Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

489 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi december hó 5~én, csütörtökön. 490 sem ilyen «ötét. Vannak falvak, aàbl puskalövés sem esett, vakolat sem hullott, de a négyéves háború után újításra vár minden ott is, ahol egyetlen szeg sem veszett el. A magyar mezőgazdaság mai leromlottságában, t. Nemzetgyűlés, anélkül, hogy újjá ne szerveznénk, ne teremtenénk meg az ipari felszereléssel és a szövetkezetekkel korszerű fejlődésiének feltételeit, semmiképen sem állhat ja meg ,a, helyét, szövetkezetek nélkül a kisparasztság semmiképen sem emelkedhetik fel. Elkülönülve nemcsak a termelését nem képes magasabb színvonalra emelni, hanem elkerülhetetlenül a bankok, a nagyvállalatok jár szalagjára kerül, vagy egy szűk gazdag parasztréteg jobbágyává züllik, és ez áll bizonyos értelemben nemcsak a kisparaszteágra, de még ia, középparasztságra is. A panasztság egészének és a magyar demokráciának megerősödése nélkül maga a módos parasztság is csak a bankok eszköze, az elmaradt termelési viszonyokból kimozdulni képtelen ország pedig újra idegen kapitalista hatalmak játékszere lenne. T. Nemzetgyűlés! A kérdés ma az, hogy vájjon felismeri-e a magyar parasztság demokratikus többsége azt, amit az elmúlt 16 esztendőben nem látott elég világosan, hogy tudniillik a kartelek, a bankok unalmával szemben csak az ipari munkássággal együtt vívhat eredlményes harcot. Lehet, hogy baráti asztalnál igen kisgazdakecLvelőnek tűnnek fel egyes bankvezérek, gyárigazgatók, de a panasztság zöme egy pillanatra sem tévesztheti szem elől, hogy azok a bankok, amelyek felhajtóikon, keresztül nem riadnak vissza a napi 1 százalékos kamattól sem, nem riadnak vissza majd attól sem, hogy újra a paraszt nyakába akasszak az igát' szekerük elé fogják a kisgazdát T. Nemzetigyűlés

Î Jól emlékezhetünk r a harmi.neas évekre: hogyan függött az egész parasztság a bankoktól. Az elkülönülés., utja nem a felemelkedés útja. A felemelkedés, a jövő útját a szövetkezetek mutatják, elsősorban azok a földmívesszövetkezetek, amelyek túlnyomó többségükben ma anég szegénységben és elhagyatottságban, minden támogatás nélkül küzdenek. Egy-egy példa azonban maris mutatja, hogy ők képviselik a magyar mezőgazdaság korszerű újjászervezésének egyetlen lehetséges, nemcsak az új gazdák, hanem az egész dolgozó parasztság számára is .lövőt *elentő útját. (Dénes István (pk) : így van! I ontosan ezért hanyagolták el eddig!) Mutatja ezt a sarkadi szövetkezet, amely Boros Gergely gazidásági cselédből lett szakértő által vezetett szövetkezet területén a súlyos laszály ellenére holdanklut jóval több mint 10 mázsás átlagos eredményt érteik el, míg körül a szövetkezeteken kívül művelt földek alig 3—4 mázsás átlagot adtak. S mutatják ezt a vasmegyei vasszilvágyi és felsőszelestyei szövetkezetek, ahol a táblás művelés ellenére az új gazdák mellett a régi gazdák is csatlakoztak a jól vezetett szövetkezetekhez, mert tapasztalták, hogy az együttműködés jobb életet biztosít számukra, mint a magános iküzködés. Földmíves szegénységünk jól érzi a szövetkezetek jelentőségét. Több imiint ezer szövetkezetet alakítottak országszerte, de hogy a néhány jolműkÖdő szövetkezet példájához hasonlóan ezek a szövetkezetek az egész országban betölthessék igazi hivatásukat, ahhioz iaz kell, hogy (hitellel és