Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

205 A nemzetgyűlés 70. ülése 1916. adó ináról-holnapra kirakta a munkást az út­szélre három apró gyermekével együtt min­den felmondás nélkül. (Dénes István (pk): Szép dolog. Gyönyörű!) De egész sorozat ilyen« esetünk van. Sok esetben rendőrségi segítsé­get kérnek a munkaközvetítő irodák, de nem kapják meg; azért, mert a nemzetgyűlésben támadásnak vannak kitéve. Mivel pedig a' munkaközvetítő irodák nem működhetnek jól a szabotálás következtében a mezőgazdasági munkásság a legnagyobb zaklatásoknak van kitéve. Azt hiszem, nincs ebben a parlamentben egyetlenegy képviselő sem. aki azt akarná, hogy a magyar parasztság, a mezőgazdasági munkásság és a munkaadók között az ellenté­tek kiéleződjenek. Éppen ezért felhívom ,a fi­gyelmet olyan rendszabályok életbeléptetéséire, amelyek úgy az egyik, mint a másik oldalon a bűnt meg is torolhatják. Ne legyen lehetsé­ges büntetlenül becsületes munkásokat az út­félre kirakni. {Egy hang a kisgazdapártról: Ez igaz! Becsületes munkásokat is kérünk!) T. Nemzetgyűlés! A továbbiakban szeret­nék b észlelni még egynéhány kérdésről.^ Az előttem szólott mélyen t. Lévay képviselőtár­sam beszélt arról, hogy Európában 13 ország; ban választások voltak és leadtak összesen 95 millió szavazatot. Ebből a 95 millió szavazat­ból szerinte 15 millió esett a kommunistákra és 80 millió a polgári pártokra. Nem tudom hogyan» Lévay képviselőtársam talán elfeled­kezett arról, hogy a szociáldemokraták, nem polgári párt, mert ha csak úgy hozzávetőlege­sen is számolgatunk, egyedül Franciaország­ban a kommunisták közel 5 millió szavazatot kaptak, nem is beszélve arról, hogy a szociál­demokraták is elég szép számmal kaptak sza­vazatot. (Orbán László (kp): Ök is ugyan­annyit!) Körülbelül ugyanannyit. Olaszország­ban is ugyanez a helyzet. Nem tüdőm meg­érteni, hogyan lehet statisztikát így félrema­gyarázni, mint ahogy azt az igen t. Lévay képviselőtársam tette. Elfelejtik azt, hogy ez­előtt jó néhány évvel Európában a szociál­demokraták vagy a, kommunisták sokkal ke­vesebib szavazatot kaptak. Csupán a vak nein látja azt, hogy a világ merre halad. Figye­lembe kell venni azt, hogy a világ jobbról balfelé halad. (Kovács József (kg): Középen halad! — Egy hang a kommunistapárton: Bethlen István-féle alapon? — Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszéd­ideje. Erdei Mihály (kp): Klélrek néhány perc meghosszabbítást, rögtön befejezem. Elnök: Méltóztatnak 'hozzájárulni 1 ? (Igen!) Tessék folytatni. Erdei Mihály (kp): Figyelembe kell ven­nie mindenkinek» hogy a világ jobbról bal­felé haladi, a polgári gondolat 'hívei mindig ke­vesebben lesznek és mindig több leszi azoknak a szánna, akik a szocialista gondolat mellett törnek lándzsát. (Taps a kommunistapárton.) En, t. Nemzetgyűlés, abban a reményben, hogy a magyar kormány ezeket a problémá­kat, amelyek nemcsak a magyar parasztság szempontjából» hanem az ország gazdasági és politikai fejlődése szempontjából^ is, a magyar demokrácia szempontjából is elsőrangúan fon­tosak, síkeresen meg fogja oldani, úgy a pár­tom, a Magyar Kommunista Párt nevében» mint a saját nevemben a felhatalmazás meg­hosszabbításáról szóló törvényjavaslatot elfo­gadom. (Taps a kommunistapárton.) Elnök: Szólásra következik? évi október hó 25-én, pénteken. 