Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-64

SS9 A nemzetgyűlés 6í. ülése 1946. szonyai résztvesznek a termelő munkában, be­vinni es a nyakiukba varrni azt, a gyermeket, aki mas asszony ágyából jött és akivel nincs vérségi kapcsolat. Megint itt kisért ez a dolog, nogy nincs vérisiégi kapcsolat az apa és a gyer­mek között! Hát hogyne volnn, hiszen még tudományos vizsgálatok, vércsoport vizsgála­tok is megállapították, hogy igenis á legmé-Jyehb es természetes, a dolgok természetéből eredő vérrokona kapcsolat van az apa és a gyermek között, (Andrássy Dániel (kg): Keicher csak megvilágította ezt az oldalt!) Nagyon érdekes a jogszabály. Kétségte­len és az előadó úr igen helyesen fejtette ki. hos-y a magyar bíróságok nagyon messzire mentek a különféle külföldi államok bírósá­gaival szemben, főkép az apaság kutatása és megállapítása tekintetében. De különös volt, hogy a magyar rendelkezések szeriint a had­seregben, a rendőrségben, a csendőrségben csak szakaszvezetőnél magasabb rangúval szemben volt a végrehajtás foganatosítható, alacsonyabb rangúval szemben nem és álta­lában mondhatjuk, hogy a tartásdíj végre­hajtása alól a kibúvás igém könnyű volt. Az uralkodó osztály tehát nemcsak sajátmaga számára, hanem az ő társadalmi rendjét fenn­tartó közegei számára is ilyen rendikívül ké­nyelmes kibúvót állapított meg. T. Nemzetgyűlés! A házasságon kívül szü­letett gyermek kérdését két szempontból kell elsősorban viasgáltni, az anya és a gyermek szempontjából. Az anya szempontjait, különö­sen érzelmiileg, nagyjából mindenki ismeri és mi már eddig is, az elmúlt évtizedeik során is tiirthataitlaninatk véltük, hogy a felelősség egyesegyedül az anyát terhelje és az apa ki­bujihasison alóla. De talán sokkal fontosabb a gyecrmek problémája, azé a gyermeké^ aki hogy úgy mondjam, stigmával a homlokán születik és egész életén át magán hordozza ez!t a homlokára sütött bélyeget. Ez a törvény­javaslat, amely itt előttünk fekszik, kétség­kívül a legmodernebb az összes eldldigi ilyen irányú törvén y ja vasiatok közül, measfzenienő szempontjai vannak, amikor a gyermekneik minden kétséget kizáróan, nevet ad, amikor a gyermek számára megállapítja a tartásdíjat, sőt amikor az apaság minden kétséget kizá­róan ki mutatható, a rokonságban, az öröklés­ben is részelteti. Van azonban itt egy nagyon fontos és súlyos egyéb természetű kérdés is, és ez a gyermek nevelésének a kérdése. • T. Nemzetgyűlés! A gyermeknek nevelésre, mégpedig szeretetteljes nevelésre van szük­sége. Nem elég, hogy neve van, nem elég, hogy betevő falatja van, még az sem elég, hogy a világban van egy apa, aJki elvállalta az apa­ságot. A gyermeknek szeretetteljes környezet­ben kell felnőnie- (Igaz! Ugy van! a szabad­ságpárt oldalán.) Ha ez nem történik meg, akkor a gyermek aszociális, rosszabb esetek­ben antiszociális • lénnyé nő fel és a társada­lom szempontjából ez nem lehet közömbös. Mi történik a legtöbb gyermekkelt Egy kis százaléka hazakerül a nő szüleihez^ és ott a osaládlbajn kisebb-nagyobb megbecsülés vagy meg nem becsülós közepette felnevelkedik. Nagyobb része, mégpedig nyugodtan mondhat­juk, nyolcvan százaléka, menhelyre kerül és a menhelyből kijut falura valamilyen vad­idegein családba, amely természetszerűleg kö­veti a mai társadalmi felfogást s a legtöbb esetben azéirt a pénzért tartja az állami gyere­kelt, amit kap érte, mert kap bizonyos számú, évi szeptember hó 27-én, pénteken- 840 nagyon kevés számú forintot és egyszer egy évben egy rend ruhát, amelyet rendesen a család valamelyik gyermektagja hord el, mert az állami gyereknek jó az a rongy is, amelyet a család gyermekei levetettek. Ki cspdálkoz­hatik azon, ha egy ilyen számkivetett, már kisgyermekkorában a világban hánykolódó szegény kis gyermek, felnövekedvén, ott a családiban, nehéz mamikat végezve, 14 éves korában, többnyire egészen tanulatlanul vagy esetleg éppen írni, olvasni^ megtanulva kerül ki a nagyvilágba, mindenféle mesterség, min­denféle foglalkozás nélkül, saját magára utalva, mindenkitől elhagyatva,, teljesen ide­genül1 ? Ez a gyermek előbb-utóbb, de sajnos, inkább eüőfob, a gyermekbíróság ismerősévé válik- A gyermefcbíiróságról elkerül a bör­tönbe, onnan a javítóintézetbe és mire 18 éves koraiban letöltötte azt a rendesen nagyon kicsinyre szabott büntetést, aJkkor kész a ^tár­sadalom legrosszabb szenvedélyeitől fűtött ember, a bűnöző ember típusa. Ezért a tár­sadalom, nem vállalhatja a felelősséget és a legkevésbbé vállalhatja a mai demokratikus társadalom. (Ugy van! a szabadságpárt oidkdán.) Neun elég tehát nekünk meghozni ezt a törvényjavaslatod Nem elég a gyermeknek megadni a nevet és megadni a betevő falatot. A gyermeket születésétől fogva lelki gondozás.­lelki felügyelet alatt kell tartani. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán) Az állaimnak első­rendű feladata, hogy ne menhelyi nivónvaló megoldással, ne a nagyvilágba való kilökéssel, ne valamely tudatlan, primitiv vagy meg nem értő családra való rábizással, hanem olyan nevelőintézetekkel o;Ldi}a meg ezt#a kétrdést, ahol ezekkel a nagyon rossz pozicióba szüle­tett, lelkileg már amúgy its sokkal érzéke­nyebb gyermekekkel, elsőrendű szakemberek, elsőrendű pedagógusok, elsőrendű orvosok foglalkoznaík, aikik őket a szociális társada­loimba beilleszkedő hasznos emberekké tud­ják formálni. (Taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Ha megnézzük továbbá a statisztikai adatokat, látjuk, hogy azok na­gyon érdekesek és tanulságosak. Rá kell vilá­gítanom arra, hogy ezeknek a nagyon sok szenvedés, kín és lelki gyötrődés közben ki­hordott gyermekeknek már a születési arány­száma is rosszabb, mint a házasságon belül született gyermekeké, ezek már alkatilag gyengébbek, a mostoha körülmények még inkább befolyásolják életkörülményeiket^ és így az a statisztikai adat áll elő, hogy míg a törvényes gyermekeknek az első életéven belül körülbelül 8—10 százaléka hal meg, ad­^tl|ig a házasságon kivül született gyermekek közül 20—30 százalék: hal meg az első életév­ben. ' Most megint a gazdasági válság: mutatja élesen, mennyire társadalmi és gazdasági kér­dés ez a probléma. A csecsemőhalálozás tekin­tetében a békeévek legmagasabb arányszáma, a 8 és 20 százalékos arányszám, az 1929-től kö­rülbelül 1931-ig tartó krízis idején felugrott a házasságon belül született gyermekeknél 13-2 százalékra, a házasságon kívül születettek kö­rében nedig 28-3 százalékra. De Spann adatai szerint nemcsak az első életévben ilyen vészé lyeztetett a házasságon kívül született eryer­mek, hanem míg a házasságon belül született gyermekek közül 66% éri el a huszadik élet évét, addig a házasságon kívül született gyer­mekek közül csak 18"/e. (Mozgás.) Megdöbbentő

Next

/
Oldalképek
Tartalom