Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-66

* 955 A nemzetgyűlés 66. ülése 1946. utandïzetése tárgyaiban, Taksonyi János kép viselő úr pedig a imiezőgazdásáigi érdekeltség nehéz sérelmei tárgyában kért tőlem napirend előtti felszólalásra engedélyt. A képviselő uraiknak a felszólalásira az engedélyt megadtam. Bakó Kálmán képviselő urat illeti a szó. Bakó Kálmán (kp) : T. Nemzetgyűlés! A magyar parasztság a múltban is minidig szomorú helyzetiben volt. Ki volt téve a kizsákmányolásiniak- A kisbirtokos osztály ki vollt téve a bamktőke és a kereskedelem, uzsorájának. De különösképpen; szomorú » helyzetbe kerültünk azóta, amióta a háború föritelmei végigsujtottak rajtunk. Nincsenek jószágaink, szersaá maink. Ami volt gazdaságainkban, azt a háború szétforgácsolta. Most, amikor itt volna az idő és szántani, vetni kellene, nincs vetőmagunk, illetőleg ha vetőmag volna is, nincs a parasztoknak pénzük, amelyért megvásárolhatnák a vetőmagot. Láttuk az áramegálllapításoknál, hogy ©gyes megyékben, ahol volt termés, az árakat nagyon alacsonyan állapították meg. (Vásáry József (msz): Ki csinálta ezt? A kormány csinálta!) Az iparcikkek ára pedig hozzájuk képest nagyon magas. Sok szó hangzott e(l már itt a nemzeitgyűlésein arról, hogy segíteni kell és ki kell egyenlíteni ezeket az lárkülönbségeket. A valóság azonban az, hoigy ezek a szavak csak szavaik maradtak, de igen kevés dolog történt ebben az ügyben. (Vásáry József (msz): A koalíció vezetői a hibásak benne!) Azokon a területeken, amelye" ket az aszály sújtott, vauinak gazdák, ahol valósággal válságosra fordult a helyzet. Állnak és topognak az emberek, nem tudnak szántani, nincs üzemanyag, illetve üzemanyag már kerülne, de nincs meg a,z anyagi lehető" ség, nem tudnak miből pénzt bevenni. Ilyen körülmények között látjuk azt, hogy a sok szeren esetlenség közit az aszály sújtotta területeken, meg másutt is. lett volna a parasztságnak egy kis szerencséje is. Volt ugyanis egy termelési ág, a lucerna, aimely eteg bő termést adott országos viszonylatban. Azonibaín ezt a ; termést valósággal kivették a parasztság kezéből. Amikor az ország területén a cséplés megindult, a luoeirna árának megalapításáról még szó sem volt s akkor valósággal úgy lepték el a kereskedők a pavasztokat, mint a héja a csirkét. Gépről-gépre. házról-iházra mentek és megkezdték a lucerna összevásárlását, 180 forinton kezdték és fokozatosan, lassan emelkedett az ár 250 forintig". Később, amikor az árat megállapították, láttuk, hogy a lucernamag ára 550 forint. Kérdem, miért késett ilyen sokáig a lucernamag árának megállapítása1? Miért kellett azt megengedni, hogy a parasztság kezéből ezt a kis temnényt is kivegyék? Miért kellett egy mázsa lucerünamaigon 300—350 forintot keresnie a kereskedőnek? (Szenthe József (kg): Az ármegállapítás körül egy parasztnak sincs szerepel — Vásáry József (msz): De ki a felelősi) Valószínű, hogy az ármegállapító bizottságban nincsenek benne a parasztok. (Andaházi Kasnya Béla (kg): Legelőször a Futura kapott kizárólagos felvásárlási jogot!) Tudjuk, hogy ez fokozatosan megy. Megvásárolja a kiskereskedő, átadja a nagykereskedőnek, a nagykereskedő összeköttetésben van a bankokkal, tehát az a helyzet, hogy a tejfelt végeredményben a bankok húzzák le. Mármost mi a helyzet? Nemcsak azokat érte károsodás, akik először eladták a