206 Gyurkovits Károly jegyző: Erdei István! Erdei István (szd): Igen t. Nemzetgyűlés! A felhatalmazási javaslat bizalomnyilvánítás, bizalomelőlegezés a kormányzat felé. Pártom, a szociáldemokratapárt, a koalíciós kormány­zásnak felelős részese, így tehát a felelősségnek is viselője. Ebből Önként adódik, hogy a fel­hatalmazást a kormányzatnak a kért időre pártom nevében megadom. Mindenesetre elvi fenntartásunkkal kell leszögeznünk azt, hogy mi a költségvetés keretén belüli kormányzást tartjuk olyannak, amely alkotmányos keretek között a legideálisabb és a néouraiimi szellem­nek legmegfelelőbb. (Ugy van! Ugy van! — Élénk helyeslés a kisgazdapárton.) Ámde ma rendkívüli viszonyok között élünk. Rendkí­vüli körülmények vannak körülöttünk. Üszkös romok, elárvult műhelyek és szétdúlt otthonok pernyéjét kavarja még ma is a szellő. Előttünk vannak még azok a romok, amelyek ezelőtt két esztendővel jelentkeztek fizikailag, de amelyek egy negyedszázaddal ezelőtt jelentkeztek már szellemiekben. Rendkívüli időket élünk, Elénk (tárul a ma­gyar föld egyenesági örököseinek, az új hon­foglalóknak tengernyi küzdelme. Igen, azoké, akik végre kézbevehették azt az örökséget, a magyar földet, amelyet évszázadokon keresz­tül munkájukkal mindig ők műveltek meg és verejtékükkel mindig ők Öntöztek. A rendkí­vüli viszonyok hivatásunkká teszik, hogy ér­leljük azt a közvéleményt, amely a jövedelmek igazságosabb megosztását tűzi ki zászlajára. Érvényre kell juttatnunk azt a törekvést, amely sürgősen mélyreható átalakulásokat "kíván eb­ben az országban, mert ebben az országban sürgős és mély átalakulásokra van szükség. El kell szakadnunk a múlttól, a múlt szelle­métől, a múlt hagyományaitól. (Egy hang a kisgazdapárton: A hagyományoktól nem sza­kadhatunk el!) Ebben az országban forrada­lomra van szükség. A forradalmat mi, szocia­listák úgy szeretnénk elképzelni, hogy ez a foradalom az agyvelők és a koponyák forra­dalma lesz (Helyeslés a kisgazdapárton.) és szeretnénk elképzelni, hogy a miagyair népnek ezt a forradalmát nem kell megvívnia a barri­kádokon. (Helyeslés.) Mi szeretnénk elképzelni, hogy ez a nagy-nagy átalakulás simán fog megtörténni annak a tengernyi munkának a következtében, amelynek itt valamennyien a részesei és szemtanúi lehetünk és amelynek eredményeképpen a magyar nép sorsa irányi­végre kezébe veheti. A szociáldemokratapárt fennállása óta, immár csaknem egy évszázada, háromnegyed évszázada, a magyar nép sorsának a megjaví­tásáért küzd. Erre bizonyíték a multunk, az a múlt, amelyben magunk mögött tudtuk hagyni; deresre húzott jobbágyőseink kínzó fájdalmát, az a múlt, amelyben félve, szorongással mene­tel szemünk előtt a szűrtarisznyás, mezítlábas, névtelen apostolok serege. Felsorakozik ebben a múltban az ipari munkában meggörnyedtek sokasága és tömege. És ezentúl magunk mö­gött tudjuk őrtállani az otthonokban, a családi tűzhelyek mellett asszonytársainkat, akik egyfelől teljesítik a családi tűzhelyek mellett az őrtállás, a helytállás feladatát, másfelől új rajokat, új generációkat adnak a magyar élet­nek, a magyar élet munkafolyamatának. Miért mondom én el mindezt, igen t. Nem-* zetgyűlés? El kell mondanom pártom nevében

Next

/
Oldalképek
Tartalom