Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-72

291 A nemzetgyűlés 72. ülése 1946. évi Elnök: Pászthory képviselő úr «nines jelen, feliratkozása töröltetik. t Kivan még valaki a javaslathoz hozzá­fczólni? (Nem!) Ha* szólni senKí sem kivan, akkor a vitáit bezárom és a tanac.sikiOz.asit befe­jezettnek nyilvánítóim. Az idő előrehaladott voltára viafó tekintet­tel a vitát félbeszakítom és javaslatot tesizék legközelebbi üliésüfaik idejére és napirendjére nézve. Javaslom, Ihogy legközelebbi ülésünket «a jövő héten keddien, fcïecember hó 3ján,. délelőtt 10 órakor tartsuk és napirendjére tűzzük ki: 1. a - házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló törvén y javaslat folytatólagos tárgyalását és 2. a szövetkezetekről szóló "törvényjavaslat tárgyalását / i A napirendi javaslathoz Halter Béla kép­viselő úr ikért szólt. Halter Béla (msiz): T. NemzertgyűUés! A tegnapi íniap folyamán itt a Házban a külügyi bizottság elnöke, Bereczky igen t. képviselő­(társunk szólott a Dél-Salováikiában történő szörnyű atrocitásoikról, amelyeket az ottt élő töredékmagyarságniak el kell viselnie. Elénk figyelemmel kisértük a Ikültügyi bizottság el­nökének szavait, valamint a külügyminiszter úrnak a felszólalásra adott válaszát. Láttuk» hogy ajz igeim t. Nemzetgyűlés párítlkülönbség nélkül érezte, mi az, ami kifejezéstre jutott, illetve kellett volna, hogy jusson és mind­ainnyian éreztük, hogy iá történelemnek: egy olyan pillaniatiát éljük, amikor nemcsak a je­lenért, hanem a magyarság jövőjéért^ is han­got kell adni itt bénít a nemzetgyűlésben, a nemzetgyűlés termében anniak a szónak, amely viliággá IkeiLl, hogy menjen és az egjéSz nemzet tiltakozását kell, hogy kifejezze ezekkel az atrocitásokkal szemibemi- (Oltványi Imre (kg): Megtörtént tegnap! — Ugy van! a kisgazda­párton.) ii Azt mondja Oltványi igen t. képViseilőtár­sam, hogy ez »tegnap megtör ténlt Ein nem ta­gadom, hogy ez részben megtörtént Megtör­tént részben úgy, amint a szónokok mondták, miéÜJtóisiágteljesetai; sőt talán szabajdí mondanom: tnemi hiszeim, hogy lenne a földkerekségén még egy inemaeit, illetve mlég egy képviselőház, amiely ilyen ttúlméltóság 1 teljesen fogadta volna (Ügy van! a szabadságpárton.) taaokata sza­vakat, amelyek itt iaj két szónok részéről el­hangzottak és iamelyek igyekeztek kifejezni, hogy mi az <a szörnyű magyar sors, amelyet el kell viselni lázért, mert egyesek magyiairnak születtek iEgy hang a szabadságpárton; r Két­millió emiber!) és le kell süllyedni arra a nívóra, amelybein itt szégyenteljesen a németség: ini­ciatívájára a zsidóságot is részesítették. (Daj­kovieh Ferenc (kg) : A külügyminiszter úr na­gyon eríáryesen beszélt!) Minden kultúrember, mindén kuiturlény, miniden igaz magyar szívének meg kell dob­bannia ezzel a Ikérdéssel kapcsolatb am. (Oltvá­nyi Imre (kg): Megdobban és «nean csinálunk úiszíltást. Nem kell kisajátítani ezt a szabadsá­got — Némethy Jenő (msz): Tegnap nem en­gedtek minket megszólalni ! — Nagy zaj. —Az elnök csenget) Nagyon jól tuldjuk, mélyen t. képviselőtár­sam! iés méltóztassék elhinni, legalább annyira létezzük ennek a kérdésinek a horderejét, mint igen t. Oltványi (képviselőtársam. Tanújelét adtuk ennek a múltban 'és sízereithiénk tanujelélti adni a jövőben is annak, hogy viaíni annyi lelki­ismeretünk, mint a .képvisefó úrinak. Méltózta­november hó 29-én, pénteken. 292 tott észrevenni, hogy tegnap, amikor itt ül­tünk, éppen úgy tapsoltunk, éppemúgy együítt­érefaíinnk ia (képviselőház hivatalos szdniokával, Bereczky Alberttel, mint önök, de mégis fel kell hívmoni a figyelmüket arra» hogy ez a nép, ez a nemzet a külföldön élő magyarság, az egész világ elvárja ezt a tiltakozást elvárja, hogy ez más formában, más feerretek közt tör­ténjék meg itt a nemzetgyűlésben. (Ugy {oan! Ugy van! a szabadságpárt oldalán. — Oltvá­nyi Imre (ikg): Nem akarunk puskát fogni, távol áll tőlünk!) Nem fogumik puskát, de érezze a világ azt, (Oltványi Imre (kg): Azt megérezték abból a méltóságteljes magatartás­ból, amely tegnap itt megnyilvánult!) hogy a magyar meonzeHigyűlés, a nemzet gyűlése egy napot szentel ennek, Iha Oltványi képviselő­társamnak nem is tetszik. (Gyurkovits Károly (szd): Ez hoirdiószonioíklat! — Oltványi Imre (kg): Abszolút hordóbeszéd! — Nagy Vince (msz) : ön beszél thoridáról? Vegye tudomásul, hogy az egyéni véleménye nem érdekel- — Olt­ványi Imre (kg) : Valamivel több közünk van az országhoz, mint önnek! — Nagy Vince (msz): Több jogúik van, mert megszavazták az egyezményt — Nagy zaj.) Az egyezmény meg­savazása idején mi igenis megmondtuk a 8. §-szal kapcsolatban, hogy a nemzetgyűlés' a sírját ássa meg. (Nagy zaj. — Oltványi Imre (feg): Seimmi köze ennek a 8. §-hoz. — Nagy Vince (msz): Igenis van köze hozzá!) Igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy nincs köze hozzá. Akikor nlagyoin íkérem, fo­gadja el azt az indítványomat, hogy a nemzet­gyűlés tűzze napirendre ezt a szörnyű, szomorú esetet és akkor majd eldönthetjük, hogy a 8. $-nak vante valami köze hozzá, igen, vagy nem. (Oltványi Imre (ikg): Nincs seimmi, ez országos fájdalom! — Nagy zaj. — Az elnök csenget) Ezért kérem a mélyen t. Házat, mél­ftózitassék indítványomat elfogadni. Nagyon kérem igen t Oltványi képviselő urat.. • (Nagy Vince (msz): Ne Oltványival foglalkozz, fütyülünk Oltványira!) Foglalkozom vele, nem baj az. (Nagy Vince: A magyarságom esett itt sérelem, nem Oltváinyin! t— Zaj. — Az el­nök csenget.) Ne méltóztassanak félremagyarázni, ne méltóztassanak pártpolitikát keresni benne. Tessék csaltllalkozni ehhez az mídátványhoz, nem válik senkinek sem szégyenére az, ha az ellen­zék részéről kiérik ezt egy közös 1 ügyben, egy közös akaratban. Kérve-kérjük önöket szentel­jünk efnmelk a célnak, ennek a gondoíatniaik egy «napot. (Ugy van! Ugy mon a szabadság­párt oldalán. — Zaj.) Elnök: Bencze Imre képviselő úr kért szót Benczelmre (kg): T-Nemzetgyűlés! Ameny­nyire a.tegnapi napon a legtárgyilagosabb ke­retek közt, a legünnepélyesebb és a legméltó­ságteljesebb formában együtt dobbant vala­mennyiünk szíve minden, a határainkon túl élő magyar testvérünkkel (Ügy van! Ugy van! — Taps a koalíciós pártok oldalán.) és ameny­nyire meg tudott nyugtatni bennünket (Nagy Vince (msz): Nos, minket nem!) a kül­ügyminiszter úrnak ebben a kérdésben hoz­zánk intézett kemény és elhatározott hangú bejelentése. (Felkiáltások a szabadságpárt oh dalán: Minket *nem nyugtatott meg! — Taps a koalíciós pártok oldalán. — Halter Béla (msz): A 8. § sem nyugtatott meg!) annyira helytelennek érezzük e mindnyájunknak na­gyon fájó és szomorú kérdés újból ós újból való

Next

/
Oldalképek
Tartalom