heremagot, hanem azokat is kár éri, akik még nem adták el. Ha az utánafizetést megtennék, amit követelünk és kérünk, — és meg is kell tenni, évi október hó 4-én, pénteken. • 956 hogy fizessék utána azt az árat, amelyet a kormány hivatalosan megállapított — egyes községekben vagy városokban 15—20 vágón búzát lehetne megvásárolni azop a pénzen, amely illetéktelenül a kereskedőnél maradt, amivel olcsóbban vásárolták meg a lucernát a parasztoktól. Ebben a tekintetben a parasztok beadvánnyal fordultak a miniszterelnökséghez, sajnos, eddig nem történt semmi. Azért jöttünk ide újra ezzel" a kérdéssel, mert tűrhetetlen, hogy a parasztokat a kereskedők a szó szoros értelmében kirabolják. Mert ezt tették- (Vásáry József (msz): Ez nem demagógia, hanem valóság! Ca^k nem vonják felelősségre a vezetőiket érte!) Amióta pedig megjelent a rendelet arra vonatkozólag, hogy most már 550 forint a heremag, a kereskedők egyszerűen karba teszik a kezüket és a paraszt hordhatja most már a mintát a kereskedőkhöz, azt felelik: nagyon sajnáljuk kérem, de nem vesszük meg, mert nincs pénzünk. Nagyon érdekes dolog, hogy most már, amikor az árát megállapították, nincs pénzük, de azért, ha nagyon kínálja a paraszt, most is megveszik 350, vagy esetleg 400 forintért, de még mindig hol van az a többi 150 forint, amelyet utánar

lehetne fizetni. (Kováts László (msz): Ez azért van, mert nincs mezőgazdasági érdekképviselet, amely megvédi a parasztot! — Vásáry József (msz): . Ne húzzák-tyalasszák évekig! Nem merik idehozni!) Kérdjük, tűrhetjük-e ezt tovább? Lehetséges-e, hogy velünk továbbra is így bánjanak? (Vásáry József (msz): így is fognak bánni, legyen nyugodt!) Ezért azt kérjük itt a közellátásügyi miniszter úrtól, hasson oda, hogy feltétlenül fizessék utána azt a bizonyos Összeget, amellyel kevesebbet fizettek, fizessék utána az árkülönbözetet. Ha a kereskedőkre nem tudnak hatni, vagy nem tudják őket kényszeríteni, mint ahogy a magántőkéseket nemigen lehet arra kényszeríteni, hogy vásároljanak, akkor azt követeljük a parasztság nevében, hogy maga az állam vásárolja fel és szállíttassa el a készletet. Ez nagyon komoly dolog, hiszen látjuk, hogy igen tetemes nemzetgazdasági kár származik belőle. Egy-egy községben vagy városban akár 800 vagy ezer holdat is be lehetne vetni — a helyi viszonyok szerint — abból a pénzből, amit a különbözet kitesz, most pedig az emberek ott állnak tétlenül. Vetőmag mái' volna, azt már tudnának szerezni, ha megvolna rá a pénzük és nagyon sok helyen meglenne rá a fedezet is, ha el tudnák adni a heremagot, illetőleg ha azt átvennék tőlük. Kérdem, kinek az érdéke az, hogy a mezőgazdaság előbbre jusson és legyen termése ennek az országnak f Nem elég magában véve már az, hogy ilyen szerencsétlen időket élünk? Amikor életviszonyainkat még a rossz időjárás is nehezíti, akkor még azt se tesszük meg, amit meg tudnánk tenni, és hagyjuk, hogy illetéktelen kezek kirabolják a parasztság kezéből azt, ami őt megilletné? (Felkiáltások: Igaza van!) Mindig azt hangoztatjuk itt is, másutt is, hogy segíteni kell a mezőgazdaságon, hogy dolgoznunk kell. Kérdem, annak a magyar parasztnak érdemes e és lehet-e kedve dolgozni, amikor azt látja, hogy ha véletlenül meg tudna valamit szerezni, ami teremne számára, azt a szó szoros értelmében erőszakkal kiveszik a kezéből és nincs senki, aki őt meg-