Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-61

Ö99 A nemzetgyűlés 61. ülése 1946. (Igen!) A nemzetgyűlés a választ •tudomásul vette. Következik^ a népjóléti miniszter úr írásbeli válasza Léyay Zoltán képviselő1

úrnak az 'OTI-táppénzek tárgyában folyó évi július hó 24-én eflőterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Szántó Vezekényi István jegyző (olvnssa): »írásbeli válasz a Lévay Zoltán képviselő úr által 1946 július 24. napján az OTI-táppénzek tárgyában előterjesztett interpellációra. Krausz József, akit az OTI igazgatósága 1945 szeptember havában aligazgatóvá kinevezett s a 'debreceni kerületi pénztár vezetésével megbízott, korábban az OTI debreceni kerületi pénztára választmányának, a felszabadulás litán pedig a debreceni kerületi bizottságnak volt a tagja, majd pedig elnöke. Ezért teáéi* dalombiztosítási ügyekben megfelelő jártassággal rendelkezik. Az OTI tisztviselőit az OTI igazgatósága nem pártpolitikai érdemeik jutalmazásául alkalmazza. Talán az interpelláló képviselő úr i3 tud arról, hogy az OTI felszabaduláselőtti tisztviselői, kara mennyire telítve volt reakciós1

ég fasiszta elemekkel. A tisztviselői kart a felszabadulás után demokratizálni kellett, s csak természetes, hogy az OTI-nak, ennek a munkásintézménynek .az, új tisztviselői részben a munkásságból, tehát a munkáspártok tagjai közül kerültek ki. S közölhetem a képviselő, úrral, liogy éppen ezeknek az új alkalmazottaknak, az ő áldozatkész, a munkavállalókkal együttérző, a munkásság érdekeit szem előtt tartó lelkiismeretességüknek^ lehet- ; köszönni, hogy a múlt rendszer által agyonbürokratizált ügyvitel a felszabadulás utáni nagy nehézségek közepette is helyét megállotta. Szó sises arról ' hogy az OTI-nál az új alkalmazások következtében a munkafegyelem meglazult volna- Ellenkezőleg a'demokratikusan gondolkozó új alkalmazottak teremtették meg- a felszabadulás után az intézetnél a munkafegyelmet. Az sem helytálló, hogy az OTI-nál a kine vezéseknél a takarékosság szempontjait figyelmen kívül hagynák. Az intézeti alkalmazottak jelenlegi létszáma úem éri el a felszabadulás előtti létszámot. Az intézet már 1945 augusztus Irén kb. 500 fővel csökkentette az alkalmazottak létszámát, az 5000/1946- M. E. sz.' rendelet végrehajtása pedig további 1300 alkalmazott "elbocsátását vonta maga után! Köztudomású, Iwgy az OTI régi ügyvitele mennyire nehézkes és bürokratikus volt. Az ügyvitel egyszerűsítése már .a felszabadulást követő hónapokban megkezdődött, s az ügyvitel egyszerűsítésének eredménye'az, hogy az OTI csökkentett alkalmazotti létszámával is zavar-, talanul el tudja látni ügyvitelét. Hogy az ügyvitel működése a követelményeknek megfelel, abból is kitűnik, hogy míg azelőtt napirenden voltak a beteg ntunkavállalók részéről a panaszok az orvosok és az intézet alkalmazottainakv magatartása ellen, addig e tekintetben kifogás a. felszabadulás óta alig, a. legújabb időkben pedig egyáltalában nem me-. riilt fel. Az interpelláló képviselő úr adatai a.debA receni kerületi pénztár biztosított! és alkalmazotti létszámát illetőleg tévesek/ A biztosítottak' létszáma a felszabadulás előtt lS.074- volt, 1946 június 1-én 13.162-t tett ki. A pénztárnál alkalmazott tisztviselők létszáma a-felszabadulás előtt 81-re rúgott, 1945. október 21-én pedig, tehát még a létszámapasztás előtti időben 77-re. évi szeptember hó 17-én, kedden. 600 i • Üj munkaerőt az intézet a debreceni kerületi pénztárnál a felszabadulás után mindössze 11-et a'kalmazott, ezek közül is 3 a takarító személyzethez tartozik,1

