Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-74
409 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi detii törvényhozási mű volt, az új alkotmányos korszak ezen legterjedelmesebb és a büntető törvény mellett legfontosabb alkotása, a közel húszévi gyakorlati alkalmazás mégis arra a tapasztalásra vezetett, hogy nem mindig tudta kielégíteni az élet kövejtelményeit és nem vqlt képes megakadályozni azt, hogy védszárnyai alatt súlyos visszaélések ne történjenek. A legkevésbbé kielégítőnek és hatályosnak bizonyult a kereskedelmi törvény a szövetkezeti ügy terén. Sajnálatraméltó, hogy a törvény nem tudta elejét venni annak, nogy a gyengébb társadalmi osztályok, különösen a kisbirtokosok' kisiparosok felsegélyezésére és támogatására szolgáló humanitárius jellegű egyesületek a kapzsi nyerészkedési vágy kielégítésére és a hiszékeny emberek kizsákmányolására fel ne használtassanak, A szövetkezeteknek alapjellegükből való 'Mforgatása, & körülöttüük olyan sűrűn előfordult visszaélések s az a tapasztalat, hogy a kereskedelmi törvény ezeknek megalkiadá-yozásáriai hatálytalan, mindinkább megérlelték azt az eszmét, hogy annak módosítása elkerülhetetlen. Sokkal nagyobb társadalmi érdek fűződik a szövetkezeti ügy egészséges és zavartalan továbbfejlődéséhez, semhogy a további halasztás által újabb és talán még nagyobb visszaéléseknek és botrányoknak habár csak a lehetőségét is eltűrjük. Kívánatos, hogy a szövetkezetek minél szélesebb rétegekben, különösen a magyar kisbirtokososztály körében honosodjanak meg, s gazdasági céljuk mellett nálunk is teljesítsék azt az erkölcsfejlesztő és művelődésterjesztő hivatást» amit tulajdonképpeni hazájukban.« T- Nemzetgyűlés! Meg kell állapítanunk azt, hogy ez az indokolás, amely 1894-ben készült, olyan, mintha most fogalmazta volna valaki, aki a szövetkezeti életet figyelemmel kíséri. Már akkor, ezelőtt ötven esztendővel is ez volt a helyzet. Nagyon élesen megállapította egy szövetkezeti politikusunk ezt akkor és sajnos, ezen a téren eredményes intézkedés azóta sem történhetett. - Ezzel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy a szövetkezeti törvény szükségessége nem valami új keletű dolog- A szövetkezeti gondolattól áthatott, a szövetkezeti eszmétől megérintett emberek már ezelőtt egy félévszázaddal szükségét látták ennekTörtént ugyan 1898-ben jelentős szövetkezeti törvényalkotás, az akkori XXIII. te., amely az Országos Központi Hitelszövetkezetet hívja életre. A mfagia nemében helyes és jó intézkedéseket tartalmaz, azonban kevésnek bizonyult és később e jogalkotás kiegészítésére volt szükség, de még akkor sem tudott beleilleszkedni teljes egészéiben abba a szellembe, amelyet a szövetkezeti életnek meg kellett volna valósítania. Meg kelj. állapítanunk azt, hogy ezután öt-tíz évenkinf, általában szövetkezeti reformjavaslat, szövetkezeti törvényjavaslat készült. Ezek a törvényjavaslatok azonban nem kerültek soha tárgyalás alá, legalább is nem jutottak el odáig, hogy akárcsak a parliament is tárgyalás 'alá vehette volna ezt a kérdést. (Taksonyi János (kg): Ez is rég idekerülhetett volna!) Az elmúlt másfél esztendőben a kérdés szintén napirendre került és több törvényjavaslat készült el- Különböző érdekképviseleti vonalakon, politilkiai pártokban, a minisztériumon belül javaslat készítésével többen fogüaldecember hó 4-én, szerdán. WO koztak és nemcsak egy javaslat eredménye az, ami előttünk van, hanem több oldalról készült javaslat, több oldaliról érkezett hozzászólás leszűrése, összedolgozása, amely igyekezett az összes szempontokat magába foglalni. Legyen szabad még visszatérnem Nagy Ferenc dr. munkájána és megállapítanom azt. hogy amit ő 1894-ben, majd később 1904-ben egy újabb reformtervezetében [kidolgozott, azt a jelen törvényjavaslat is sok paragrafusában szórói-szóra átveszi. Sajnálattal kell tehát megállapítanunk, hogy bár ezek a paragrafusok már ötven esztendővel - ezelőtt megvoltak és életbeléptethetők lettek volna, meg mindig vita tárgya volt az, elmúlt hetekben és hónapokban is, hogy meg tudjuk-e ezeket valósítani, törvényt tudunk-e belőlük alkotni. T- Nemzetgyűlés! Ezekutám engedtessék meg nekem, hogy áttérjek a törvényjavaslat ismertetésére., a legfontosabb rendelkezések kidomborítására. Meg kell állapítanom, hogy ennek a nemzetgyűlésnek terjedelemben ez a legfontosiabb. legnagyobb törvényalkotása. Azt talán szükségtelen vitatnom, hogy milyen jelentős gazdaságpolitikai és társadalmi kérdés ez, de azt mindenesetre megállapítom, hogy terjedelmében ez a legnagyobb törvényjavaslat. Ilyen hosszú és ilyen részletesen rendelkező törvényt ez a nemzetgyűlés még nem alkotott. Tizenkét fejezetben és 189 szakaszban tárgyalja -a magyar szövetkezeti élet minden kérdését és tartalmaz azokra rendelkezéseket. Az első fejezet mega'dja a gazdasági szervezkedés szabadságát, intézményes szabadságot kíván biztosítani gazdasági területen és neon tűri el azt, hogy bármilyen formában is szabályozott szabadságról beszéljünk a gazdasági élet területén, annál is inkább, mert hiszen tudjuk, hogy a gazdasági szabadság és a politikai szabadság térületén is a szabályozott szabadság fából vaskarika.. Ha egy szabadságot szabályozunk, akikor az már nem szabadság. (Nagy Vince (msz): A szabályozatlan szabadság az -anarchia!) Éppen ezért a javaslat az intézményes szabadságot kívánja biztosítani- Az intézményes szabadság az az akarat, amely az elhatározástól függetlenül érvényesül, és megvalósulása intézményesen biztosíttatik. Hogy azután ezen belül a szabadság milyen formában érvényesüljön, azt a javaslat kívánja szabályozni, azonban a javaslat az intézményes szabadság elvi alapján áll. Az intézményes szabadság kimunkálása maga a javaslat, amely a maga paragrafusaiban ennek a szabadságnak lehetőségét biztosítja. Meg kell állapítanom, hogy azok, akiknek a sző vetkezeti törvényjavaslat rendelkezéseivel szemben aggályaik vannak, a szövetkezeteket féltik a szövetkezőktől. A szövetkezeteket egészen nyugodtan rábízhatjuk a szövetkezeti tagokra, azokra, akiké a szövetkezet, akik a maguk felemelkedlését, boildogulását attól várják. i i A szövetkezeti törvényjavaslatnak erre vonatkozó része segítséget is kíván nyújtani a joggal való éléshez. Megtanítja a szövetkezeti tagokat, a szövetkezőket arra, hogy miképpen kell jogukkal, a jogban adott lehetőségiekkel élni. A törvényjavaslat tárgyalása során sokszor hallottunk egy jó példát, amelyet — úgy érzem — itt is el kell mondanom. Azzal, hogy a szövetkezetekbe beszervezzük a tömegeket^ a szövetkezetek még nem lesznek mindjárt jók