Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

Sd A nemzetgyűlés 68. ûlêse 1946. évi október hó 23-án, szerdán. 40 donoraiktól elvenni és a demokratikus Ma­gyarország szempontjából megbízható, arra érdemes embereknek juttatni?« Mnok: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a 1 szo. • , Nemes Júlia (szd): T. Nemzetgyűlés! Jelen interpellációmmal az illetékesek figyelmét — mint ahogy azt írásban is jeleztem — az ál­lami jogosítványok terén fennálló visszás helyzetre kívánom felhívni, Minden rendszer első feladatának tekinti, hogy azokat, akik politikáját támogatják, gaz­dasági előnyökhöz is juttassa és így végleg magához láncolja őket. Erre különösen alkal­mas^k az állami egyedárusági cikkek forga­lombahozására kiadott engedélyek és ipar­jogositványok. így volt ez a régmúlt időkben, de különösen divatba jött ez 1939 óta, amikor megkezdődött közgazdasági eletünkben az »őr­ségváltás«. Természetes» hogy ezeket az iparengedélye­ket kipróbált fasiszták kapták meg. Az ideig­lenes kormány ezektől az elemektől úgy pró­bált megszabadulni, hogy elrendelte az ipar­jogosítvánnyal rendelkezők igazolását. A szak­máknak kellett r volna igazolniok egymást, de itt is áll azi a tétel, hogy az egyik vitéz enge­délyes igazolta a másik vitéz engedélyest és így ezen igazolások alkalmával majdnem min­denkit igazoltak. így azután az a helyzet, hogy a jogosít­ványok folytán biztos jövedelmet hozó üzletek még mindig azoknak a birtokában vannak, akik azokat fasiszta magatartásukért kapták, viszont igen sokan azok közül, akiket a fasiz­mus baloldali magatartásuikért üldözött^ (még ana is változatlanul kenyér és foglalkozás nélkül vannak. Természetes, hogy a demokráciáért küzdő és a demokratikusan gondolkozó embere­ket nyugtalanítja, hogy a demokratikus kor­mányzat nemzeti ajándékban részesíti a demo­krácia ellenségeit. Az 1939 és 1944 közötti időben megtörtént »őrségváltás« alkalmával az új engedélyesek természetesen kizárólag a fasizmus és a szélső­jobboldali gondolat tevőleges megszemélyesí­tői közül kerültek ki. die nemcsak a meglévő monopóliumokat osztották fel közöttük, hanem meg újabbakat is létesítettek számukra. Ezek az engedélyesek majdnem kivétel nél­kül ima is működnek, mintha azóta mi sem történt volna és ma az 1946. év végéin tovább élvezik minden előnyét ezeknek az engedélyek­nek, amelyeket háborús bűnökért és néipeller­nes cselekedetekért kaptak. (Buchinger Manó (szd): Szép!) így például az én híres városomban, Mis­kolcon — de biztos vagyok benne, hogy eb­ből a szempontból Miskolc nem kivétel és így van ez az ország egész területéin — a követ­kezőképen áll a helyzet. Például Csonka Mi­hály, a Német-Magyar Magkiviteli Társaság tagja, aki a Magyarországból a németek felé irányuló egész magkivitelnek majdnem tíz százalékát egymaga forgalmazta, maga is lel­kes németibarát, sok egyéb foglalkozása mel­lett annakidején rum- és likőrgyártási enge itísélyt is kapott. Ennek kiadását még maga az akkcri pénzügy igazgatóság is ellenezte, azon­ban Csonkának igen magas összeköttetései _ ré­vén . sikerült a engedélyt megszereznie. Vitéz Barkassy Bélának — egyébként autófuvarozó és cukorgyáros is — ugyancsak egyedárusági engídélye van. Herpai Aladár szesznagykeres­kedő, a Magyar Megújulás Pártjának vezető­ségi tagja, aki kis pénzügyi díjnokból