők be. A problémákat csak egy módon oldhatjuk
