Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-73

373 A nemzetgyűlés 73. ülése 1946. niszter úr érti azt az adókivetést, amelyet ő mint szakmabeli miniszter kiad, illetve hivatalnokai által kiadat. Azt hiszem azonban, hogy az adót nemcsak a kivetők, illetve beszedők fizetik, hanem igen-igen nagy mértékben egyszerű munkás- és polgáremberek tömegei, akik, állítom, hogy a most kiadott adórendeleteket nem értik meg. Ezeken a rendeleteken nagyon-nagyon érzik a régmúlt idők szaga és igen sok esetben egyszerű kopírozást lehet bennük feltalálni. A miniszter úr azt mondja, hogy nem adnak ki naponta adórendeleteket. Én elhiszem, hogy ő nem naponta adja ki az adórendeleteket, de annak az adófizetőnek mindegy, hogy házadó, földadó, jövedelem- és kereseti adó, ártéri díj, illetménydíj, közmunka, dézsma, jóvátételi, avagy kártalanítási, fogyasztási, tenyészállat-adó címén kell-e fizetnie; az Isten tudja, hányféle címen szedik be azt az adót, amit a termelőnek és munkásnak fizetnie kell, de mégis csak adó ennek a neve. Mindegy, hogy Rácz Jenő pénzügyminiszter adja-e ki a rendeletet, vagy a népjóléti miniszter, az újjáépítési miniszter, a közellátási miniszter, vagy esetleg az államtitkáraik. Magyarországon . még mindig harmineöt-negyvenféle adót szednek. Nap-nap után kapunk felszólításokat, hogy fizessünk ezen a címen, azon a címen adókat. Az ilyen egyszerűsítésből egyelőre nem nagyon kérünk. A pénzügyminiszter úr azonban nem válaszol arra, hogy az adókait pontosan vessék ki. A kivetések ugyanis még ma sincsenek meg; azt hiszem, még egyetlen, képviselőtársam sem kapta meg példának okáért a házadó-kivetést, így nem tudjuk, hogy mennyit kell fizetni. Ugyancsak nem vetették ki és nem küldték ki az együttes kereseti és jövedelmi adót sem. Az adókivető bizottságok csak néhány helyen működnek s kezdik bírálni a különböző kereseti és jövedelmi adók kivetését. Éppen ezért a 120%-os késedelmi kamat szedése az állam részéről indokolatlan; a késedelem oka nem a szegény ember munkájában, vagy fizetni nemakarásában keresendő, mint ahogyan a miniszter úr mondja, hanem abban, hogy az államhatalom — hogy mi okból, nem kutatom — még ma sem fejezte be az adókivetéseket. Nem értesítették az adózókat sem a házadóról, sem az együttes jövedelmi adóról, a tenyészállatadókat csak máról-holnapra szedik be, a városi közmunkaadót is csak most akarják kivetni, az OTI járulékokat most egy pillanat alatt szedik be, a jóvátételre beszedett jószágoknál a kártalanítási adókat most veitik ki, nap-nap után, óráról-órára kell befizetni. í Ennek a gyors adófizetésnek senki sem tehet eleget máról holnapra, mert nagyon jól tudjuk, hogy a pénz 'mindenütt szűkében van. i Nemcsak ta rendeleteket kell elolvasni & azután az adót befizetni, hanem először meg is keli keresni, ki is kell árulni ezeket a pénzeket, erre bizonyos idő szükséges mindenkinek. Ezért kértem én a pénzügyminiszter úrtól, hogy szállítsa le a késedelmi kamatot. Igaz, hogy-most a 120%-os évi kamat helyett 36%-ot szabott meg, ezeket azonban csak november l-e után szedik, a november 1-éig be nem fizetett adók után továbbra is' 120%-ot kérnek. Szerintem nemcsak büntetéssel lehetne szorgalmazni t a behajtást, hanem jutalmazással is. A házadét, amelyről már beszéltem, sokan befizették egész évre, de hiába fizették be egész évre, akkori pénzértékben, az állam ezt egyszerűen eldobja, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ IV. évi december hó 3-án, kedden. 474 mintha semmi sem történt volna. Ugyanez az eldobás észlelhető az 1945-ben befizetett gabonaadónál. . Azokialt, akik 1945-ben befizették gabonaadójukat a kivetett adó többszörösével, — akár tudatlanságból, akár jószándékból — nem hajlandó á miniszter úr 1946. januárjától kezdve elszámoltatni. Az az adóztató, aki augusztus hónapban készséggel eleget tett a gabonában való befizetésnek-s ezzel hozzájárult a múlt esztendőben is ahhoz, hogy a gabona a raktárakba folyjék be, semmiesetre sem érdemel büntetést, illetőleg az általa befizetett gabonának az laidóba való be necm számítását nem veheti jónéven az államtól, amelynek eleget tett. Az államhatalom azonban mégis elveszi tőle a gabonát és nem engedi beszámítani az adóba befizetett búzát a következő év januárjától kezdve. Nagyon örülnénk, ha iái pénzügyminiszter úr Mátyás király módjára elmenne és a falun, ' vidéki viszonylatban meggyőződnék arról, hogy ' valóban mennyire tudatlanságban van az egész nép és saját szakemberei is az adókivetés terén. Akkor nem olyan választ adna, mint miniszter a képviselőnek, hanem mint magyar ember a, mondjuk, nála tudatlanabb embereknek, mert hiszen elvégre nemcsak az adófizetést kell 'megtanulnia annak a szegény, szerencsétlen munkásembernek, vagy a földdel foglalkozónak, hanem meg kell tanulnia a munkát is, amellyel előállítja a terményt. Mivel a miniszter úr az általam feltett kérdésre csak bizonyos tekintetben és részben válaszolt és nem válaszolt a legsúlyosabb kérdésre, azoknak a késedelmi kamatoknak kérdésére, amelyeket azokniaík kell fizetniök, akik adójukat önhibájukon kívül nem tudták befizetni, válaszát nem. vészeim tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni*? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. ... , ;-i Következik a pénzügyminiszter ur válasza SzécheyBéla képviselő úrnak a mezőgazdasági szakoktatási intézmények hathatósabb pénzügyi támogatása és a cél érdekében való mielőbbi megszerzése tárgyában folyó évi szeptember hó 28-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a pénzügyminiszter úr válaszát felolvasni. Hegyesi Károly jegyző (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! Széchey Béla nemzetgyűlési ^képviselő urnák hozzám, valamint a földmívelesügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági szakoktatási intézmények hathatósabb pénzügyi támogatása iés a cél érdekében való mielőbbi megszerzése tárgyában benyújtott interpellációjára vonatkozó válaszomat a következőkben adom meg: Az 1946/47. évi költségvetési előirányzat kiadási és bevételi kereteit s a kiadásokra fordítható összegekből az egyes tárcákra eső hányadot a minisztertanács állapította megA minisztertanács által megállapított hitelkereteken belül az egyes tárcák bírálták el, — az elvégzendő feladatok sorrendje, fontossága, flitlb. ismeretében — hogy egyes célokra milyen összeg irányoztassék elő. A gazdasági szakoktatás személyi, dologi és átmeneti kiadásaira, illetőleg beruházásaira a 'földmívelésügyi miniszter úr összesen 15-816.000 forintot vett számításba. Ez az előI irányzás feltehetően annak eldöntése után törI tént, hogy az előirányzott összegek a súlyos 24*