Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-73

325 A nemzetgyűlés 73. ülése 1946. T. Nemzetgyűlés! Az elhangzótlt felszólalások kapcsán a 22- §-szal kapcsolatosan is merültek fel érvek. Nevezetesen ez az a szakasz — mint méltóztatnak jól tudni — ahol a gyermek mevet kap abban az esetben, ha a 17. § alapjain apját meg ál Lapítani nem lehet. Olvastam ide vonatkozólag a véleményeket, olvastam Szladits Károly magániogi tudósunk véleményét, aki ezt a megoldást nem tarttja helyesnek, hanem egy másik megoldást talál jobbnak. Ezenkívül olvastam az »Uj Ember«-ben

23 egy ugyancsak komoly értekezést, amely egyenesen oMrathamisításnak nevezi azt a körülményit, ha a törvényjavaslatnak idevonatkozó rendelkezései életbeiépnefc. Az »TJj Emiber« meg is jelöli az idevonatkozó törvényszakaszt •a Btk. 394. és 400. §-ának formájában. 'A 400. § — mint méltóztatnak tudni — az intellektuális okirathamisításról szól. Lényege az, hogy ha valaki közreműködik abban, hogy valótlan tényekelt vegyenek közokiratiba vagy nyilvánköinyvbe, elköveti az intellektuális okirathamisítás bűncselekményét. T. Nemzetgyűlés! Elsősorban ezzel kívánok foglalkozni. Első kérdésem az, kire gondolhatja a cikkíró azt, hogy i elköveti ezt a bűncseiekméinyt. Az anyára vagy az anya megbizottjára? Nem lehetséges, £• Nemzetgyűlés, mert a törvényjavaslat szerint az anyának vagy megbizottjának egy kötelessége van: a való' igazságot feltárni az árvaszék előtt. Az. •Vrvasaéknek meg kell monidiania azt, hogy. nem tudom megállapítani — illetve ő meg tudja állapítani — hogy ki a gyermek apja, meg kell mondani azt, hogy nincs a gyermeknek törvényes apja, olyan apja, akit a törvény, vagy a bírói ítélet elismer, tehát a tényeket, a csupasz, puszta tényeket mondja meg. Amikor lehalt uem valótlan tényt mond be a hatóság előtt, már eo ipso ki vau zárva a hamisítás bűncselekménye, nem is beszélve arról, hogy mint minden bűncselekményhez, ehhez is szándék kell. T. Nemzetgyűlés! Tovább megyek. Amikor az árvaszék azután a;z anyakönyvvezetővel közli a tényeket, nem azt közli az anyakönyvvezetővel, hogy X. Y.-nak ez a törvényes apja és ennélfogva ezt jegyezze be, hanem ugyanazokat a tényeket közli és ugyancsak közli vele, hogy a ' képzelt apát adta. neki a törvény értelmében, tehát sem az árvaszék, sem a fél nem mond be semmiféle könyvbe, okiratba valótlan tényt. Ilyen körülmények közötlt tehát nem is követhetik el ezt a bűncselekményt A 394. § alapján azt mondhatnánk, hogy talán az anyakönyvvezető követi el ezt a bűncselekményt. Hát ő sem követi el. De hogy még ennek árnyéka se álljon fenn, nagyon egyszerű az ezeii való segítés. A törvényjavaslat szerint az igazságügyminiszter úr a belügyminiszter úrral egyetértésben fel van jogosítva arra, hogy az a'nyakönyvön azokat a változtatásokat keresztülvigyék, amelyeket a törvény rendelkezése megkíván. Ha méltóztatnak megnézni a gyermekek születési bizonyítványát, azt méltóztatnak látni, hogy oda van írva: »szülők; aipa, anya«. Nem kell semmi más, csak ezt a szót, hogy »szülők« elhagyni, és ott marad az »apa és anya« szó, beírják az anya nevét és az apa rovatába beírják akár a valódi atyát, akár a képzelt apát s akkor az a körülmény el fog tűnni, hogy képzelt vagy valódi apáról van szó s akkor a törvényjavaslat értelmében így átalakított anyakönyvi kiévi december hó 3-án, kedden. 