Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-67

9 A nemzetgyűlés 67. ülése 1946. évi október hó 22-én, kedden. ro zése, az egyéni hajlamok tudatosítása és a he­lyes pályaválasztás előkészítése. Ez a kultúr­politikai törekvés jut kifejezésre az általános iskola kijelölt feladatában, amely szerint en­nek az iskolának célja, hogy a tanulót egysé­ges, alapvető nemzeti műveltséghez juttassa, képessé tegye minden irányú továbbnevelésre és önnevelésre, ezáltal közösségi életünk tuda­tos és erkölcsös tagj nevelje. Tisztában vagyok azzal, hogy az általános iskola kialakítása nem történhetik egyik nap­ról a másikra s hogy az átalakulás nem mehet minden zökkenő nélkül. A népoktatás kiter­jesztése és színvonalának emelése anyagi fel­tételeket is kíván. Ha a mai gazdasági viszo­nyokra gondolunk, megérthetjük, hogy milyen feladatot jelent egy valóban demokratikus köznevelés kialakítása. Megköszönöm Csősz László képviselő úr­nak azokat az észrevételeit, amelyek egyes helyi hibákra mutatnak rá. Mindig hálásan fo­gom venni a javító szándékú bírálatot. Általá­nosságban azonban meggyőződésem, hogy a közoktatásügy demokratikus irányú átszerve­zésének ez a lépése helyes célkitűzésű és he­lyes irányban halad s az általános iskola ki­alakítását folytatni kívánom. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvé­telét. Keresztury Dezső s. k.« Elnök: Csősz László képviselő urat a vi­sion válasz joga megilleti. A képviselő úr niucs jelen. Kérdem a. t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni! (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudo­másul veszi. Következik a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr írásbeli válasza Csurgai István Tíépviselő úrnak az eszperantó iskolai tanítása tárgyában folyó évi augusztus hó 28-án előter­jesztett interpellációjára. Kérem a jegyző, urat, szíveskedjék a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válaszát felolvasni. Vörös Vince jegyző (olvassa)* »T. Nemzet­gyűlés! Csurgai István nemzetgyűlési képvi­selő úrnak a Nemzetgyűlés 1946. évi augusztus hó 28-án tartott 56. ülésén az eszperantó isko­lai tanításáról elmondott interpellációjára az alábbiaikban válaszolok. Csurgai képviselő úr az eszperantó isko­lai tanításával kapcsolatosan kilenc kérdést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszter­hez. E kérdésekre sorrendben fogok válaszolni. Mindenekelőtt világosan megmondom, hogy az eszperantó néven ismert nemzetközi segédnyelv jelentőségének értékelésében az én véleményein eltér Csurgai képviselő úrétól. A képviselő úr elmondotta, hogy az eszperantó mozgalom hatvanéves. Ugy vélem, ez az idp elég hosszú ahhoz, hogy egy ilyen kísérlet első tapasztalatai megállapíthatók legyenek. Ez alatt az idő alatt — a fasiszta államokat kivé­ve — az eszperantó terjedése elé nem raktak akadályokat. Az egész föld területét és az említett hat­van évet tekintve, a fasizmus sem térben, sem időben nem játszott nagyobb szerepet. Tudom, hogy a fasiszta államokban a soviniszta kor­mányok politikai 'szempontból gyanakvással nézték a,z eszperantistákat. Amikor, az eszpe­rantó segédnyelvről véleményünket kialakít­juk, mellőznünk kell a soviniszták ellenszen­vét s az eszperantó fejlődését a világnak azo­kon a területein kell vizsgálnunk, ahol a kor­mányzat nem gördített akadályokat e nyelv terjedése elé. így tekintve e nyelv terjesztésére vonatkozó kísérlet eddigi, alakulását, meg kell állapítanunk, hogy ez a segédnyelv nem tu­dott nagyobb mértékben elterjedni. Nem kívá­nom ennek a megállapításnak a bizonyításával a t. Nemzetgyűlés idejét és türelmét igénybe venni: nincs is szükség itten az eszperantó se­gédnyelv nemzetközi elterjedtsége fokának pontos megállapítására. Úgyis mindenki előtt közismert, hogy az eszperantó segédnyelvet a nemzetközi hivatalos tárgyalásokon nem hasz­nálják. Felmerül tehát a kérdés, volna-e gyakorlatú haszna annak, hogy valamelyik iskolafajban az eddig tanított élő idegen nyelv helyett az eszperantót tanítsuk? Mielőtt a kérdésre vá­laszolnánk, vegyük figyelembe, hogy az idegen nyelv tanításának az iskolában nemcsak az a célja, hogy az idegen nyelv tanításával idegen emberekkel érintkezni tudjunk, hanem az is, hogy a növendék idegen népek életszokásait és kultúráját megismerje s így az egyetemes emberiség ideáljaihoz közelebb jusson. Ilyen célról az eszperantóval kapcsolatban nyilván nem lehet szó. Ha pedig az eszperantó segéd­nyelv tanításának sem nevelőértéke, sem külö­nösebb gyakorlati haszna — legalábbis ezidő­szerint — nincsen* indokoltnak tarthatom, ha mint vallás- és közoktatásügyi miniszter az , eszperantó segédnyelv iskolai tanítását nem kezdeményezem. • Tekintetbe kell'vennünk azt a szempontot is, hogy az angol, az orosz vagy más nyelv ta­nulásakor a növendék, illetve a szülő tudja, hogy azt a nyelvet a gyermek miért tanulja. Jogosnak látszik a kérdés: neon fogja-e felnőtt korában becsapottnak érezni magát az a tanuló, akivel az eszperantó 1 nyelvét ta nuit attak? Véleményem szerint^ a mesterséges nemzet­közi nyelv elterjesztésére vonatkozó kísérletek elé nem szabad akadályokat gördíteni, de a kísérleteket erőltetni sem szabad hivatalos in­tézkedésekkel. Kísérleteket mondtam, mert mint ismeretes, az eszperantón kívül több más mesterséges nemzetközi nyelv terjesztésére iparkodnak különböző mozgalmak. Az elmondottak után Csurgai képviselő úrnak két kérdésére kell még válaszolnom. Azt kérdezte a képviselő úr, hajlandó vagyok-e, a kereskedelem- és szövetkezetügyi .miniszter úrnál odahatni, hogy az eszperantó tanítása néhány kereskedelmi középiskolában már az 1946—47. iskolai évben megkezdődjék. Álláspon­tom fenti ismertetése, után megérthető, hà e kérdésben a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter úrnál nem jelentkezem protektor­ként. Azt kérdezte továbbá a képviselő úr, hajlandó vagyok-e a külügyminiszter urat megkeresni, hogy az eszperantó iskolai taní­tásának fokozatos bevezetésére államközi egyezményt igyekezzék létrehozni, illetőleg áz ilyen irányú nemzetközi törekvéseiket, amelyek elsősorban a kis államoknál tapasztalhatók, szíveskedjék támogatni. Arra kérem az igen t. képviselő urat, szíveskedjék e célból a kül­ügyminiszter urat közvetlenül megkeresni. Kérem válaszom tudomásulvételét. Buda­pest, 1946. évi szeptember hó 25-én. Keresztury s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Csurgai István (kg): Mélyen t. Nemzet­gyűlés! Azon, hogy a miniszter úr véleménye eltér az én véleményemtől, nem csodálkozom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom