Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-75
475 A nemzetgyűlés 75. ülése 19Í6. évi december hó 5-én, csütörtökön. 476 gazdaságii nehézségekkel gyakran nem tudtak megbirkózni, végül elkedvetlenedtek vagy letörtek, a szövetkezet pedig szétzüllött, vagy lelkiismeretlen és korrupt emberek kezébe került. A sok szövetkezeti megbukás 'aláásta a szövetkezeti mozgalom bitelét és még inkább erősítette az amúgyis meglévő bizalmatlanságot velük szemben. T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslatnak talán legfontosabb és legjelentősebb szakaszai azok^amelyek a szövetkezeti szabadságot biztosítják és erősitik. A modern szövetkezeti mozgalomnak . az egész világon elfogadott és tiszte le tben tairtott alapelve az önkéntes társulás. A szövetkezet voltaképpen nem egyéb, mint szabad emberek szabad társulása gazdasági érdekeik védelmére és közös gazdasági feladataik megvalósítására. Nagyon sajnálatos, 'hogy ezt az eddig nálunk is követett elvet áttörte a földműves szövetkezetekről szóló 131.000. számú rendelet, amelyet a földimíveiésügyi miniszter a múlt esztendőben adott ki. À rendelet előírja, bogy a földhözjutottak minden olyan községben köteleseik földmüvesszövetkezetekbe tömörülni, aboi a földreform soréin legalább 300 katasztrális hold földet, vagy ezzel egyenértékű 60 hold gyümölcsöst és szőlőt szétosztottak. Aki nem csatlakozik a földmíves szövetkezethez, az elesik a közös használatban maradt vagyontárgyak ráeső részilletőségétől. Semmi kétség, hogy ez a rendelet a kényszerszövetkezet intézményét honosította meg. (Pászthory István (msz): Első lépés a kolchosz felé!) Ennek az intézkedésnek célszerűsége a szövetkezeti szabadság flagráns megsértésétől eltekintve is, nagyon vitatható. Nézetem szerint az, új biitrtokosok gazdálkodásának megszervezésére és kialakítására sokkal célirányosabb lett volna olyan kényszertársulást létrehozni, amely á földmívelési szakigazgatás, illetőleg a hivatalos érdekképviselet felügyelete és ellenőrzése alatt végezné a reábízott feladatot- Itt a 'főszempont ugyanis új gazdaságok termelésének szervezése és irányítása. Erre a célra a szövetkezet túlságosan nehézkes, bonyolult és nehezen kezelhető szerv, amely ebben az esetben a hatóság részéről állandó beavatkozásnak és irányításnak lesz kitéve, különösem akkor, ha a szövetkezetek nem végzik el, vagy nem jól végzik el a rájuk bízott felaidlatot. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az új gazdákat termelő tevékenységűikben: még hosszú ideig nem lehet' magukra hagyni, sőt szükség esetén kényszereszközök alkalmazásától sem szabad visszariadni, ha azt akarjuk, hogy a földreform a termelés szempontjából kudarcba ne fulladjon. A kényszer nem fér össze a szövetkezet fogalmával, kár volt tehát ezt a kettőt egybekapesolltni, mert feltétlenül helytelen következtetést vonnak le belőle. Az a bizalmatlanság, amely a földműves szövetkezetek alakulását és működését az új gazdák körében is kíséri, kihat az egész szövetkezeti mozgalomra, úgy hogy ezt sóikkal jobb lett volna elkerülni. T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat továbbfejleszti a szövetkezeti Önkormányzat elvét és annak tisztaságát az eddigiínéi sokkal hatásosabb módon igyekszik biztosítani. Az önkormányzat az igazi szövetkezet egyik legfőbb jellegzetessége. Annyit jelllent, hogy azok a kis ga'Zidialsiágii erők, amelyek közös érdekeik védelmére és közös feladatalik megvalósítására szövetkezetekbe tömörülnek, minden idegen beifolyástól mentesen, saját belátásuk szerint, szabadon intézik a szövetkezet ügyeit, ön-. kormányzat nélkül minősen igazi szövetkezet. (Igaz! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) Megengedhetetlen tehát, « hogy akár hatóság, akár politikai pártok részéről olyan befolyás érvényesüllijöm, amely sérti vagy meghamisítja ia szövetkezet autonómiáját. Ha a múltban hibáztak és állami támogatás következtében, vagy egyéb beavatkozás formájában elhalványodott a szövetkezeti 1 \ önkormányzat, akkor a idlemokráoiiában még inkább. ügyelni kell arra, hogy ilyen sérelem ne essék. Ebből a szempontból óriási tévedés volt a 2330-ias kormányrendeletnek /az az intézkedése, amely a Hangya tagszövetkezetd hálózatának akarata és megkérdezése nélkül kimondta a központ feloszlását. Ez a hibás rendelet alapjában rendítette meg a szövetkezeti önkormányzatba vetett hitet és igen nagy kárt okozott a szövetkezeti mozgalomnak. (Ügy van! Ügy van! u kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Az új szövetkezeti törvényjavaslat egyik sarkalatos alapelve az önkormányzat tiszteletben tartása. Teljességgel összeegyeztethetetlen tehát a törvényjavaslattal az a sérelem, amely a Hangya Önkormányzatán esett. Ez a nagy reménységgel várt törvényalkotás mind járt a kezdetén olyan ellentmondásba keverednék, t amely aláásná a törvényjavaslat, illetőleg törvény hitelét és növelné a kétkedést a szövetkezeti demokrácia őszintesége iránt. (Ügy vom! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Még ma is sokan állítják, gyakran lehet haJHani, hogy a magyar nén lelki alkatánál fogva nem alklailmas a szövetkezésre, (Nagyiván János (msz): Ez nem igaz!) túlságosan egyéni az életmódja, magának ellő és kevés érzéke van a másokkal való együttmunkálkodás és általában a közösségi gondolat iránt; tehát éopen azok a tu'llaijídbnságok hiányoznának belőle, amelyek a szövetkezéshez szükségesek. Ebből annylii igaz, hogy a magyar ember nem nyáj-természetű, nem nagyon szeret másokkal!! közösködni (Nagyiván János (msz): Sokat becsaoták!) és bizalmatlan az idegen dolgok és gyakran bizony embertársai iránt is. Ebből azonban nem következik- hogy alkalmatlan a szövetkezeti szervezkedésre. A oéldák százaival (lehet bizonyítani', hogy tud kitűnően működő, életképes szövetkezeteket alkotni. A magvarság soraiból elsőrangú szövetkezeti vezetők kerültek ki. akik gyakran a helyi kereteken messze túlmenően is bonvolult szövetkezeti feladatoklat fényes sikerrel oldottak meg. Az említett tévhitet alátámasztja szövetkezeti mozgalmunknak az a ; z ismeretes szervezeti hibája, hogy a kezdeményezés nem a nép köréből indult ki. Ennek részben történelmi okai vannak. Az uralkodó rétegek évszázados politikai elnyomása alatt a magyar nép általában elszokott az öntevékenységtől, jót, roezszat felülről nyújtották neki, a politikai és gazdasági akciók is mindig felülről indultak el. Ez lett a gyakorlat a szövetkezetek terén its. A feudális Magyarország minden gyökeres reformtól irtózott. A tömegek elszegényedésén és elesettségén tehát nem a politikai és társadalmi berendezés megváltoztatásával aikart segíteni, hanem mutatós, de lényegében ártalmatlan szociális akciókkal. Ilyennek fogta fel a szövetkezeti mozgalmat is. Nem kellett hozzá földosztás, sem
