Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-74
461 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi nak elmondására halasztást kárt. Kérdeni a t. Házat, niéltóztatnak?e a kért halasztást megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztást megadja. Kö vetkeznék^ Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja. A képviselő úr interpellaei ójának elmondásátfa balasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e a balasztást megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a balasztást megadja. Következik Losonczy Géza képviselő úr interpellációja az összkormányhoz a pedagógusok státusrendezése tárgyában. Kiérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a kormánynak arról, bogy a pedagógusok milyen súlyos anyagi körülmények között élnek? A pedagógusok régi jogos sérelme, bogy nincsenek egyenlő státusban a közigazgatásban dolgozó köztisztviselőkkel. Mit kíván tenni a kormány. a pedagógusok sürgős státusrendfeiziése érdekében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Losonczy Géza (kp): T. Nemzetgyűlés! Pártkülönbség nélkül elismeri valamennyi tényező, bogy a köznevelés demokratizálásának alapja elsősorban a nevelői kar anyagi helyzetének megjavítása. A Horthy-rendszert a külföld arról ismerte, hogy m köztisztviselőket általában nyomorúságosan fizette, de még fr köztisztviselőkön belül is különlegesen rossz helyzetbe utalta a magyar pedagóguskart A magyar demokráciának egyik elsőrendű feladata és kötelessége, hogy ezt a helyzetet, amely nemcsak szégyenletes, hanem igazságtalan .is, minél előbb korrigálja, megjavítani kísérelje meg. A stabilizáció, mint általában az értelmiség helyzetén, jelentős mértékben javított, javított s pedagógusok helyzetén is, mivel azonban a 2500/1945. M. E. szádnú rendelet érvényben van, a pedagógusokntak ez a kivételezetten rossz helyzete a köztisztviselők más kategóriáival szemben ma is fennáll. Ha megnézzük a pedagógusok általános életszínvonalát, azt találjuk, hogy az rendkívül alacsony. Egy óvónő átlagos havi fizetése 176 forint, a tanítóké 210 forint, a polgári iskolai tanároké 271 forint, a gimnáziumi tanároké 286 forint. Ugyanakkor egy érettségit tett közalkalmazotté 237; egy főiskolát végzett közalkalMiazotta'ké 307, a magánalkamazottaké^ pedig 403 forint. Természetesen csak a kollektív szerződés alá tartozókról van szó. Ebből is kitűnik, hogy helytelen volna kifogásolni, hogy a közalkalmazottak többi kategóriái ilyen fizetéseket kapnak, hiszen ezek a fizetések is viszonyliag rendkívül alacsonyak, de semmi sem indokolja iazt, hogy a tanítók és tanárok, akiknek iskolai végzettsége legalább ugyanakkora, vagy gyakran magasabb, mint más tisztviselői kategóriáké, elmaradottabb helyzetben legyenek ezeknél. Hogy egy példát említsek: egy fővárosi gimnáziumi tanár átlagos fizetése 258 forint körül mozog. A Lakbér a mellékesekkel együtt kitesz körülbelül 100 forintot, a gáz és a villany 28 forintot, a villamos 30 forintot. Marad tehát 100 forint élelemre, ruhára és kultúrára. Mindez pedig a közalkalmazottakniak egy olyan kategóriáján belül, amelynek elsősorban a művelődés terjesztése a feladata és így termédecember hó 4-én, szerdán. 462 szetesen saját műveltségének és kultúrájának állandó emelésiéi is. Nem akarok elrettentő példákat felsorolni, de a pediagogusok szabadi szakszervezete nyilvántart például egy olyan esetet, hogy Gyöngyösön a templom előtt koldul egy nyugdíjas tanítónő. Bizonyára tucatjával lehetne hasonló eseteket felsorolni, hia valaki nem sajnálná a fáradságot ezeknek az eseteknek öszszegyüjtésére. A pedagógusoknak ebből következően régi követelésük a státusrendezés. A státusrendezest elsősorbian a 2500. számú rendelet korrigálásával kívánják elérni. A magyar pedagógusok is zabád szakszervezete kidolgozott egy javaslatot, és interpellációimmak iaa a célja, hogy ezt figyelmébeiajánljaim az összkotrmánynak, különös tekintettel arra, hogy i 3 , kormánynak jelenleg kultuszminisztere .nincs. E státusrendezési tervezet szerint a pedagógusok tarthatatlan állapotnak minősítik a jelenlegi helyzetet és követelik, hogy lényegében minden pedagógus egy fizetésig osztállyal magasabban kezdje, és pályája végen egy vagy két fizetési osztállyal imtagasabban végezze a 2500. számú rendeletben előírtnál. Konkrété tehát: az óvónők a XI. 3. helyett a X. 3-ban, a tanítónők a XI. 2. helyett a X. 2-ben, a szakképesítéssel bíró tanítók r a IX. 3-ban, a középiskolai tanárok — beleértve a polgári iskolai tanárokat is — iái X. 2., illetőleg IX. 3. helyett a IX. 2-ben kezdjék. Pályájuk végén pedig automatikusan jussanak be az óvónők a IX. helyett a VH-be, a tanítók a VIII. helyett a VI-ba, a szakképesítéssel bíró tanítók az, V-be, ia, középiskolai tanárok a VI. helyett szintén taz V-be, az egyetemi tanárok pedig a IV. helyett a' III. fizetési osztályiba.. T. Nemzetgyűlés ! Ezt az alapvető státusrendezést ki kell egészíteni még azzal, hogy az óvónők 10%-a kerüljön be a VI. fizetési osztályba, s közülük minden megyéből egy, a legkiválóbb, az V. fizetési osztályba; i^ tanítónők 3%-a kerülhessen be az V. fizetési osztályba, a szakképesítéssel rendelkező tanítók, valamint a középiskolai és polgári iskolai tanárok 3%-a pedig a IV. fizetési osztályba; az egyetemi és főiskolai nyilvános rendkívüli tanárok a IV. fizetési psztálybia, kerüljenek be, és közülük a legkiválóbbat a kultusziminiszteir javaslatára a köztársasági elnök a II. fizetési osztályba nevezhesse ki. Természetesen egy ilyen követelést nem lehet úgy felvetni, hogy ne lennénk tekintettel a stabilizáció követelményeire. Egy ilyen általános státusrendezés, amilyent az előbbiekben vázolni bátor voltam, az államkincstárnak körülbelül 13.5 millió forintos megterhelését jelentené. Természetes, hogy egy ilyen meglehetősen nagyösszegű megterhelést az államkincstár a mai körülmények közt nem tudnia elviselni. Ezért azt ajánljuk, hogy ha a pénzügyi kormányzat hasonlóképpen úgy ítéli meg, hogy az egészet egyszerre realizálni nem lehet, akkor legalább elvben fogadja el ia kormányzat ezt a státusrendezési tervezetet, ahhoz azonban véleményen szerint ragaszkodni kell, hogy a legalacsonyabb, a XI., a X. és ia IX. fizetési osztályokban haladéktalanul végre is hajtsák, hogy így a legszegényebb pedagógusrétegeken azonnal lehessen segíteni, a többini pedig fokozatosan, úgy, ahogyan a gazdasági' helyzet megengedi,