8 irodai munkaerőre'pedig a távollevők pótlására volt szükség. / Hogy az . infláció súlya alatt az OTI is szenvedett, kétségtelenül nem meglepő. Az ez'"ze! kapcsolatos kérdésekre azonban felesleges volna must már f

részletesen k.térnem. Annyit • mindenesetre megjegyzek, hogy a nehézségek egyik oka a képviselő úr kijelentésével ellen- ^ tétben az volt, hogy a járulékfizetésre kötelezett munkaadók nagy része befizetési kötelezettségének csak vontatottan tett .eleget s emel- lett a ) munkaadók a munkavállalók részére a kollektív béreken felül kifizetett javadalmazásokat eltitkolták. A szanálás óta az OTI abban a helyzetben van, hogy számottevőbb járadékokat és segélyeket tud folyósítani. A® OTI pénzügyi helyzete azonban rózsásnak ma sem mondható. Járulékbevételei a békeévek színvonalának lényegesen alatta maradó bérekhez igazodnak, ugyanekkor dologi kiadásait a békebeli színvonal fölé emelkedő árszínvonal határozza meg. Ez a körülmény korlátozza az általa folyósított járadékok és segélyek őszszegét, v- V ' - .V Tény, hogy az intézetek az elmúlt inflációs időkben az egyes biztosítási ágazatok bevételeit nem kezelték olyképpen elkülönítve, ahogyan ezt a törvényes rendelkezések előírják. Az intézetek legfontosabb céljuknak azt tar- . tottá-k, hogy a betegségi biztosítási ág szolgáltatásalt teljesíteni tudják, hogy legalább a beteg munkás ne maradjon orvos, gyógyszer és kötszerellátás nélkül. Evésből a betegségi ágazatban használták fel az öregségi, ágazat bevételeinek egy részét is. Most- a stabilizáció után v a bevételek elkülönített kezelését a'legszigorúbban keresztül fogjuk vinni. Ezzel kapcsolatban megvizsgáljuk, nem volna-e az öregségi biztosításban indokolt az eddigi^ várOmányfedezeti rendszerről a felosztó-kirovó rendszerre áttérni, vagyis .mellőzni a díjtartalékképzést és a befolyó járulékokat az ügykezelési költségek fedezése mellett kizárólagosán járadékfizetésre fordítani. A gyógy- és kötszerhiány természetesen az OTI-betegek ellátását is hátrányosan befolyásolta. De ami a betegek orvosi és kórházi ellátását illeti, meg kell állapítani, hogy az OTI kórházai a "székesfővárosi kórházak közt a legjobb ellátásban- részesítik a betegeiket^és ezek élelmezése is felülmúlja azt az ellátást, amelyet a közkórházak a betegek részére nyújtanak. A légitámadások folyamán bombasérülést szenvedett munkásoknak az OTI sohasem fizetett baleseti járadékot. A bírói gyakorlat ugyanis arra az áláspontra helyezkedett, hogy az ilyen esetek nem minősülnek üzemi balesetnek. Legfeljebb áz történt meg, hogy az OTI kerület* pénztárai folyósítottak átmenetileg az ilyen sérülteknek járadékelőleget. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy az illetőkről ^gondoskodás ne történt volna. Egy múltévi kormányrendelet ezeket a sérülteket polgári hadigondozottaknak minősítetté, akiket,* .mint ilyeneket, a hadigondozás keretében illet meg kártalanítási igény. A szóbanforgó munkások ezt az igényt érvényesítik is, tehát szó sincs arról, hogy a munkásságnak ez a rétege »a legkritikusabb helyzetben, az éhhalálnak kitéve« volna. Egy pillanatra sear-vonom kétségbe, hogy