Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

445 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 é tározott, konkrét választ adjon. Tudniillik nem jelentettem be és nem jegyeztem, be mindjárt f interpellációt, hanem vártiam iá cikk megjelenése után hetekig e.'esiaik azután jelentettem, be az interpellációt. Vártam azt, hogy vagy a. .közellátási miniszter úr, vagy annak a társaságnak, latmely Svájcban ezt az áaiur csereforgalmi szerződést megkötötte, valaimtetlyik tagja nyilatkozzék, demenitálja, megcáfoljia ezt a bennünket külföldön és .belföldön egyaránt kompromittáló tényállítást, ez azonban nem történt meg. Ennek következtében nekem ^ fel kelll tennem a kérdést a miniszterelnök úrhoz és miután a kereskedelmi miniszter, úr jelen van, őhozzá. Az' első 'kérdéseim az: miután egy ilyen cikk megjelenhetett Magyar országon, a mimiszter úr saját iminisziéiriuimában megindította-e a vizsgálatot, igen-e vagy nem? Miután a miniszter úrnak pontos tudomása van arról, hogy kik voltak kint Svájcban az árucsereforgalmi szerződést megkötni, vaj join ezeket berendelte-e magához, megkérdezte-e tőlük, mi igaz ebben a cikkben, van-e benne egy szemernyi igazság, igen vagy nem? Ha (ai 'miniszter úr ezeket elmulta sztlO/frta, akkor — szerintem — be ikellett volna rendelnie a Demokrácia hetilap cikkíróját és megkérdezni tőle: ember, honnan vetted ezeket a szörnyű adatokat, amelyek koimproimittálják a magyar kormányzatot és a .demokráciát? Ha pedig, it. Nemzetgyűlés, a minisztérium, ezt ísem

> osinálta meg, akkor ott van a követünk S vajéban, Gordon Fer eine, át 'kellett volna. írni, jelentkezzék a svájci kormánynál, tudja meg pontosam az illetékes svájci féltnél, hogy ha tényleg, kértek és felvettek jutalékot, kik kértek jutalékot, kik vették fel a 25.000 dollárt, vagy aranyit, amennyit és ha felvették, mi történt azzal a pénzzel? T. Nemzetgyűlés ! Ügy éírzecm, hogy egy ilyen súlyos tényállásokat tartalmazó cikknek a megjelenése után egyet nem tehet imeg a magyar kormánynak: egy étlen tagja isem, i&zt, hogy a fejét bedugja a homokba, marat a, strucc és hallgat, mert ezzel azt a látszatot kelti, mintha egyetértene azokkal, akik elkövették ezt a cselekményt. T. Nemzetgyűlés! Én ennek következtében ezekre a ténykörülményekre 'kérek felvilágosítást a miniszter úrtól* mert ha a szegénységből kifolyólag, a szegénységtől való feleiemből egyesek megtévedtek — megtörténik —, ha van bűnös, ha vannak ilyen görények, akik a nemzetnek ezekben a katasztrofális nehéz napjaiban mint állami szervek ilyen cselekedetet elkövetnek, akkor meggyőződésem, hogy a kormány elégtételt fog szerezni a nemzetnek és a külföld előtt is példát fog szolgáltatni, hoigy ezek az emberek büntetlenül ne ússzák meg ezt a. dolgot. Ha pedig inem igaz ez a cikk, akkor ezt meg kell cáfolni, nemcsak belföldön, hanem Svájcban is, mert hivatalos szervek érdeklődtek az Itt léviő svájci megbízottaknál, hogy kik vettek fel péozt. Engem az a kérdés abszolúte nem érdekel, hogy ki volt a görény, ez nem érdekes az én szempontomból. A ami szempontunkból' csak az az érdekes,' hogy a jövőben ilyesmi egyáltalán elő ne fordulhasson. T. Nemzetgyűlés! Egy előző interpellációmban én azt kértem, terjesszék a miniszter urak a nemzetgyűlés elé a külfölddel kötött kereskedelmi szerződéseket, amelvekben i3, haza kincseiről történik rendelkezés. Kincs alatt értem a gabonát, a hagymát, a szenet és a tÖV december hó 4-én, szerdán. 446 biéket. Terjesszék ide be, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagjának módjában álljon betekinteni azokba a szerződésekbe, módjában álljon megnézni, hogy mit viszünk ki és annak ellenében mit hozunk be. Mi képviselők ugyanis azt sem tudjuk, — legfeljebb egy-egy újságcikkből értesülünk — hogy milyen javainkat viszik ki innen külföldre és miféle javakat hoznak be külföldről kompenzációképpen. Ez ,az egész nemzetgyűlés, így amint áll, legfeljebb egy-egy sajtóértesülésből tudja meg ezeket a dolgokat, de nem tudja teljesíteni azt a hivatását, hogy a kormányzatnak az export-import kérdésben kifejtett tevékenységét kontrollálja, ellenőrizze, kritikát gyakoroljon felette, megtárgyalja. Az .igen t. miniszter úr a minap azt a választ adta nekünk, hogy a külföldi államok sem szokták ezeket a kereskedelmi államközi szerződéseket — mert ezek államközi szerződések — ratifikálta tni, nemzetgyűléseik előtt bemutatni. Hát t. Nemzetgyűlés, ép'pen ezzel a svájci árucsereforgalmi üggyel kapcsolatosan cáfolom meg <k miniszter úr idevonatkozó ervelését, mert Svájcban, amelyről elmondhatjuk azt, hogy demokratikus állam, mihelyt megkötötték a magyar kiküldöttekkel, a magyar kormánnyal ezt a szerződést, azonnal kötelességszerűen — amint illik egy demokratikus kormányhoz — beterjesztették a nemzetgyűlés elé és ratifikálták. Ratifikálta Franciaország, ratifikálta Svédország. Ennek következtében az én egész interpellációmnak az a lényege, hogy szeretném elérni azt, hogy a kormány bennünket abba a helyzetbe hozna, hogy nekünk képviselőknek is jogunkban, módunkban álljon a kormány feletti ellenőrzést gyakorolni, ami egyetlen kötelességünk ebben a nemzetgyűlésben. (Mozgás.) Felolvasom most azt a cikket, amely arról szól, hogy a .svájci szövetségi tanács ^ ratifikálta ezt a szerződést, amelynek ügyében interpellálok. A Világosság című újság hozta a következőket (olvia<ssa): »Svájc ratifikálta ! a magyar-svájci árucsereegyezményt. A svájci szövetségi tanács ratifikálta a most megkötött svájci-magyar árucsereforgalmi egyezményt. Az egyezményt a Bán Antal iparügyi miniszter vezetésével Svájcban járt magyar delegáció az elmúlt hetekben kötötte meg. Ezzel kapcsolatban a svájci lapok részletesen foglalkoztak a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok kialakításával.« T. Nemzetgyűlés! Ismétlem, azért rendkívül nagy jelentőségű ennek a kérdésnek a tisztázása a kormány szempontjából és a haza szempontjából, mert Svájc szinte az egész világ kereskedelmi és politikai gyülekezőhelye. Ha ott hangtalanul elmehet egy ilyen hír, amely megjelent, hogy a magyar kormány egyes kiküldött szervei jutalékot kérnek a külföldi államoktól a szerződések alkalmával, akkor azt mondhatják ránk, hogy a magyar kormányzatban és Magyarországon olyan állapotok vanak, hogy ott meg lehet kenni az állami funkcionáriusokat és pénz utján, megvesztegetés útján mindent el lehet érni. Elnök: Rónai Sándor miniszter úr kíván válaszolni. Római Sándor kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter: T. Nemzetgyűlés! (H^űvjuk! Halljuk!) A Dénes képviselő úr által említett eset csak később jutott tudomásomra, mert ' abban az időpontban, amikor az említett cikk