326 vonaít csak ennyit mondana, »apa«. Ma. sem kell bejelenteni, hogy az .apa szőke-e vagy barna, alacsony-e vagy magas, hiszen a jogi állapot nem kötelez senkit arra, hogy beírják, hogy az apa; képzelt apa-e vagy ellenkezően, más rendes körülmények között valódi apa. N Ilyen körülmények között talán egyszerű az átalakítás. Azt mondhatják erre, hogy ez az anyakönyvi kivonat talán nem fogja bizonyítani a tényeket, de nincsen olyan jogszabályunk, amelyik szerint okiratoknak minden körülményt ismertetniök kell. Hivatkozom a telekkönyvekre. Méltóztassanak megnézni a telekkönyveket. Például egy átruházás kapcsán be van írva, hogy adás-vétel útján került valami az új tulajdonos névére. Magából a telekkönyvből nem tűnik ki sok minden körülmény, csak az irattárból tudható meg minden. Ilyen körülmények között, akit saját szempontjából közelebbről érdekel ez a kérdés, az rendesen tudja előre is, hogy miről van szó és annak mód adatik arra, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos tekintetben az alapiratokat is megnézhesse és így ő is tudni fog róla, de teljesen helytelen volna, hogy harmadik személyek, .akik pletyka, reklám vagy szenzációhajhászás céljából akarják megismerni az" ügyet, ezt tudják, annál is inkább, mert benne van a javaslatban az is, hogy ennek a kérdésnek nyilvános szellőztetése ma már bűncselekmény. Itt válaszolok az »Uj Ember« cikkírójának arra a megállapítására is, hogy ezek a rendelkezések azt fogják eredményezni, hogy szellőztető cikkek fognak megjelenni és a nyilvánosság előtt fogják feltárni ezeket a tényeket. Hát nem fogják feltárni, mert tiltva van vagy ha ezt fogják tenni, bűncselekményt követnek el, és adott esetekben a, bíróságnak módja lesz arra, hogy aki ezt a bűncselekményt szenzációhajhászás céljából elköveti, azt a legszigorúbb büntetéssel, sújtsaA nemzetgyűlésen felvetődött egy másik kérdés is, részben felszólalások, részben pedig közbeszólások formájában, nevezetesen az, hogy az a leányanya valójában erkölcsös-e vagy erkölcstelen. Voltak jobbról-balról különböző f felszólalások és közbeszólások. Ezzel a kérdéssel én itt csak abban a mértékben kívánok foglalkozni, amennyiben ez a javaslattal összefüggésben áll. Mindenesetre tény, hogy ha valahol nem lehet általánosítani, akkor ebben a kérdésben valóban nem lehet általánosítani. (Nagy Vince (msz): Ugy van!) Ha volna rá mód és szükséges volna ennek elbírálása, minden egyes esetben külön lehetne elbírálni azt, hogy az ilyen nők erkölestelenek-e vagy az erkölcsösségnek milyen fokán állanak. Egy bizonyos és ez az, hogy a javaslat maga nem emeli a nőt olyan magaslatra, hogy eszménykép legyen még akkor sem, ha ártatlanul és igazságtalanul bukott el. A javaslat nem eszményképet lát az ilyen nőben. A javaslatnak vaunk olyan intézkedései, amelyek konkrét esetekben a nő erkölcstelenségét megállapíthatónak találják, például a feslettség esetében. Viszont erkölcsi csorbulást lát, például az erkölcsi kár esetében, amikor lehetőséget nyújt a törvényjavaslat — a bírói felfogásnak és a bírói gyakorlatnak megfelelően — a - nőnek, megengedve azt, hogy erkölcsi kártérítést követelhessen attól a férfitól, aki tapasztalatlanságát kihasználva megrontotta vagy pedig a függőségi viszonyt kihasználta. 21*