felszer éléssel (siessünk 'skHííít'ségükre. A hitel és a felszerelés pedig attól függ, hogy mi történik a termelésben és az elosztásban, és a szövetkezetekre nem kis feladat vár a problémák megoldásában e területen is. T. Nemzetgyűlés! A stabilizáció biztosításának és az életszínvonal felemelésének döntő és nélkülözhetetlen előfeltétele a termelés emelése. Ennek előfeltétele pedig az, hogy a meglevő termelés eredméinyét tervszerűen a termelés szempontjából legfontosabb dolgozó rétegekhez, a parasztsághoz és az ipari munkássághoz juttassuk, ami szövetkezetek nélkül nem lehetséges. A kereskedelem jelenlegi túlméretezetitsége eleve ellentmond ennek a célkitűzésnek. Az áru ma a gyárostól a nagykereskedőn és a közvetítő kereskedők hosszú során át jut el a fogyasztóhoz. Ez a túlméretezett kereskedelem két szempontból is igen káros nemzetgazdaságilag: egyrészt rendkívüli mértékben drágítja meg a fogyasztást és ezzel közvetve magát a termelést, másrészt terméketlenül heverteti a nemzet legdrágább kincsét, a munkaerőt. Hogy ez mennyire így van, az az első pillanatra kézenfekvő. A fogyasztásra, való térim élés, tehát a közvetítendő árumennyiség ma alig 50 százaléka a. háború előttinek, ugyanakkor a kereskedők létszáma nagyobb, mint a háború előtt volt. Bán iparügyi miniszter úr igen jellemzően mutatott rá a helyzetre Debrecenben,, amikor elmondotta, hogy a textiliparban foglalkoztatott 45.000 ipari munkás mellett 15.000 a kereskedők, 10.000 az alkalmazottak és 5.000 az ügynökök száma, vagyis a termelésben foglalkoztatott 45.000 munkás termékeinek közvetítésével 30.000 kereső foglalkozik. Természetes, hogy ennek más eredménye nem lehet, mimt hogy az árú kézről-kézre vándorolva egyre drágull és mire kiér az ezer és ezer ellenőrizhetetilien közvetítőn keresztül n falura, háromszorosára drágul és csak a legvagyonosabb réteg, ,az is fogát csikorgatva, a demokráciát szidva, képes megvásárolni. T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt hetekben veszprémmegyei kisközségekben jártam. Az egyik kisközségben. Nyaradon, a községházán kü-iönböző pártokhoz tartozó kisparasztok, nemzeti parasztpártiak, kisgazdák, kommunisták panjaiszolták sérelmeiket. Az ekevas ára, ami a háború előtt 2-5 pengő volt, ma 15—16 forant» Egy csizmafejelés 400 forint, egy nadrág 85 forint. (Némethy Jenő (msz): Es még sincs! — Egy hang a kisgazdapártról: De régen mondottuk! De akkor nem hallgattak ránk!) Vasárnap este volt, de sorban mutatták a kifestett csizimaféjeket és az elnyűtt, folt hátán folt ruhadarabokat. De végig lehet venni a iházi felszerelések, a mezőgazdasági eszközök árait, nem beszélve az épületanyagról; minden vonalon ugyanez a heíyzet. Ilyen ipari árak 'mellett nemcsak a szegények, az újgazdák, hanem a középparasztsághoz tartozó kisgazdák sem képesek talpraállnl. Egyforma meggyőződéssel követelik nemcsak az iiipari árak leszállítását, s a feketekereskedelem fejszámolását, hanem a falu ellátásáénak biztosítására és kifosztásának megakadályozására a demokratikus szövetkezeteket is. (Dénes István (pk): Az egy kéziek felszámolását!) Odalent ebben a tekintetben megvan az egység. T. Nemzetgyűlés! Mi nem vagyunk a kiskereskedelem, a tisztes kereskedelem eíen, sőt teljes erővel támogatni kívánjuk a becsületes kiskereskedelmet. Az a meggyőződésünk lazonban, magának a tisztes kereskedelemnek