Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-71

247 A nemzetgyűlés 71. ülése 1946. évi jiovember hó 28-án, csütörtökön. 248 járásával megsérti egyrészt a lakosságcsere­egyezményt, amelynek zárójegyzőkönyvében vállalta, azt a kötelezettséget, hogy míg a kér­dés végleges megoldásra nem kerül, addig a magyarság széttelepítése iránti intézkedéseit, amelyekre kísérletet tett már másfél évvel ez­előtt, megszünteti, másrészt pedig ez az eljá­rás ellentétben áll a párisi konferencia hatá­rozatával is, amely nem a 200.000 magyar ügyét, hanem általában a csehszlovákiai ma­gyar kisebbség kérdésének rendezését a két állam közötti közvetlen tárgyalásokra utalja, és ez a határozat Csehszlovákia konszenzusával, hozzájárulásával is jött létre. További lépés az, hogy e hó 25-én utasí­tottuk washingtoni követünket, hogy mind­ezeket a sérelmeket, amelyek a csehszlovákok­hoz intézett jegyzékben le vannak fektetve, hozza a külügyminiszterek tanácsa értekezleté­nek tudomására, fejtse ki lajzt, hogy miért men­nek ezek a rendelkezések messze túl a köz­munkarendeleten és hogy lényegében ezek az intézkedések azt jelentik, hogy a külügyminisz­terek értekezletét, amely végső fokon illetékes lenne a kérdésben dönteni, egyoldalú, erősza­kos intézkedéssel a csehszlovák kormány be­fejezett tények elé állítja. Meg kell imég jegyeznem, hogy mind a csehszlovák kormányhoz intézett jegyzékünket, mind pedig eat a legutóbb tett, a külügyminisz­terek tanácsánál teenidlő lépésünket a négy nagyhatalomnak Budapesten akredi'tált köve­teivel közöltem és őket tett lépéseinkről tájé­koztattam. T. Nemzetgyűlés! Ez a historikuma ennek a nemcsak kínos, hanem azon messze túl­menően, ránknézve fájdlalmas ügynek, amely sajnos, még^ korántsem záródott le, mert azok az intézkedések, amelyeket a csehszlovák kor­mány 16-ika óta foganatosított, tovább folyta­tódnak, Iha talán ibizoinyois mértékig enyhül tebb tempóban is. Ahhoz, amit moindottaim, csupán bizonyos megjegyzést szeretnék még fűzni. Azt hiszem, senki előtt sem! kétséges, hogy az, ami most Dél-Szlovákiában történik, nemcsak nem szol­gálda a két szomszéd állaim közt szükséges jó­szomszédi viszonyt, de egyszersmind — és ezt kötelességünk r hangsúlyozni — veszélyezteti Európa legalább eme részének jövendő béké­jét is. (Ügy van! Ügy van! Taps a k{sg\ateda­és a szabadságpárt oldalán!) Az kétségtelen, hogy ilyen nagy kompakt nemzetiségi tömegek erőszakos, kényszerű de­portálása nemcsak azokban à tömegekben fog hosszú ideig el nem oltható gyűlöletet és el­keseredést kelteni, de amennyiben valóblaoi si­kerülne^— amit én nem hiszek és meg vagyok róla győződíve, hogy ezt meg tudjuk gátolni — mondom, amennyiben valóban végrehajtásra kerülne, akkor azt jelentené, hogy az 5—600.000, állítólag a csehszlovák respublikára megbíz­hatatlan miaigyar helyett egy kilenc milliós nemzetet szerez, telve a csehszlovák szomszéd elleni elkeseredéssel és telve az igazságtalan­ság jóvátételének vágyával. (Élénk taps a kis­gazda- és a szabadságpárt oldalán.) Ez az, ami­kor laa'ra utalok, hogy az; ilyen eljárás nem szolgálja Európa jövendő békéjét. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Ebben a kérdésben, én nem vagyok pesszimista. Ezzel a kérdéssel most már idestova két éve foglalkozom gya­korlatilag és meggyőződésem, Ihogy ha nehezen haladunk is a fejlődés útján, mlégis be fog kö­vetkezni, éspedig egy gyakorlatilag használ­ható időn belül be fog következni az, hogy Csehszlovákia 1 felismeri azt a veszedelmes hely­zetet, amelyet ez az eljárás eredményez, fel­ismeri azt a nagy presztizscisorbulást, amelyet véleményem és véleményünk szerint ez az el­járási mód magának iái csehszlovák köztársa­ságnak okoz, és bízom abban, hogy a ma még túlzott, túlfűtött nacionalista indulatbkon fe­lülkerekednek azok a nemes demokratikus ha­gyományok, amelyek Csehszlovákiáihoz tulaj­donképpen méltók lennének. Azt az egyet azonbiain le kell szögeznem, amit Bereezky Albert t. képviselőtársa m is megemlített, hogy történjék bármi, és kifoga­solják a magyarság magatartását bárhiol, egy jogunkról nem fogunk lemondani, mégpedig nem mondunk le arról a jogunkról, ihogy a ha­tárainkon kívül élő magyarság sorsával törőd­jünk, iámnak emberi és nemzeti jogaiért is küzdjünk, bárhol és bármilyen fórum előtt, minden megengedett békés eszközzel. (Ügy van! Ügy vam! —• Hosszantartó nagy taps a kis­gazda', a szociáldemokrata-, a kommunista- és a parasztpárton,) Elnök: Napirend előtti felszólalás felől vi­tának és határozathozatalnak helye nines. T. Nemzetgyűlés! Maii ülésünk egyetlen tárgya, a további teendők iránti intézkedés. javaslom, hiogy legközelebbi ülésünket hol­nap, pénteken délelőtt 10 ómkor tartsuk e an­nak napirendjére- tűzzük ki 1. a »emzetgyűlés házszabályrevíziós bi­zottsága jelentésének tárgyalását az összefér­hetetlenségi eljárás szabályainak előkészítése tárgy ábiain, 2. a gazdasági bizottság jelentésének tár­gyalását a nemzetgyűlés 1946/47. évi költség­előirányzatának módosítása tárgyában és végül 3. a házasságom kívül született gyeirmek jogállásáról szóló törvényjavaslat folytatóla­gos tárgyalását. Méltóztatnak niapirendi javaslatomat el­fogadni? (igen!) A nemzetgyűlés a napirendi javaslatot elfogadja. Az ülést bezárom. I (Az ülés déli 1 óra í perckor végződött.) Hitelesítették Pécsi József s. k. Szabó István s. Jc. rmpláb'íráló-bizoHsá'/i tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom