Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-58

463 *A nemzetgyűlés 58. ülése 1946. évi augusztus hő 30-án, pénteken. 464 nincs ehhez a hivatalhozs

;

mert hiszen egyébként éppen úgy, lehetne ez az igazságügyminisztériumnak akármilyen osztálya, sőt talán majdnem azït mondhatnám, megnyugtatóbb volna, ha az\ igazságügy minisztériumnak volna egy ilyen'osztálya, amely felülvizsgálván a 'dolgokat-, előterjesztést tesz, hogy kinek-< adható meg ez az írás. A másik kérdés a következő. Azt mondja a törvény, hogy az illető személyek ellen .»bűn* cselekmény miau nem 'lehet bűnvádi eljárást indítani vagy folytatni« stb. Én nem vagyok jogász, azonban az első olvasásra is kételyeim támadnak, hogy ez a második hatóság, illetve a kormánybiztos úr, akinek — ismétlem — semmi köze a külföldre hurcolt javakhoz nincs, hogy fogja tudni megállapítani, hogy kire hány esztendő vár. (Ries István igazságügy miniszter: Semmi köze hozzá. — Egy bang a kisgazdapárt oldaláról; Ez az ügyészségre tartozik! — Ries István igazság- • ságügy miniszter: Neki semmi köze hozzá! Csak tényt igazol!) Atet mondja a törvényjavaslat» (olvassa): »A jelen, törvény hatálybalépése • • előtt elkövetett háborús, népellenes „vagy egyéb bűncselekmény miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani vagy folytatni az ellen, aki a nyugatról hazatérő deportáltak, menekültek és hadifoglyok hazahozatalával kapcsolatos teendők ellátására kinevezett kormánybiztos (hazahozatali kormánybiztos) igazolasavai bizonyítja, hogy a külföldre hurcolt magyar személyek, illetőleg nemzeti vagyontárgya^ gondozása körül jelentős érdemeket szerzett.« (Ries István igazfeágügyminiszter: Igazolhatja annak is, akit itthon felakasztanak. Neki semmi köze hozzá.) Szóval akkor nem lehet eljárást indítani. (Eg'é hang a kisgazdapárt oldaláról: Deichet. — Lévay Zoltán (msz): Nesze semmi, fogd meg jól! — ez a javaslat. Ha akarom lehet, ha ' akarom nem lehet. Azt hiszem pártigazolvány szerint fog tör: tenni- — Zaj-) y Mondanom sem kell, éri azon az állásponton vagyok, mint a miniszter úr. Hogy egészen őszinte, legyek, a mi felfogásunk között nincs eltérés. A<z előbb inkább a zavarra kellett felhívom, a miniszter úr figyelmét,, mert ebből az igen komoly konstruktív zavarból olyan dolgok fognak kisülni, amelyek nem lesznek előnyösek ebben az ügyben, sőt merem állítani, hogy alapjában véve fogják felborítani a keresztülvitel , egész lehetőségét. Azt azonban ismételten kijelentem, teljesen egy nézeten vagy oki az igen t. miniszter úrral abban a tekintetben, hogy természetesen az nem szolgálhat egy laisser " passer-ul azoknak, akik bűnökéi követtek el és akikre természetesen az igazságszolgáltatásnak minden körülmények között le kell sújtania. Azonban, ha a törvényjavaslatnak az a célja, ami annakidején az igazolással kapcsolatos rendelkezés alkalmával érvényben vplt, hogy a kormánybiztosság adhatott igazolást arróL hogy valaki a külföldre hurcolt javak megmentése körül érdemeket szerzett s ez- nem jelentett mentesítést az igazolásnál, csak^azt jelentette, hogy az illetőt nem' kell elutasítani minden további nélkül, mint nyugatost, hanem ügyét igazolási tárgyalásra kellett kitűzni, (Ries István igaz- v ságügyminiszter: Itt nem kel'Ii, ez amnesztia!) Kérdés, hogy ez ugyanezt a rendelkezést tartalmazza-e ési itt kell megkérdeznem a miniszter urat, mert ebből