Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-72

253 À nemzetgyűlés 72. ütése 1946. évi lásia tárgyában, Döbrentei Károlyné képviselő­társunk pedíig a 'drágaság: kérdésében napirend előtti felszólalásra kértek tőlem engedélyt. Az engedélyt képviselőtársainknak megadtam. B. Rácz István képviselő urat illeti a szó. B. Rácz István (kg) : T. Nemzetgyűlés! A magyar nép fejlődése mindig az európai fej­lődés után, elkésetten ballagott. A Habsburgok uralomra jutásával a főúri réteg 'Csalk egészen nehezen, fogcsikorgatva engedett előbb a ne­messég, később pedig a nép történelembe kerü­lésének. A társadalmi, a szociális fejlődést ille­tőleg, ha pillanatokra együtt is haladtunk az európai fejlődéssel, mindig az alsó, az elnyo­mott néposztályok forradalmi kísérleteivel ta­lálkozunk. Ilyen volt Dózisa György, a refor­máció, az ellenreformáció, Rákóczi és Kossuth kísérlete. Az lailsóbb néposztályok elindulásá­nak nemcsak a nemzeti függetlenség, de a szo­ciális nyomorúság is oka volt. Hogy nem ér­tünk el eredményeket, azt azzal magyarázhat­juk, t. Nemzetgyűlés, hogy a függetlenségünk védelmében elindított küzdelmeket rendszerint a németek, 1849-ben a cári seregek verték le s^ a vereséggel elsikkadtak a megoldásra váró társadalmi, szociális kérdések. így maradtunk el a fejlődésben is. Így tör­tént, hogy az első világháború feudális vezető­réteget talált még az országban és ígv érthető, hogy a nép legszélesebb rétege, a parasztság, szinte gyarmati 'nyomorban, szellemileg pedig «ötét tudatlanságban élt. Az 1920 után követ­kező időket is innen érthetjük meg. A Trianon utáni nevetséges földosztás, az antiszemitizmus mesterséges szítása arra voltak jók, hogy köz­ben a felsőbb osztályok, a régi vezetőréteg szö­vetkezhessenek a majdnem teljesen sváb közép­osztállyal és, visszaállítsák a világháború előtti állapotokat. Így tékozolták el azt a történelmi pillanatot, amikor a demokrácia útjára lépve rohaimilépéssel elindulhattunk volna a fejlődés útján. Történelmiünk fejlődésében a magyar pa­rasztság mindig a legalsóbb réteg volt, amely­nek csak kötelességei voltak, de jogai nem. A vezetőrétegek igyekeztek a parasztságot tudat­lanságában megtartani. Gondosan 'őrködtek azon, nehogy egymásra találjanak, szervezked 1­ni tudjanak. A magyarságot, a nemzeti függet­lenséget mégis hosszú századokon keresztül a parasztság őrizte és védelmezte, nyelvében, a népidalokban, a kuruc nótákban, Petőfi, Arany verseiben és fegyveresen Dózsa György, Rákó­czi és Kossuth zászlaja, allait. A magyar parasztság fojtogató gazdasági nyomorúságát, jövendőjének kilátástalanságát a földreform megoldotta. Megnyitotta az egészséges gazdaságii fejlődésnek, az önállilókis­paraszti gazdaságok kialakulásának lehetősé­gét. De hogy a demokráciát állandó életformá­jává tegyük a magyar népnek, szükséges a pa­rasztság mind nagyobb arányú bekapcsolása az állami vezetésébe s szükséges a parasztság fiai­nak értelmiségivé nevelése, a polgárság, a középosztály önoélúságának felszámolása, az értelmiségivé nőtt parasztság és munkásság és a néppel közösséget vállaló polgárság meg­felelő elosztású közös vezetésének biztosítása. A parasztság tehetséges fiainak képzése, kor­szerű ismeretekkel való felszerelése a nevelés feladata. Egyetemekre, főiskolákra, sőt közép­iskolákba kell eljutnia a parasztság tehetséges fiainak. A magyar kormánynak és társadalom­nak meg kell teremtenie az olesó vagy ingye­nes tanulás lehetőségét. Középiskolás és főisko­lás kollégiumokat