hatal­mas vagyon ura lett, a koncessziót ugyancsak érdemei elismeréséül kapta, A nyilasokkal me­nekült el, a napokban tért vissza, távollétében üzletét természetesen felesége vezette, ma már ő maga benn van üzletében, mintha mi sem történt volna. De ugyanez a helyzet az ecetgyárosok frontján is. Itt van vitéz Bárdossy Jenő, aki a múltban a hasonló nevű miniszterelnök ro­konságával dicsekedett és ennek a rokonság­nak címén kapta engedélyét. A nyilasokkal menekült el, a nyilasok léptették elő száza­dossá. A múltban valamennyi kollégáját zsidó­és egyéb kapcsolatok címén jelentgette fel, ál­landóan hirdette a német győzelmet. De a vá­rosunkban lévő két másik ecetgyáros szintén zsidó (Derültség. — Felkiáltások: Olyan nines!) szintén vitéz. Nem baj, ha egy kicsit téved­tem; legalább az urak érdeklődnek, hogy mi­lyen dolgok történnek az országban. Nem tudok csodálkozni azon sem, hogy most, 1946-ban az a Putnoki Jenő, aki a há­borús főbűnös vitéz Turvölgyi Albert jóvoltá­ból lett rövid időn belül rum- és likőrgyáros, ecetgyáros, szesznagykereskedő, a szesznagy­kereskedők és ecettermelők elnöke, mintha még ma is 1944-et írnánk. 1 A Miskolc környékén lévő Sajószentpéter­ről kaptam a következő tájékoztatást. Vitéz Csépányi József sajószentpéteri lakos, ózdi és sajószentpéteri élesztőelosztó engedélyt kapott 1938-ban jobboldali beállítottságáért, ami _ köz­tudomású tény, hiszen vitézségéi is csak ilyen módon szerezte. 1938-tól kezdve mindig erősen jobboldali volt, Eonkay és vitéz Borbély­Maczky Emil 2 politikáját vafooai követte és eaért minden jogot megkapott. Először dohánytőzs­dét kapott, majd mihelyt mód volt rá, beült egy zsidó tulajdont képező szőlőbe. Mindent megkapott, amit csak kívánt. 1938-ban még teljesen vagyontalan dohánykertész volt, ma már szép háza, szőlője és nagy vagyona van, úri módon él az éleszitőelosztó jövedelmeiből. Jelenleg is igyekszik mindenkit megkörnyé­kezni, illetőleg rábírni arra, hogy az ő szol­gálatába álljon. Az 1944. évi gettózásban aktív részt vett: egy szerencsétlen törpe kereskedőt, aki körülbelül 61—70 cm magas volt, szemben az ő atlétatermetével, a csendőröktől kikért és engedélyt kért arra, hogy ezt a kis embert ő verhesse meg. Élt is jogával s természetesen szadista módon össze is törte. A sajószentpé­teri gettó kiürítése után egyik deportált laká­sát éjnek idején társaival feltörte és az ott elrejtett javakat, bár azok be voltak betonoz­va, elhurcolták. Az igazolásnál azzal védeke­zett, hogy ez hivatalos ténykedése volt, azon­ban ezt a ténykedést éjjel fél 12 órakor hajtot­ták végre. Az 1080/1945. számú rendelet szerinti iga­zolás elől úgy akart kibújni, hogy a sajó szent­péteri járási rendőrkapitányság akkori poli­tikai vezetőjét, aki egyébként nála lakott, rá­bírta arra, hogy mondja azt az igazolóbizott­ság előtt, hogy ellene politikailag semmi kifo­gás nincs, bár akkor már rendőrhatósági fel­ügyelet alatt állott. A rendőrhatósági felügye­let vele szemben még ma is fennáll. Mikor az illetékes hatóság a fentiekre rájött, igazolását hatálytalanította, a rendőrtisztet pedig azon­nali hatállyal állásából elbocsátotta. Rendőri felügyelet alá helyezték azért is, mert egy .zsúfolt vasúti kocsiban 1946 január­jában olyan sértő módon nyilatkozott a demo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom