Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-64
827 À nemzetgyűlés 64. ülése 1946. Egészeai bizonyos, hogy magyar polgárok százai vesznek el a jelentéktelenségben azért, mert nem tudtak áttörni azon a láthatatlan falon, amelyet elilenéirzésből a társadalom emelt eléjük. El kellett veszniök, mert nem tudták Leküzdeni azt a kisebbségi érzést, amely az élet mimcllen megnyilatkozásában eléjük tornyosult. El kellett veszniök azért, mert nem érezték magukat egyenrangúaknak a többiekkel. Magukba húzódva és mintegy önmaguk felé fordulva, elkeseredve élték le az életüket, hacsak nem akadt valaki, aki örökbefogadással vagy egyéb módon t kiemelte Őket ebből a társadalmi elszigeteltségből. Pedig bizonyos az, hogy a tehetségeknek igen nagy tömege kerülhetett volna ki ezekből, hiszen a törvénytelen származás bizonyos mértékben mindig az egészséges vérkeveredést is jelenti és ilyen vérkeveredésből származv nak a legegészségesebb és legalkotóbb emberpéldányok. Ha végiglapozzuk a történelmet, a művészettörténelmeít és az irodalomtörtéinelmet, kimagasló zseniknek egész sorát találjujk azok között, akik nem ; - törvényes ágyból, hanem két embernek spontán érzéseiből származtak. Nem illeszthető bele egy ilyen parlamenti felszólalás keretébe, de méltóztassanak megengedni nekem, hogy essak utaljak arra, hogy a középkorinak egyik legnagyobb fizikusa, matematikusa, aki festőnek és szobrásznak is ugyanilyen kimagasló volt és akinek csodálatos alkotását sajnos éppen ez a háború pusztította el, Lionardo da Vinci ezek közül származott és a mai realisztikus irodalomnak és színházitörténelemnek egyik kimagasló egyénisége, az ifjabb Dumas is ezek közül való. Ezt a láthatatlan stigmát akarja letörölni most ez a törvényjavaslat, amikor magához öleli a társadalomnak ezeket a kirekesztettjeit. A javaslat legnagyobb részében kitaposott utakon haliad, meglevő jogszabályokat kodifikál és foglal rendszerbe. Tulajdonképpen két vonal van, ahol újszerűt alkot: az egyik az, ahol az apának a személye megállapítható és ezen keresztül a gyermekeit kiemeli az ismeretlenségből és beviszi a család körébe örökjogilag is, — a másik az, ahol nevet ad a gyermeknek akkor, ha az apa személyét megállapítani nem lehet, A gyermeknek és. apának ez az egymáshoz^ való viszonya kétségtelenül a javaslatnak legérzékenyebb és legkönnyebben sebezhető része. A javaslat ugyanis lehetőséget ad arra. hogy az apa hozzájárulása nélkül állapítsák meg^ az apaságot és létesítsenek kapcsolatot, családi és örök jogi kapcsolatot az apa és a házasságon kívüli^ gyermek között. Addig, amíg az apa nem él házassági életközösségben, ennek tulajdonképpen jelentősége nincs, a nehézségek akkor kezdődnek, ha az apa egy másik nővel kerül házassági kapcsolatba, vagy a házassági kapcsolat tartama alatt származott . a gyermek, tehát lényegében házasságtörés eredménye. Ennél a pontnál kétségtelenül igen komoly és megszívlelendő ellenvéleményeket lehet felhozni. A legkomolyabb ellenvéleményt éppen nők részéről hallottam, akik az anyáknak és a^ ^f eleségeknek érdekcsorbulását sérelmezték. Kétségtelen, hogy a feleségnek együttkereső mivoltát nem lehet tagadásba venni, hiszen éppen ez a^ mostani nemzetgyűlés volt az, amely megállapította az asszonyok együttkereső jellegét akkor, amikor a homoráeiorokévi szeptember hó 27-én, pénteken. 828 nál a köziszerzeménynek mindenféle vonalán elismerte az egyenjogúságot. Most nem beszélek itt a polgárság asszonyairól, f akik a háború és ostrom alatt, a háborús pénzromlás és infláció tébolyában kétségbeesetten és emberfeletti erővel védték a kis családok életlehetőségét, — de beszélek, t. Nemzetgyűlés, azoknak a parasztosai adtoknak asszonyairól, ahol az asszony valóban együttimunkása a férfinak, reggeltől estig szakadatlanul dolgozik^ és a maga miniden életerejét és életenergiáját teszi bele abba a kis gazdaságba, ami őt testileg felőröli. Gondolok azokra a 6—8 gyermeket felnevelt panasztasszonyokra, akik végtelen sok munkával, — ami őket idő előtt elfogyasztotta és lehervasztotta — teremtették meg azt a kis gazdasági egységet és akiknek az érdekét sérti a$5, hogy egy idegem ágyból jött gyermek részesüljön abból a vagyonból, amely, igen tekintélyes mértékben az ő_ munkájuknak eredménye. Jogos ellenvetést, hallottam a gyermekek érdekében is. Itt is elsősorban a gazdaesaládok gyermekeire gondolok, ahol a gyermek kicsi korától kezdve benne van és műköidik s. gazdaságban, odahozza feleségét, majd az ő gyermekei is benne dolgoznak a gazdaságban és együtt építik ki. Kétségtelenül sérelmes ráiuk az, hogy olyan valaki részesüljön ebből a vagyonból, akihez sem vérségi kapcsolatot, sem érzelmi kapcsolatot, sem semmiféle más kötöttséget nem éreznek. Nem vitatható, hogy ezek a szempontok nagyon komolyak és megszívlelendők. De kétségtelen viszont, az is, hogy a jelenlegi állapot is igazságtalan és tarthatatlan. Nem tartható fenn éppen a női egyenjogúság érdekér ben, amely női egyenjogúság mellett a közelmúltban itt a nemzetgyűlésen egy törvényjavaslat kapcsán a parlament hölgytagjai kivétel nélkül, pártállásra való, tekintetet mellőzve olyan szépen szárnyaló szavakkal léptek síkra, A női egyenjogúság kívánja meg elsősorban, hogy a gyermekek létéért az, erkölcsi és anyagi felelősség ne csak az anyát, ne csak az anya családját terhelje, hanem terhelje a férfit is. Eddrg, ha a gyermeket az apa nem akarta elismerni, a tartásdíj követelésen kívül semmi más igényt vele szemben támasztani nem lehetett. Hiszen a jog ebben a tekintetben annyira szűkmarkú volt, hogy ennek a mostani évszázadnak az elejéig még a gyermek és az anya közötti kapcsolatot sem ismerte el jogosnak a tekintetben, hogy örökségi viszonyt állapított volna meg közöttük II. József, a forradalmár császár, a nagy reformátor 1787-ben hozott egy rövidéletű^ tör vényt, amely kimondotta, hogy a házasságon kivül származott gyermek mind az apának, mind az anyának örököse és családtagja lesz. ha születésiének idején ezek nem éltek törvényes házasságban. A Metternich-féle éra a többi reformokkal együtt ezt is eltörölte. Az élet azonban követelőén lépett fel és ahogyan olyan szépen fejezte ki az előadó úr, a magyar bíróság jött az élet segítségére és a Kúria teljes ülési határozatban állapította meg, hogy a gyermek az anyával örökségi kapcsolatiba kerül. Később kiterjesztette,, ezt a gyermek anyjának családjára is. Ezen aí vonalon azonban megállt a jogfejlődés és semmiféle kapcsolatot nem létesített az apa akarata ellenére a gyermek és az apa között. Márpedig semmiféle józan meggondolás nem szolgálhat amellett, hogy más elbírálás alá