kell tehát építeni. Kolíiégiu­november hó 29-én, pénteken. Í354 mokat, amelyek a közösségi életen keresztül fellegvárai lesznek a magyar demokráciának. Az új magyar vezetőréteg nevelésére ala­kult a Magyar Kollégiumi Egyesület, atmefoy célkitűzését így határozta meg: Magyarország demokratikus iijjáalakulásának szolgálataiban a parasztság és munkásság mindkét nembeli tehetséges és arra rászoruló gyermekei szá­mára a művelődés és továbbtanulás biztosítása: a parasztság és munkásság gyermekei, illetve a parasztsággal és munkássággal közösséget vállaló fiatalok részére népi kollégiumok léte­sítése és fenntartása; paraszti és munkás­szánmazású szeg'ény és tehetséges gyermekek részére imár fennálló kollégiumokban és diák­ot thonokban ingyenes vagy kedvezményes he­lyek biztosítása ; paraszti és anunkásszármazású szegény és^tehetséges gyermekek részére tanul­mányaik sikeres elvégzéséhez megfelelő szelle­mi és anyagi támogatás nyújtása; az egyesület által alapított és fenntartott népi kollégiumok­ban nevelő döftek részére bel- és külföldi ösz­töndíjak juttatása, illetve kieszközlése; a nép legszélesebb rétegeivel nemcsak összekapcso­lódni tudó és akaró értelmiség nevelése, hanem ennek érdekében a népi kollégiumokban ne véle­kedettek részére az állam és társadalom ügyei­nek vitelében számarányuknak meigfelélő veze­tés biztosítása; az egyes kollégiumokon belül a fiatalok közösségi életében a magyar világ­nézet biztosítása, T. Nemzetgyűlés! Magyarázattal tartozunk, mi az az alapszabályokban is szereplő népi kol­légium. Megmondjuk őszintén, a kollégiumok lakóinak körülbelül 70-—75% -át paraszt- és mnnkásfiúknak kell kitennlök. A felvételnél számításba esik a paraszti származás, de ez egyedül még nem belépőjegy, ment a legfonto­sabb mégis a tehetség, a tanulmányi eredmény. A Magyar Kollégiumi Egyesület a kollégiu­mokba való felvételnél nem kívánja lezárni a kapukat az értelmes polgári fiatalság felé sem. A falusi tanítóknak, orvosoknak és egyéb értel­miségi embereknek tehetséges' fiai számára nyitva állnak a kollégiumok kapui. A Magyar Kollégiuma Egyesület a kollé­giumok; alakításaival azt kívánja lehetővé tenni, hogy az iskola várasoktól távoleső falvak tehet­séges, de szegény fiai ne essenek el a művelő­dés lehetőségétől. A most megalakuHó kollégiu­mok nem lehetnek csak eigy ideológiának, egy hatalmi csoportosulásnak a kiszolgálói, mint a múltban, de nem lehetnek az ügyes helyezke­diők, a protekciós buták szállásai sem, mint Horthyék idejében. A belső közösségi élet ki­alakulásával, a feladatok és a felelősség meg­osztásával öntudatra, gerincességre, a nagy igazságok szolgálatára, a testvéri szeretetre kell nevelni a fiatalokat. A szabad szelleaiinek, e fenséges emberformáló erőnek kell élnie és lüktetnie a fiatalok közösségében, amint vala­mikor a XVI—XVII. században a nagyszom­bati, debreceni, kolozsvári, nagyenyedii kollé­giumokban. Az öntudat, a felelősségérzet, a közösség­vál'llalás kialakítása a nevelés feladata. A kol­légiumok építése, berendezése, felszerelése, az arra rászoruló szegény diákok segélyezése, kül­földi tanulmányi ösztöndíjak létesítése azonban anyagi kérdés. Nagyon súlyos anyagi kérdés, mert Magyarország nemcsak elvesztette a há­borút, de meglehetősen tönkre is ment. Középiskolás kollégiumot szinte mindem jer lemtősebb iskolavárosban kell állítani. Az egye­temi városoknak középiskolás és főiskolás kollégiumokra egyaránt szükségük van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom