Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

901 À nemzetgyűlés 65. ütése 19M. eiia hitelét, presztízsét teljes mértékben helyreállítsuk, továbbá azért, hogy a zsidóságot ért kegyetlen és embertelen üldözést a nemzetgyűlés» mint a nemzet ÍSIZUvérén akaratánlak kifejezője is megbélyegezze és a liegmélyiségesebben elítélje. Ügy látom, hogy a törvényjavaslat nettm- ; csak a zsidóságnak szolgáltat méltó és megérdemelt elégtételt, hanem a magyar társadlar lom ama részének is, amely a legvadabb üldözés,- a legszéLsiőségiesebfb propaganda tobzódása közben sem veszítette el a magta tisztánlátását, a maga emberies felfogásiát, amely mindlen ül- j dözés ellenére pártját fogta az üldözött zsidó- ; ságnak és nagy mértékben hozzájárult ezzel az \ emberi magatartásával ahhoz, hoigy mégsem | pusztult el az egész zsidóság, hogy mégis visszatérhettek részben ia haláltáboirokból, részben pedig itthoni rejtekhelyeikről. Éppen ezéirt engedtessék meg nekem, hogy a magam részéről is kiemeljem annak a keresztény társadalomnak érdemeit is, amely a zsidóságnak a leignehezebb napokban segítőkezet nyújtott és a zsidósággal szemben nem feled- ; kezett me-g a kereszténység igazi erkölcsi tanításairól, a legfőbb parancsolatról, amelyet a kereszténység alapítója így fogalmazott meg: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat Ez különösen kiemelendő, mert eigy olyan korbian . történt a zsidóság üldözése, kollektiv büntetése j és felellességrevonásia, amely kor, almint arra az előadó úr is hivatkozott, szégyenteljesen kereszténynek merte magát nevezni-Éppen ezért úgy érezzük, hogy nemcsak a j demokrácia hitele és jóhírneve erdekében, hanem a megcsúfolt kereszténység érdekében is j elégtételt kell adni az üldözött zsidóságnak. A magam részérői teljesen egyetértek az j előadó úrral abban is, hogy a zsidóüldözés nem pusztán a német behatás, befolyás, agitáció és nyomás eredményeképpen következett be, ha- ; nem ezt valóban a Horthy-féle ellenforradalom kezdte meg, ez volt az, amely először alkalmazta Európában a faji diszkrimináció embertelen elvét. Később azonban a német nyomás hatása ! alatt ez a diszkrimináció már valóban a iegembertelenebb, a legkegyetlenebb és az emberi méltóságot mélyen megalázó formában történt. l Emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor r

először állították fel az úgynevezett munkatáborokat. Jómagam emlékszem: amikor egyszer Sopronba utaztam, először találkoztam egy munkatáboros világháborús tiszttel, aki elkeseredetten, mélyen megalázottan mesélte el, milyen a tábor élete, hogyan szolgáltatták ki iái világháborúban kötelességüket teljesítő zsidó származású egyéneket a munkatáboros keretlegénység és a teljesen megveszekedett munkatáborparanesnokok kényekedvének. Később ez a munkatáboros rendelet a zsidóság egész tömegeit szolgáltatta ki. Kiküldték őket a frontra felszerelés, fegyver, ruha nélkül és bedobták őket az első tüzvonalba. A magyar történelem szégyenlapjaira kívánkozik az a bánásmód, az a magatartás, amelyet ezek a munkatáborparancsnokok és keretlegények tanúsítottak a zsidósággal széniben. Megcsúfolása volt ez iái kereszténységnek, megcsúfolása volt ez az emberiességnek, de megcsúfolása volt a magyar! becsületnek is. A magam részéről éppen ezért helyesnek találtam volna, ha ezt a részt is, a zsidóságnak a munkatáborokban történt üldöztetését és a zsidósággal szemben való kegyetlen bánásmódot a törvényjavaslat megbélyegezte volna. Itt különösen ki kell emelnem, (hogy fájdal$vi október hó 3-án, csütörtökön. 902 mas és megrendült szívvel, gondolok vissza» arra, hogy olyan egyéneket, olyan embereket* mint amilyen Petschauer Attila volt, a magyar karidnak ez ,& legendás hőse, aki annyi dicsőséget szerzett a magyar névnek az oÜmpiászokon, ez a megvadult szoldiateszka szintén kiszolgáltatott a legkegyetlenebb pusztulásnak, Ké3Őbh azután jött azoknak a zsidó tömegeknek kiszolgáltatása, akik nem voltak magyar állampolgárok!, akiket — körülbelül 30.000 főnyi embert — vittek ki a határokra és adták át, szolgáltatták ki a németeknek. Ez is megbélyegzést érdemel, bár nem magyarországi zsidóságról van szó. Ugyanakkor azonban meg kell, állapítanom azt is, hogy voltak a magyar társadalomnak, sőt még egyes hivatalos szerveknek is olyan részei, amelyek iái meghurcolt, üldözött zsidóságnak igyekeztek menedéket biztosítani. Meg kell állapítanunk, hogy akkor, amidőn a környező államokban éppen a német nyomás és a nemet propaganda hatása alatt megkezdődött a zsidóság förtelmes üldözése» lamikor nagyon jól tudjuk, hogy Szlovákiában mit csináltak a zsidó nőkkel, ezeknek ezrei «menekültek ide át Magyarországra és ezrek találtak nálunk, az emberséges keresztény magyar társadalomban menedéket és pártfogást. Sohasem felejtem el, hogy a háború alatti években egyszer kint jártam a Szabolcs-utcában, ahol egy úgynevezett zsidó internáló tábor volt. Hajó ágyakban feküdve, összezsúfoltan éltek itt öregek, fiatalok, gyermekek és a magam részéről nem tudtam megérteni, hogy a pokolnak ezen a szigetén végeredményben hogyan élhetnek ennyire boldogan, ennyire örömtol sugárzóan emberek. Csak később tudtam, megérteni, amikor magam is megismerkedtem a német haláltáborok borzalmaival, hogy voltaképpen milyen viszonylagos érték a boldogság. Ezek a zsidók, akik Szlovákiából, Horvátországból, Romániából menekültek, itt, Magyarországon menedéket találtak és habár csak egy tenyérnyi helyen és nagyon korlátozottan, szabadságot élveztek, mégis boldogok voltak, mert a biztos haláltól, a német haláltáborból menekültek meg. A magunk részéről ezt is ki kell emelnünk, és lamidŐn a legteljesebb mértékben megbélyegezzük azoknak a bűnös politikai vezetőknek dühödt és gyűlölködő antiszemitizmusát, akik a zsidótörvényeket és a 'munkatáboros rendeleteket hozták, ugyanakkor ki kell emelnünk] és meg kell dicsérnünk a magyar társadalomnak azt a részét, amely szembefordult az antiszemitizmus eme kegyetlen megnyilatkozásaival. És itt elsősorban a magyar parasztságra és a szervezett magyar munkásságra gondolok, amely a maga nagy tömegeiben mindig a }&S-élesebben elítélte az antiszemitizmust, idejében észrevette, hogy az antiszemitizmus a fasizmus egyik legrozsdásabb, legpusztítóbb fegyvere, amelyet Hitler — mint ahogyan azt Rauschninggal folytatott beszélgetései folyamán nyíltan megmondotta803

— egyenesen azért talált ki, hogy hasadógombákat tenyésszen ki a különböző társadalmakban. Sajnos, a magyar középosztálynak egy részében ezek a hasadógombák termékeny táptalajra találtak. Ennek a magyar középosztálynak szégyene marad, hogy az ő antiszemitizmusa élére egy olyan ember állott, aki a maga hataloméhségével, cinizmusával azt is feledtetni tudta a középosztálynak ezzel a félrevezetett, elbutított részével, hogy ő maga is zsidószármazású és zsidó vérbeütéssel rendelkezik. 57*