Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-53
147 A nemzetgyűlés 53. ülése 1916. évi bályozása tárgyában előterjesztett interpellációjára, valamint a közlekedésügyi miniszter úr Hegymegi Kiss Pál képiviselő úrnak folyó évi július hó 24-án a vasúti menetdíjak túlzott emelése miatt előterjesztett interpellációjára. Aj bejelentést a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Napirend szerint következik a magyar köztársaság kormánya részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásrai következik a feliratkozott szónokok közül Kossa István képviselő úr. A képviselő urat illeti a szó. Kassa István; (kp): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a kommunistapárt oldalán.) Tekintettel _ arra, ihogy; pártom, a Magyar Kommunista Párt a kormányt alakító koalíciós pártokihoz tartozik, egészen természetes hogy pártom nevében elfogadom ,a felhatalmazási törvényjavaslatot. Elfogadom azért is, mert szükségesnek tartunk! egy ilyen felhatalmazást adni a kormánynak azért, mert ma még nem olyan rendezettek az ország viszonyai, (hogy minden egyes esetben lehetővé tennék a nyugodt, hossizanitiartó tárgyalások után meghozott törvényekkel való kormányzást; Az ország állapota feltiéltlenűl megkívánja, hogy sokszor gyorsa határozott intézkedéseket hajtson végre a kormány. (Bafitha Albert honvédelmi miniszter jaz ülésterembe lép- — Kováts Lásizló (amste): Éljen Bartha Albert miniszter úr! — Élénk éljenzés ás t&p& a Ház< minden oldalán.)103 De elfogadom a iarvaeilattbiti azért dis, mert bízunk a, kormányban és jól tudjuk, hogy a demokratikus kormány ezt a felhatalmazást, a nép, azi ország érdekében! fogja felhasználni. A felhatalmazási javaslattal kapcsolatban több kritikai hangzott el a kormányról és a kormány egyes szerveinek működéséről. így többek között Drózdy képviselő úr azt mondotta a felhatalmazási javaslatról elmondott beszedőben, hogy (olvassa): »Különösen kárhoztatja a demokrácia elve az úgynevezett agytrösztöknek, a főtanácsoknak az alkalmazását, ezeknek a főtanácsioknak, amelyeknek »főtanácsai« juttatták a magyar gazdasági életet a mélypontra, amilyen mélyponton talán még sohasem volt történelme folyamán.« Valamenynyien visszaemlékszünk még a több, milnt egy esztendővel ezelőtti időre, 1945 április végéire, amikor a Budapesten megjelent egyik legelső hétfői hetilapban104 közzétették Vásárynak, az. akkori pénzügyminiszternek egy szerencsétlen nyilatkozatát, amely nyilatkozat indította meg tuliaíjdonképen ebben az országban az inflációs folyamatot- Mindenki visszaemlékszik erre a szerencsétlen nyilatkozatra, amelyet próbáltak megcáfolni! és amelynek hatását a kormány ellensúlyozni' próbálta, mégis meg kell itt a nemzetgyűlés előtt állapítanom, hogy ha Magyarországon volt infláció, — mint ahogyan! volt^— akkor1 azt elsősorban az akkori pénzügyminiszter, Vásáry József inditotfa, el. ' (Felkiáltások a\ szabadságpártról; Tsltván! — Pásasthory István (nisiz) : Méig a nevét sem tuidljiai! — Halter Bélát (msz):' A Luda& Matyiba való!)105 Dróizdiy képviselő úr mondottal éppen a felhatlalimiazáisi javaslattal kapcsolatban ázt is, hogy ebben az országban rendkívül ellhjairapódzoitit ma a dilettantizmus. (Ügy va\nl! Úgy van! a szabadságpárton.) Kérdem a t. Nemaugusztus hő 22-én, csütörtökön. 148 zetgyűlést: ha dilettáns kJézael nyúltak volna hozzá pénzügyeink rendezéséhez, akkor vájjon ma itt iemne-e^ a magyar dolgozók kezében a jói, értékálló pénz? Az, hogy ma Magyarországon jó, értékállói pénz van, forint van, amelyben bízik ma mindenki ebben az országban és amely megváltóklant jött ebbe az országba, (Pászthory István (mstz): Még csak három hetes a gyermek!)1 , ha ez a pénz itt van, ez azt mutatja), hogy pénzügyeinket igenis nem dar lettantizmussai, hanem hozzáértéssel rendezték. (Ügy van! Ügy van! a kommumsíapárton.) Vissza kell utasitainomi azokat a vádakat* amelyek a kormányt, illetőleg a kormány egyes szerveit dilettantizmussal vádolják meg, mert az eredmények mutatják, nem pedig a képviselő urak megállapításai, hogy igenis itt nem a dilettantizmus, hanem a hozzáértés teremtette meg a jó pénzt. Igen t. Nemzetgyűlés! Drózdy képviselő úr felszólalásában odáig ment, hogy a kormányt megvádolta azzal, hogy ebben az országban nincs sajtószabadság, hogy ebben az országban csak egyes pártok kaphatnak lapengedélyt és az ellenzéknek nincs sajtója. (Halter Béla (msz): Hát van!) Meg kell állapítanom itt a nemzetgyűlés színe előtt, hogy minden demokratikus pártnak, az összes demokratikus szerveknek van ebben az országban sajtójuk, (Zaj és ellentmondások a szabadságpárt oldalán) sőt azt is megállapíthatom, bogy egyes nem demokrata szerveknek is van sajtójuk ebben az országban. Aki úgy akarja feltüntetni ezt az országot, mint ahol nincs sajtószabadság, ahol egyes demokratikus szerveknek Sajtón át való megnyilatkozását is megakadályozza a kormány, az lényegében kifelé a külföld felé, a demokratikus külföld felé denuneiálja ezt a magyar nemzetet és az tulajdónképpen: hazaáruló. (Félkiáltások a szabaéÈâapérion: Ugyan már! — Halter Béla (msz): Lári-fári, amit a sajtószabadságról mondott! — Pászthory István (msz): Maga sem hiszi el! — Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy tartózkodjék az ilyen kifejezésektől. (Taps a szabadságpárton és a kisgazdapárt egy részén. *~ Halter Béla (msz): A Ház; alelnöke mond ilyeneket!) Kossa István (kp): Mi jól tndjuk, hogy az a támadás, amelyet a szélsőjobboldal megindított ellenünk, (Egy hang a szabadságpárton: Ilyen is van?) nem a mi személyünknek, hanem a magyar ^ szervezett munkásságnak szól. (Pirois László (kp): A szakszervezet fáj önöknek! — Zajos ellentmondások a szabadságpárt oldalán. — Az elnök csenget.) Amikor bennünket akarnak itt befeketíteni, akkor lényegében a magyar szervezett munkásságot akarják rossz, helytelen színben feltüntetni. (Piros László (kp): A demokráciát! — Ellentmondások a szabadságpárt oldalán. — Egy hang a szabadságpártom Csak magának szól!) Igen t. Nemzetgyűlés! Előttem van a nemzetgyűlés naplója. Drózdy képviselő úr beszéde közben a szélsőjobboldalról, a »Szabad Száj«párt részéről • valaki, közbekiáltotta, hogy »a csőcselék vezére.« Tessék tudomásul venni, hogy aki a magyar munkásságot, a másfélmillió szervezett munkásságot csőcseléknek nevezi, (Felkiáltások a szabadságpárton: Miskolc! Kunmadaras!)106 annak majd a magyar szervezett munkásság megmutatja azt, hogy többet nem tűrjük el senki részéről sem lazthogy bennünket ilyen szavakkal illessenek!
