Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-55
289 A nemzetgyűlés 55. ülése 19Í6* és az első két év törlesztésébe betudott egy értékes külföldi magyar vagyonrészt is.« Ez a kérdés tehát felvetődött,\ nemcsak a mi részünkről, banem finn testvérnemzetünk részéről is, amely a sajtóközleményekből- megállapíthatóan velünlk egyezően háromszázmillió dollárban kontemplált jóvátételi összegnek 200 millióra való leszállítását, vagyis száz millióval, való csökkentését kérte. , Harmadszor: Csehszlovákia magyarlakta területeit a Csallóközzel, a Mátyásfölddel Magyarországhoz vissza, kell csatolni népével és vagyonállagával együtt, (Élénk helyeslés a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Az erőszakos kitelepítés vagy betelepítés folytán megváltozott eredeti helyzetet vissza kell „állítani. (Helyeslés a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Szlovákiai magár testvéreink a legféktelenebb üldözéseknek vannak kitéve. Mit várhatunk akkor, ha majd egy békeszerződés végleg elszakítaná őket hazájuktól? '• Még féktelenebb, üldözést! Tehát minket sembiiféle kisebbségi egyezmény ebben <& tekintetben a múlt szomorú tapasztalatai nyomán nem tud megnyugtatni és igenis kívánjuk ezeket a peremen, a határon lévő magyar többségű területekét, az; ott élő magyar testvéreinket a nekik kenyeret adó magyar földdel együtt. (Ugy van! Ugy van!, a szabadságpárton és a kisgazdapárt soraiból.) Negyedszer: Román-magyar viszonylatban szükségesnek tartom végleg felszámolni az" erdélyi kérdést. Ebből a szempontból szerény álláspontom szerint két megoldás volna ^lehetséges és időtálló Először'az, hogy a történelmi , és földrajzi értelemben vett Erdély a Király1 hágótól kezdve, független, önálló magyarrornáu nemzeti állam legyen, a nem erdélyi részek, tehát a Partium: Ternes, Torontál, Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy^ megyék, vagy azoknak egy része csatoltassék vissza Magyarországhoz, mert hangsúlyozni kívánom, ezek soha nem / voltak sem a történelem folyamán, sem most Erdély területe.. Románia tulajdon, képpen azon a címen kapott talán egy nagy területet, mert ezt az egészet Erdélynek vették. Ha Debrecent megkapták volna, talán még azt is Erdélyhez számították volna. Nagyon jól tudjuk, hogy Erdély történelmi terület. Erdély tulajdonképpen a Királyhágónál kezdődik. (Ügy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) Válasszuk el tehát ezt á kérdést és mi magyarok igyekezzünk ezt a meglehetősen ' homályban 'tartott részletet megvilágítani a bíráskodó hatalmak előtt, hogy igenis Erdélyről külön kell dönteni és az Erdélyhez nem tartozó magyar területeik, az úgynevezett Partium fölött is külön kell határozni. v .-'; ^ A politikai egyensúlyi versengés kizárása céljából Románia, Magyarország és az önálló Erdély t államszövetség alakjában lépjenek teljes politikai és gazdasági egységre. Amennyiben Románia ezt a megoldást nem fogadná el, s így^ az bármilyen, más okból nem volna megvalósítható, akkor a magyar-román politikai és gazdasági egység mellett a most román, megszállás ^alatt' álló egész terület osztódjék meg két részre nyugat-keleti irányban, lehetőleg a Maros mentén kijelölendő határvonal alapján, úgy^hogy-áz egész Székelyföld magyar fennhatóság alá kerüljön. Véleményem szerint csak egy ilyen megoldással érhetnénk el azt a vágyott célt^ amelyet Nagy Ferenc miniszterelnök úr és lapnyi-NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ LÏÏ. \ évi augusztus hó 27-én, kedden. 290 latkozatokban a külügyminiszter úr is megjelölt, hogy úgy lehetne bizonyos türelmi állapotot ( és egyensúlyi helyzetet/ teremteni a magyar-román nemzeti vagy nemzetiségi vitában, ha lehetőleg megközelítően ugyanannyi magyar kerülne román impérium alá, amennyi román kerülne magyar impérium alá, mert akkor nem is lenne észszerű a nemzetiségi üldözés, hiszen mindkét államnak volna módja és joga retorziókat gyakorolni. De azt hiszem, nem is kerülne erre sor, mert hiszen Románia tekintetbe venné az itt élő .román nép, Magyarország pedig figyelembe venné az ott élő magyar nép érdekeit Jugoszláv vonatkozásban eddig tulajdonképpen semmi szó nem emeltetett, és azt hiszem, az adott körülmények között, — hogy így mondjam — még égy ellenzéki és ilyen értelemben' kevésbbé felelős tényező részéről is, csak 'azt látnám szükségesnek leszögezni, hogy bízom abban és hiszünk abban, hogy a végleges rendezés a két demokratikus inép korraányzatán-ak megegyezése folytán valószínűleg a jövő feladatai közé fog tartozni. A trianoni határokon túlról kitelepített mae •.,,gyárok és utódaik részére szabad visszatérést kell biztosítani, az odatelepítetteket pedig ere« deti hazájukba kell visszavenni. Ezeknek a megoldási terveknek tárgyalási alapul történő elfogadása mellett az Egyesült Nemzetek és a nagyhatalmak utasítsák az .érdekelteket közvetlen tárgyalások megkezdésére.' Ha azután az érdekeltek közvetlen tárgyalások útján és után megegyezni nem tudnának, akkor valamely döntő bíróságnak volna oélszerű határozni, amelynek tagjai egyrészt a három nagyhatalomból, másrészt "pedig az érdekelt nemzetek által felkért tagokból adódnának. (Zöld Sándor (kp) : A bécsi döntés...) Itt egy közbeszólás hangzott el, amely a, bécsi döntést hozta, szóba. Nézzük meg nyiltän a kérdést, hiszen helyes, ha tisztázzuk álláspontunkat legalább mi magyarok. A bécsi döntésben nem maga a döntés volt a hibás, legalább is inemcsak az volt, hanem az, ahogyan azt a döntést végrehajtották és azok voltak a bűnösök, akik ezt a döntést bizony önző céljaik érdekében igyekeztek kihasználni. (Piatrik János (kg): Ügy van!) Tehát nem maga a döntés, mint olyan vöit hibás, mert hiszen a döntés éppen bírói jellegénél fogva a legszebb, a legtökéletesebb igazságtevés, amióta az emberiség él. Egy vitát, ahol a felek nem tudnak megegyezni, mindig csak döntéssel, de igazságos döntéssel lehet megoldani. Ha pedig ebben a döntésben a szövetséges hatalmak és az arra felkért döntő bírák lesznek bent, talán még könnyebben fogunk elnyerni egv valódi -anyagi igazságot, mintha maguk az érdekelt hatalmák mint döntő bírák bent lennének, mer,t hiszen most ott állunk, hogy Csehszlovákia döntőbíróként tárgyaló fél abban az ügyben, amelyben érdekelt. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Méltóztassék tehát megfontolni azt az elgondolást, hogy feltétlenül jobb v egy .olyan döntés, egy olyan független szerv, amelyben az érdekeltek csak mint érdekeltek, mint jogkereső felek lehetnek/jelen, és nem tolhatják fel Önimi2igukat egyszersmind bírákká.220 (Piatrik János (kg) : Ugy van!) Arra is megoldást javasolnék^ hogy addig, amig ez a döjités meg úem történik, a vitás terület ne tartassék annak a nemzetnek a birtokában; amelyik arra igényt támaszt, az ne 19