Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-74
457 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi kishizlaló annyi megértéssel a városokban és az ipartelepeken közellátásra utaltak szükségletei iránt, hogy egy, mondjuk maximum két évig a most felfektetett tervek szerint ezt a megterhelést ne viselje. Van az interpelláló képviselő úr interpellációjában még egy további adat, illetőleg panasz tárgya is és ez az, hogy a kisember sokszor áron alul kénytelen eladni a sertést. Nem hinném, hogy ez a helyzet most fennáll, nem is szólva a szarvasmarhavészről, ahol ilyen van, de különben is ezen már 48 órán belül segítés, is történt, mert egyszerűen a marhafelvásárlásbóíl kiveszem a kupeeokat (Élénk éljenzés és taps a kisgazdapárton.) és kikapcsolom azt a kereskedelmi sorozatot, amely a fogyasztó és a termelő között áll. így le tudom vinni a hús árát kilógrammonkint egy forint negyven fillérrel a fogyasztónál. (Taps a kisgazdapárton.) De sertést máinem hinném, hogy áron alul ad el valaki. (Közbeszólás a kisgazdapárton: Pedig van! — Egy forinttal! — Odaviszik!) Az interpelláló képviselő úr és minden gazda képviselőtársam felé megnyugtatásul közölhetem, hogy minden hatósági áron felkínált hízott sejtést közfogyasztási oélr»a> 48 órán belül hivatalos áron átveszek. (Helyeslés és taps a koalíciós pártok soraiban.) Ezen a térem tehát semmiféle veszély nem fenyeget. Az interpelláló képviselő úrral megnyugtatásul közölnöm kell azt is, hogy az üzemek és a városok, fájdalom, bérhizlalás útján nemhogy teljesen, de húsz százalékig sincsenek .Ibd'ztoisítvtai, de a bérhizlalással biztosított üzemek, ipartelepek, sőt városok közellátásban nem, fognak részesülni, nem is részesülhetnek, ezen a téren tehát semmi aggály, vagy méltánytalanság nincs a hizlaló gazdák felé. Az áron aluli eladási kényszer tekintetében megnyugtató biztosítékként^ mondhatom és ismétlem, Ihogy ennek lehetősége kizárt, mert ott vagyok én és mindent átveszek. Ezekután kérem a t. Nemzetgyűlést és a képviselő urat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Taps és helyeslés a kisgazda-, a szociáldemokrata, és a parasztpárt soraiban.) Elnök: Hegyes i Jánois képviselő uralt a viszonválasz joga megilleti. Hegyesi János (pp): T. Nemizetgyülés! Rövid néhány szóval ia> miniszter úrnak csak azokra, a szavaira szeretnék válaszolni, am&lyekben aßt mondotta, hogy rendelet szabályozza, milyen súlyú sertést szabad levágni. Erre én azt felelhetem, hogy rendelettel ezt szabályozni nem lehet. A szükség törvényt bont Aki ismeri a falu életét^ nagyon jól tudja, hogy ott sok minden közrejátszik és amikor a parasztnak vagy a zsírja, vagy a szalonnája elfogy, vagy a hízónak az ennivalója és ezért levágja a disznót, ha máskép nem megy, azt mondja* be, hogy eltörött a lába. Sokszor kénytelen a paraszt levágni a disznót, mert nem tudja eladni és mert különösen a szűkös takarmány miatt gyakran előfordul az a helyzet, hogy még 100 kilót sem éri el ia;z a hízó. A panasztember szeretné, ha 150 kilóra fel tudná hizlalni, de már nem tud neki karácsony felé mit adni, ezért kénytelen levágni. Ettől eltekintve, a miniszter úr válaszát tudomásul veszem azzal, hogy, remélem, méglis csak javul a helyzet és sertésállományunk szaporodóik. Sokkal jobban szaporodna ugyan, december hó 4-én, szerdán. 458 ha kormányzatunknak módja lett volna arra, hogy isetttésoltó szérummal íllássa el a falut és ha bevezettük volna a kötelező sertésoltást. (Ugy van! Ugy van! a parasztpárt és a kisgazdapárt oldalán.) Ha ezt megtettük volna, akkor sertésá!Ilio>mányunk elérte volna békebeli számát és nem hullott volna el tízezerszámra a sertés 1 a nyáron. Reméleim, hogy ezen a téren is megteszi a, kormány a kötelességét ési bevezeti a kötelező sertésoltást, a szérumgyiáirakat pedig állami kezelésbe veszi és miint a gyermekek himlőoltását, ugyanúgy bevezeti ezen a téren is az ingyenes, kötelező oltásit, • hogy sertésállományuink egy év alatt elérje azt a számot, amely szükséges ahmoz, hogy a beszoljgiáitatási: rendeletre ne legyen szükség. A váfllaszt ezzel tudomásul veszem. (Helyeslés és taps a parasztpárt és kisgazdapárt oléalán.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a közellátási miniszter úrnak az interpellációim adtott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés 1 a választ tudomásul veszi. Következik Szabó Itare képviselő úr interpellációja a földmíváLésügyi miniszter úrhoz a marhaállomány megmentése tárgyálban Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét feltolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a nagymértékű takarmányínség következtében az egész országban a maximális áron jóval alul kínálják eladásra állataikat a gazdiák 1 Az egéisz országban vágják a borjúkat, üszőiket, teheneket, ugyhojgy a háború következtében amúgyis felére csökkent marhaállományunk egyre pusztul. Mit kíván tenni a miniszter úr a takarmányínség enyhítése érdekében? Hogyan szervezi meg a marnafelvásárSIási akciót, hogy minél több állatot kiteleltessünk és megmenthessük ezáltal marhaállományunkat 1 !« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a saó. Szabó Imre (kp) : T. Nemzetgyűlés! Köztudomású dolog, hogy a háború viszontagságai marnaálloinányunkat, állatállományunkat valósággal megtizedelték. A rendelkezésre álló aidbtok szén-iát a háború előtt 2,S76.000 darab szaTvasmarhánk volt, míg a legutóbbi adatok szerint nem sokkal több, mint 1,000.000 a száma azoknak a szarvasmarháknak, amelyekkel jelenleg " az ország rendelkezik. Mezőlgazdaságpnk talpra állítás a érdekében és az egész magyar demokrácia jövőbeni fejlődése éndlekében feltétlenül fontos és siaükséges tehát az, hogy megmaradt szarvasmarhaállományunkira úgy vigyázzunk, mint a szemünk világára. Nemcsak azért, mert az új gazdák általában szűkölködnek a marhaállomány szempont jajából és a régi gazdák marhaállománya is többé-kevésbé tönkrement, hanem azért is, mert hiszen szarvasímarha nélkül a földet időben megművelni és trágya hiányában a földet megfelelő értékben megtartani nem lehet. T. Nemzetgyűlési! Mégis mi a helyzet ezen a téren? Az, hogy különösen az ország nyugati felében, a Dunántúl, de hír szerint a Tiszántúl egyes helyein is a feketevágások és a jogtalan állatvásáriások annyira elszaporodtak, hogy a megmaradt állatállományt valóságos katasztrófa fenyegeti. Az semjmiesetre sem lehet mentség, hogy az idei aszály folytán igen nagy a takarmányhiány, az
