Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

Sd A nemzetgyűlés 68. ûlêse 1946. évi október hó 23-án, szerdán. 40 donoraiktól elvenni és a demokratikus Magyarország szempontjából megbízható, arra érdemes embereknek juttatni?« Mnok: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a

1 szo. • , Nemes Júlia (szd): T. Nemzetgyűlés! Jelen interpellációmmal az illetékesek figyelmét — mint ahogy azt írásban is jeleztem — az állami jogosítványok terén fennálló visszás helyzetre kívánom felhívni, Minden rendszer első feladatának tekinti, hogy azokat, akik politikáját támogatják, gazdasági előnyökhöz is juttassa és így végleg magához láncolja őket. Erre különösen alkalmas^k az állami egyedárusági cikkek forgalombahozására kiadott engedélyek és iparjogositványok. így volt ez a régmúlt időkben, de különösen divatba jött ez 1939 óta, amikor megkezdődött közgazdasági eletünkben az »őrségváltás«. Természetes» hogy ezeket az iparengedélyeket kipróbált fasiszták kapták meg. Az ideiglenes kormány ezektől az elemektől úgy próbált megszabadulni, hogy elrendelte az iparjogosítvánnyal rendelkezők igazolását. A szakmáknak kellett r volna igazolniok egymást, de itt is áll azi a tétel, hogy az egyik vitéz engedélyes igazolta a másik vitéz engedélyest és így ezen igazolások alkalmával majdnem mindenkit igazoltak. így azután az a helyzet, hogy a jogosítványok folytán biztos jövedelmet hozó üzletek még mindig azoknak a birtokában vannak, akik azokat fasiszta magatartásukért kapták, viszont igen sokan azok közül, akiket a fasizmus baloldali magatartásuikért üldözött^ (még ana is változatlanul kenyér és foglalkozás nélkül vannak. Természetes, hogy a demokráciáért küzdő és a demokratikusan gondolkozó embereket nyugtalanítja, hogy a demokratikus kormányzat nemzeti ajándékban részesíti a demokrácia ellenségeit. Az 1939 és 1944 közötti időben megtörtént »őrségváltás« alkalmával az új engedélyesek természetesen kizárólag a fasizmus és a szélsőjobboldali gondolat tevőleges megszemélyesítői közül kerültek ki. die nemcsak a meglévő monopóliumokat osztották fel közöttük, hanem meg újabbakat is létesítettek számukra. Ezek az engedélyesek majdnem kivétel nélkül ima is működnek, mintha azóta mi sem történt volna és ma az 1946. év végéin tovább élvezik minden előnyét ezeknek az engedélyeknek, amelyeket háborús bűnökért és néipellernes cselekedetekért kaptak. (Buchinger Manó (szd): Szép!) így például az én híres városomban, Miskolcon — de biztos vagyok benne, hogy ebből a szempontból Miskolc nem kivétel és így van ez az ország egész területéin — a következőképen áll a helyzet. Például Csonka Mihály, a Német-Magyar Magkiviteli Társaság tagja, aki a Magyarországból a németek felé irányuló egész magkivitelnek majdnem tíz százalékát egymaga forgalmazta, maga is lelkes németibarát, sok egyéb foglalkozása mellett annakidején rum- és likőrgyártási enge itísélyt is kapott. Ennek kiadását még maga az akkcri pénzügy igazgatóság is ellenezte, azonban Csonkának igen magas összeköttetései _ révén . sikerült a engedélyt megszereznie. Vitéz Barkassy Bélának — egyébként autófuvarozó és cukorgyáros is — ugyancsak egyedárusági engídélye van. Herpai Aladár szesznagykereskedő, a Magyar Megújulás Pártjának vezetőségi tagja, aki kis pénzügyi díjnokból hatalmas vagyon ura lett, a koncessziót ugyancsak érdemei elismeréséül kapta, A nyilasokkal menekült el, a napokban tért vissza, távollétében üzletét természetesen felesége vezette, ma már ő maga benn van üzletében, mintha mi sem történt volna. De ugyanez a helyzet az ecetgyárosok frontján is. Itt van vitéz Bárdossy Jenő, aki a múltban a hasonló nevű miniszterelnök rokonságával dicsekedett és ennek a rokonságnak címén kapta engedélyét. A nyilasokkal menekült el, a nyilasok léptették elő századossá. A múltban valamennyi kollégáját zsidóés egyéb kapcsolatok címén jelentgette fel, állandóan hirdette a német győzelmet. De a városunkban lévő két másik ecetgyáros szintén zsidó (Derültség. — Felkiáltások: Olyan nines!) szintén vitéz. Nem baj, ha egy kicsit tévedtem; legalább az urak érdeklődnek, hogy milyen dolgok történnek az országban. Nem tudok csodálkozni azon sem, hogy most, 1946-ban az a Putnoki Jenő, aki a háborús főbűnös vitéz Turvölgyi Albert jóvoltából lett rövid időn belül rum- és likőrgyáros, ecetgyáros, szesznagykereskedő, a szesznagykereskedők és ecettermelők elnöke, mintha még ma is 1944-et írnánk.

1 A Miskolc környékén lévő Sajószentpéterről kaptam a következő tájékoztatást. Vitéz Csépányi József sajószentpéteri lakos, ózdi és sajószentpéteri élesztőelosztó engedélyt kapott 1938-ban jobboldali beállítottságáért, ami _ köztudomású tény, hiszen vitézségéi is csak ilyen módon szerezte. 1938-tól kezdve mindig erősen jobboldali volt, Eonkay és vitéz BorbélyMaczky Emil

2 politikáját vafooai követte és eaért minden jogot megkapott. Először dohánytőzsdét kapott, majd mihelyt mód volt rá, beült egy zsidó tulajdont képező szőlőbe. Mindent megkapott, amit csak kívánt. 1938-ban még teljesen vagyontalan dohánykertész volt, ma már szép háza, szőlője és nagy vagyona van, úri módon él az éleszitőelosztó jövedelmeiből. Jelenleg is igyekszik mindenkit megkörnyékezni, illetőleg rábírni arra, hogy az ő szolgálatába álljon. Az 1944. évi gettózásban aktív részt vett: egy szerencsétlen törpe kereskedőt, aki körülbelül 61—70 cm magas volt, szemben az ő atlétatermetével, a csendőröktől kikért és engedélyt kért arra, hogy ezt a kis embert ő verhesse meg. Élt is jogával s természetesen szadista módon össze is törte. A sajószentpéteri gettó kiürítése után egyik deportált lakását éjnek idején társaival feltörte és az ott elrejtett javakat, bár azok be voltak betonozva, elhurcolták. Az igazolásnál azzal védekezett, hogy ez hivatalos ténykedése volt, azonban ezt a ténykedést éjjel fél 12 órakor hajtották végre. Az 1080/1945. számú rendelet szerinti igazolás elől úgy akart kibújni, hogy a sajó szentpéteri járási rendőrkapitányság akkori politikai vezetőjét, aki egyébként nála lakott, rábírta arra, hogy mondja azt az igazolóbizottság előtt, hogy ellene politikailag semmi kifogás nincs, bár akkor már rendőrhatósági felügyelet alatt állott. A rendőrhatósági felügyelet vele szemben még ma is fennáll. Mikor az illetékes hatóság a fentiekre rájött, igazolását hatálytalanította, a rendőrtisztet pedig azonnali hatállyal állásából elbocsátotta. Rendőri felügyelet alá helyezték azért is, mert egy .zsúfolt vasúti kocsiban 1946 januárjában olyan sértő módon nyilatkozott a demo-