Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-67

9 A nemzetgyűlés 67. ülése 1946. évi október hó 22-én, kedden. ro zése, az egyéni hajlamok tudatosítása és a helyes pályaválasztás előkészítése. Ez a kultúrpolitikai törekvés jut kifejezésre az általános iskola kijelölt feladatában, amely szerint ennek az iskolának célja, hogy a tanulót egységes, alapvető nemzeti műveltséghez juttassa, képessé tegye minden irányú továbbnevelésre és önnevelésre, ezáltal közösségi életünk tudatos és erkölcsös tagj nevelje. Tisztában vagyok azzal, hogy az általános iskola kialakítása nem történhetik egyik napról a másikra s hogy az átalakulás nem mehet minden zökkenő nélkül. A népoktatás kiterjesztése és színvonalának emelése anyagi feltételeket is kíván. Ha a mai gazdasági viszonyokra gondolunk, megérthetjük, hogy milyen feladatot jelent egy valóban demokratikus köznevelés kialakítása. Megköszönöm Csősz László képviselő úrnak azokat az észrevételeit, amelyek egyes helyi hibákra mutatnak rá. Mindig hálásan fogom venni a javító szándékú bírálatot. Általánosságban azonban meggyőződésem, hogy a közoktatásügy demokratikus irányú átszervezésének ez a lépése helyes célkitűzésű és helyes irányban halad s az általános iskola kialakítását folytatni kívánom. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. Keresztury Dezső s. k.« Elnök: Csősz László képviselő urat a vision válasz joga megilleti. A képviselő úr niucs jelen. Kérdem a. t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni! (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr írásbeli válasza Csurgai István Tíépviselő úrnak az eszperantó iskolai tanítása tárgyában folyó évi augusztus hó 28-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző, urat, szíveskedjék a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válaszát felolvasni. Vörös Vince jegyző (olvassa)* »T. Nemzetgyűlés! Csurgai István nemzetgyűlési képviselő úrnak a Nemzetgyűlés 1946. évi augusztus hó 28-án tartott 56. ülésén az eszperantó iskolai tanításáról elmondott interpellációjára az alábbiaikban válaszolok. Csurgai képviselő úr az eszperantó iskolai tanításával kapcsolatosan kilenc kérdést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. E kérdésekre sorrendben fogok válaszolni. Mindenekelőtt világosan megmondom, hogy az eszperantó néven ismert nemzetközi segédnyelv jelentőségének értékelésében az én véleményein eltér Csurgai képviselő úrétól. A képviselő úr elmondotta, hogy az eszperantó mozgalom hatvanéves. Ugy vélem, ez az idp elég hosszú ahhoz, hogy egy ilyen kísérlet első tapasztalatai megállapíthatók legyenek. Ez alatt az idő alatt — a fasiszta államokat kivéve — az eszperantó terjedése elé nem raktak akadályokat. Az egész föld területét és az említett hatvan évet tekintve, a fasizmus sem térben, sem időben nem játszott nagyobb szerepet. Tudom, hogy a fasiszta államokban a soviniszta kormányok politikai 'szempontból gyanakvással nézték a,z eszperantistákat. Amikor, az eszperantó segédnyelvről véleményünket kialakítjuk, mellőznünk kell a soviniszták ellenszenvét s az eszperantó fejlődését a világnak azokon a területein kell vizsgálnunk, ahol a kormányzat nem gördített akadályokat e nyelv terjedése elé. így tekintve e nyelv terjesztésére vonatkozó kísérlet eddigi, alakulását, meg kell állapítanunk, hogy ez a segédnyelv nem tudott nagyobb mértékben elterjedni. Nem kívánom ennek a megállapításnak a bizonyításával a t. Nemzetgyűlés idejét és türelmét igénybe venni: nincs is szükség itten az eszperantó segédnyelv nemzetközi elterjedtsége fokának pontos megállapítására. Úgyis mindenki előtt közismert, hogy az eszperantó segédnyelvet a nemzetközi hivatalos tárgyalásokon nem használják. Felmerül tehát a kérdés, volna-e gyakorlatú haszna annak, hogy valamelyik iskolafajban az eddig tanított élő idegen nyelv helyett az eszperantót tanítsuk? Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, vegyük figyelembe, hogy az idegen nyelv tanításának az iskolában nemcsak az a célja, hogy az idegen nyelv tanításával idegen emberekkel érintkezni tudjunk, hanem az is, hogy a növendék idegen népek életszokásait és kultúráját megismerje s így az egyetemes emberiség ideáljaihoz közelebb jusson. Ilyen célról az eszperantóval kapcsolatban nyilván nem lehet szó. Ha pedig az eszperantó segédnyelv tanításának sem nevelőértéke, sem különösebb gyakorlati haszna — legalábbis ezidőszerint — nincsen* indokoltnak tarthatom, ha mint vallás- és közoktatásügyi miniszter az , eszperantó segédnyelv iskolai tanítását nem kezdeményezem. • Tekintetbe kell'vennünk azt a szempontot is, hogy az angol, az orosz vagy más nyelv tanulásakor a növendék, illetve a szülő tudja, hogy azt a nyelvet a gyermek miért tanulja. Jogosnak látszik a kérdés: neon fogja-e felnőtt korában becsapottnak érezni magát az a tanuló, akivel az eszperantó

1 nyelvét ta nuit attak? Véleményem szerint^ a mesterséges nemzetközi nyelv elterjesztésére vonatkozó kísérletek elé nem szabad akadályokat gördíteni, de a kísérleteket erőltetni sem szabad hivatalos intézkedésekkel. Kísérleteket mondtam, mert mint ismeretes, az eszperantón kívül több más mesterséges nemzetközi nyelv terjesztésére iparkodnak különböző mozgalmak. Az elmondottak után Csurgai képviselő úrnak két kérdésére kell még válaszolnom. Azt kérdezte a képviselő úr, hajlandó vagyok-e, a kereskedelem- és szövetkezetügyi .miniszter úrnál odahatni, hogy az eszperantó tanítása néhány kereskedelmi középiskolában már az 1946—47. iskolai évben megkezdődjék. Álláspontom fenti ismertetése, után megérthető, hà e kérdésben a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter úrnál nem jelentkezem protektorként. Azt kérdezte továbbá a képviselő úr, hajlandó vagyok-e a külügyminiszter urat megkeresni, hogy az eszperantó iskolai tanításának fokozatos bevezetésére államközi egyezményt igyekezzék létrehozni, illetőleg áz ilyen irányú nemzetközi törekvéseiket, amelyek elsősorban a kis államoknál tapasztalhatók, szíveskedjék támogatni. Arra kérem az igen t. képviselő urat, szíveskedjék e célból a külügyminiszter urat közvetlenül megkeresni. Kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1946. évi szeptember hó 25-én. Keresztury s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Csurgai István (kg): Mélyen t. Nemzetgyűlés! Azon, hogy a miniszter úr véleménye eltér az én véleményemtől, nem csodálkozom,