Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

4f 9 À nemzetgyűlés 75* ülése 1946. évi december hó 5-én, csütörtökön. 48 Ö kábib helytelenítenünk kell az oktrojált szövetkezetek rendszeréit. Ez teljesen kiöli nemcsak az itt-ott felcsillanó kezdeményiezlő készséget, hanem az önsegélynek még a csíráját is. A múlthoz képest ez tényleg változást jelent, de visszafelé: nem a szövetkezeti függetlenség, hanem az igazi szövetkezeti gondolat elm.élliyülése, hanem az etatisztikus szövetkezeti rendszer kiépítése felé. Erről a végzetes útról vissza kell fordulnunk. Erre kötelez az új szövetkezeti törvény, ramelynek alliapelveii szöges ellentétben állanak az etatisztikujs szövetkezeti iránnyal. Képtelenség volna, hogy kétféle, egymással ellentétes etltv érvényesüljön ugyanazon szövetkezeti) rendszerben, sőt ugyanabban a társadalmi rétegben. Ez nemcsak a fogalomzavart növelné, hanem a bizalmatlanságot is, és telje-sen lehetetlenné tenné határozott szövetkezeti politika folliy tatás át. A 'szövetkezeti törvényjavaslat útját kell követni. A javaslat annyira megy a szövetkezeti függetlenség védeliméb

en, hogy még közpénzekkel való támogatás esetén is kizárja az állam vagy valamely hatóság tényleges részvételét és; tieramészetesen a beavatkozást is a szövetkezeti önkormányzatba. Ez kétségkívül komoly és helyeselhető törekvés a szövetkezeti függetlenség és a közérdekű támogatás Összeegyeztetésére. Csakis a szövetkezeti függetlenség következetes' és hatályos védelme nyújthat lehetőséget megrontott és megzavart szövetkezeti életünk egészséges irányú fejlődéséhez. Ez a feltétele annak, hogy végre komolyan vegyék az önsegély elvét, amely eddig is gyeinge lábon állt nálunk, s az etatisztikus irány teljes megsemmisüléssel fenyegette. Csak így volna értelme a széles néprétegek szövetkezeti nevelésének, a szövetkezeti ismeretek tömegoktatásának, amit a törvényjavaslat, nagyon helyesen, már az elemi iskolában bevezet. Valóban csak akkor remélhetjük, hogy a szövetkezeti eszme közmeggyőződéssé válik, ha már áthatotta az egész magyar népet és 'nemcsak tábornokai lesznek, haneni kiképzett 'altisztjei és hatalmas, széles tábora is, amely .minden, körülmények között kitart a szövetkezeti gondolat mellett és vissza tudja verni a szövetkezetek ellen intézett támadásokat. T. Nemzetgyűlés! A szövetkezeti szabadság, függetlenség és a szövetkezeti önkormányzat elve a szövetkezeti intézmény legfőbb meghatározói közé tartozik. Ez az a hármas pillér, amelynek egyik tagja sem hiányozhatik, ha igazi szövetkezetekről beszélünk. A szövetkezet igen rugalmas intézmény, sokféle célra és feladatra felhasználható, alkalmazásának azonban megvan a határa, amelyen ha túlmegyünk, elveszti lényeges alaptulajdonságait és nem szövetkezet, hanem torzszülött lesz belőle. A mi szövetkezeti rendszerünk sajnos, tele van torzszülöttekkel. (Egy hang a szabadság párti old Ián: Ez igaz!) Csak el kell olvasni a javaslat 187. §-át, amely a kivételeket sorolja fel, hogy megállapíthassuk, milyen sok álfcéplet rontja szövetkezeti életünk levegő jót. A kivételek persze nem mind ilyenek, de még akkor is elgondolkoztató az a tény, hogy szövetkezeteinknek csaknem kétharmada valamilyen címen, a kivételezettek közé tartozik és csak egyharmadára lehet majd alkalmazni ennek a javaslatnak a rendelkezéseit. (Dénes István (pík) — gúnyosan: Ez a fontos: a privilégium és a monopólium!) Még kevésbbé megnyugtató, hogy egész sor olyan úgynevezett , s'zövetkezetüinik van, amely nem kis gazdaságii egyedek szabad akaratelhatározásá'nak; hanem hatósági intézkedésnek köszönheti Létét. (Ügy van! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.) Akárhányból közülük teljesen hiányoznak a kis gazdasági egyedek, tagjaik az állam, a köztestületek, a magán- és közérdekű vállalatok, tehát csupa olyan tényező, amelyet bajos volna kis gazdasági egyednek tekinteni.. Közgondolkodásunkra jellemző, hogy a szövetkezeti formát olyan célok elérésére is felhasználták, amelyek a legtávolabbra esnek a szövetkezeti gondolattól. A bethleni konszolidáció idején például az állam még a jelzálogintézeteket is szövetkezetekbe tömörítette. Általános szokás volt, hogy a különböző közérdekű gazdasági vagy segélyakciók lebonyolítására szövetkezeteket alapítottak. Ezek a szövetkezeti torzszülöttek igen sokat ártottak a magyar szövetkezet hírnevének, tévútra vitték szövetkezeti fejlődésünket, meghamisították a szövetkezeti gondolatot és rossz példájukkal megfertőzték egész szövetkezeti rendszerünket. Csak természetes, hogy a hatósági segélyezést az álszövetkezetek, azután élelmes üzletemberek, a közgazdasági élet parazitái igyekeztek lemásolni és egyéni céljaikra felhasználni. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez így nem: maradhat tovább; itt az alkalom arra, hogy szövetkezeti rendszerünket megtisztítsuk az árképletektől, akár hatóságok hívták azokat létre, akár magánosok. Ezért a javaslat 187. §-ának végrehajtásánál nagyon ügyelni kell arra, hogy a törvényjavaslat legfontosabb alapelvei a kivételekként felsorolt szövetkezetekre is alkalmaztassanak. Amelyik csak formaszerű szövetkezet, azt a szükséghez képest fel kell számolni, be kell olvasztani, vagy át kell alakítani, de a szövetkezeti elnevezés alatt nem működhetik tovább. Egyszersmindenkorra véget kell vetni annak, hogy kényszertársulások vagy segélyakciók igénybevehessék a szövetkezeti formát. Fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy az ez év október havában Zürichben tartott nemzetközi szövetkezeti kongresszus határozatot hozott a szövetkezeti elnevezés védelmére. Magyarország a békekötés után tagja lesz a nemzetközi szövetkezeti szervezetnek, ami egyebek közt azzal a kötelezettséggel is jár, hogy a szervezet határozatainak alá kell vetnünk magunkat. Uj szövetkezeti törvényünk a nemzetközi fórum előtt is ki fogja állni a bírálatot. Arra kell tehát törekednünk, hogy alapelvei szövetkezeti életünk minden vonalán maradék nélkül érvényesüljenek. T. Nemzetgyűlés Erre annál inkább szükség van, mert a magyar szövetkezeti rendszer felépítésében is nagyon sok kívánnivalót találunk. Szövetkezeteink legnagyobb része kifejezetten védelmi jellegű, ami azt bizonyítja, hogy a gazdaságilag gyenge rétegeket állandóan kizsákmányolás veszélye fenyegette és ez ellen kellett létérdekeik védelmében szövetkezni. Nem véletlen tehát, hogy a magyar szövetkezeti rendszerben az áru- és hiteluzsorával szemben felfejlődő fogyasztási- és hitelszövetkezeteknek jutott a legnagyobb szerep, ezekkel szemben egyéb szövetkezeti ágak egészen eltörpülnek. Különösen hiányoznak azok a szövetkezetek, amelyeknek feladata lenne az egyéni kisüzemek termelőképességének • és jövedelmezőségének fokozása. Érdekes, hogy nálunk a tej-