a szövegből az nem világlik ki pontosan. (Ries István igazlságügyminiszter: Ez amnesztia, mert pl. ha a népbírósági törvény 17. §-a alapján kellene vádat emelni, akkor egyáltalán nem is kell e'ltj árast folytatni. (Lévay •' Zoltán (msz): De az ügyészség állapítja meg akkor is!) Azért kérdezem, mert, a tárgyaláson szokott kisülni... (Lévay Zoltán (msz): Csak az ügyész állapíthatja meg! — — Orbán László (kp) : Nem is állapíthatja még más. Ki állapítsa meg? — Lévay Zoltán (msz) : Az eljárás megindul és az eljárás során állapítjuk meg, hogy nem kell eljárást indítani! I— Orbán Lászllö (kp): Nem indítja meg az ügyész az eljárást! — Lévay Zoltán (msiz): A vadir-at csak- egy következménye az eljárásnak. — Az elnök csenget.) - } Előre kell bocsátanom, hogy egy ilyen szimultán tárgyalás rendkívül érdekes, sőt talán igen tanulságos is, (Derültség. — Halljuk! ^Halljuk!) azonban méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló időt ki-1 . . használjam. (Lévay Zoltán (msz): Meghosszabbítjuk!) Ne. méltóztassék rossz néven venni mélyen t. miniszter úr, de állandóan visszamegyek az 1. §• konstrukciójára, mert amíg, ez,a kérdés nem lesz tisztázva, addig nem érünk teljes mértékben célt. (Ries István igazságügyminiszter: Majd a végrehajtási utasítás $ A végrehajtási" utasításban lehetetlenség a lényeget korrigálni (Lévay Zoltán (msz): Az egésiz javaslattöt újra kellene szövegezni!) Egy 'kétségtelen: az egész törvényjavaslat végrehajtását amely a nyugatig javak megmentése érdekében hozatott; átadják egy olyan kormánybiztosságnak, , amely azt sem fogja tudni, hogy jön hozzá a javaslat végrehajtásához.) (Lévay'Zoltán (msz): Majd tmegkeresés útján f) Azt is meg kell mondanom őszintén, hogy ha a miniszter úrnak az volt-az álláspontja — ne tessék rossz néven venni, egészen nyílt és őszinte leszek, — hogy a pénzügyminisztérium XX. ügyosztályát tehermentesítse azzal,' hogy úgyis van . itt egy kormánybiztos, akinek hála Istennek, semmi dolga nincs és az ügyosztály dolgait át akarja adni ennek a kormánybiztosnak, hogy kizárólag ez foglalkozzék ezzel a kérdéssel, meg tudom érteni az elgondolást Ekkor azonban • azt is meg kell J állapítanom, hogy ezzel kapcsolatban nagyon sok , dolga lesz a kormánybiztosnak, mert úgyszólván minden esetben meg kell. kérdeznie a pénzügyminisztérium XX. ügyosztályát, hogy adhat-e ilyen írást, hogy valóban megfelel-e az illető az előírt követelményeknek és a szóbanforgp. írást kiadhatja-e. Tehát amíg ez a kérdés nincs rendezve, addig teljesen homokra van építve az egész kérdés. Most méltóztassék ; megengedni, hogy egy másik dologra is kitér- x jek és - magukkal a javakkal foglalkozzam{Hvttjuk! Halljuk!) Igen t. Nemzetgyűlés! Ezeket a javakat két részre osztom, — sajnálom, hogy nem látok erre illúziót, —- mert vannak olyan javak, amelyek tartósságuk, vagy legalábbis őrizetbevételük folytán valószínűleg előbb-utóbb úgyis birtokunkba kerülnek/ de vannak olyan javak ", is, amelyek,, ha idejekorán nem történik intézkedés, az idő viszontagságai folytán > egészen bizonyosan vagy az enyészetnek vannak kitéve, vagy pedig az általános morál > leromlása következtében, — ez világjelenség, ' — szét fognak szóródni. Azért ' osztom két részre ezeket a javakat, mert az egyik képviselő úr említette a kivitt élőállatokat. Annakidején, amikor én foglalkoztam ezzel a kérdéssel, roppant nehéz "volt