Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-55

289 A nemzetgyűlés 55. ülése 19Í6* és az első két év törlesztésébe betudott egy ér­tékes külföldi magyar vagyonrészt is.« Ez a kérdés tehát felvetődött,\ nemcsak a mi részünkről, banem finn testvérnemzetünk részéről is, amely a sajtóközleményekből- meg­állapíthatóan velünlk egyezően háromszázmillió dollárban kontemplált jóvátételi összegnek 200 millióra való leszállítását, vagyis száz millióval, való csökkentését kérte. , Harmadszor: Csehszlovákia magyarlakta területeit a Csallóközzel, a Mátyásfölddel Ma­gyarországhoz vissza, kell csatolni népével és vagyonállagával együtt, (Élénk helyeslés a kis­gazdapárton és a szabadságpárton.) Az erősza­kos kitelepítés vagy betelepítés folytán meg­változott eredeti helyzetet vissza kell „állítani. (Helyeslés a kisgazdapárton és a szabadságpár­ton.) Szlovákiai magár testvéreink a legfék­telenebb üldözéseknek vannak kitéve. Mit vár­hatunk akkor, ha majd egy békeszerződés vég­leg elszakítaná őket hazájuktól? '• Még féktele­nebb, üldözést! Tehát minket sembiiféle kisebb­ségi egyezmény ebben <& tekintetben a múlt szomorú tapasztalatai nyomán nem tud meg­nyugtatni és igenis kívánjuk ezeket a pere­men, a határon lévő magyar többségű terüle­tekét, az; ott élő magyar testvéreinket a nekik kenyeret adó magyar földdel együtt. (Ugy van! Ugy van!, a szabadságpárton és a kisgazdapárt soraiból.) Negyedszer: Román-magyar viszonylatban szükségesnek tartom végleg felszámolni az" er­délyi kérdést. Ebből a szempontból szerény álláspontom szerint két megoldás volna ^lehet­séges és időtálló Először'az, hogy a történelmi , és földrajzi értelemben vett Erdély a Király1 ­hágótól kezdve, független, önálló magyar­rornáu nemzeti állam legyen, a nem erdélyi ré­szek, tehát a Partium: Ternes, Torontál, Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy^ megyék, vagy azok­nak egy része csatoltassék vissza Magyaror­szághoz, mert hangsúlyozni kívánom, ezek soha nem / voltak sem a történelem folyamán, sem most Erdély területe.. Románia tulajdon­, képpen azon a címen kapott talán egy nagy területet, mert ezt az egészet Erdélynek vették. Ha Debrecent megkapták volna, talán még azt is Erdélyhez számították volna. Nagyon jól tudjuk, hogy Erdély történelmi terület. Erdély tulajdonképpen a Királyhágónál kezdődik. (Ügy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) Vá­lasszuk el tehát ezt á kérdést és mi magyarok igyekezzünk ezt a meglehetősen ' homályban 'tartott részletet megvilágítani a bíráskodó ha­talmak előtt, hogy igenis Erdélyről külön kell dönteni és az Erdélyhez nem tartozó magyar területeik, az úgynevezett Partium fölött is külön kell határozni. v .-'; ^ A politikai egyensúlyi versengés kizárása céljából Románia, Magyarország és az önálló Erdély t államszövetség alakjában lépjenek tel­jes politikai és gazdasági egységre. Amennyi­ben Románia ezt a megoldást nem fogadná el, s így^ az bármilyen, más okból nem volna meg­valósítható, akkor a magyar-román politikai és gazdasági egység mellett a most román, megszállás ^alatt' álló egész terület osztódjék meg két részre nyugat-keleti irányban, lehe­tőleg a Maros mentén kijelölendő határvonal alapján, úgy^hogy-áz egész Székelyföld ma­gyar fennhatóság alá kerüljön. Véleményem szerint csak egy ilyen meg­oldással érhetnénk el azt a vágyott célt^ ame­lyet Nagy Ferenc miniszterelnök úr és lapnyi-NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ LÏÏ. \ évi augusztus hó 27-én, kedden. 290 latkozatokban a külügyminiszter úr is meg­jelölt, hogy úgy lehetne bizonyos türelmi állapotot ( és egyensúlyi helyzetet/ teremteni a magyar-román nemzeti vagy nemzetiségi vitá­ban, ha lehetőleg megközelítően ugyanannyi magyar kerülne román impérium alá, amennyi román kerülne magyar impérium alá, mert akkor nem is lenne észszerű a nemzetiségi ül­dözés, hiszen mindkét államnak volna módja és joga retorziókat gyakorolni. De azt hiszem, nem is kerülne erre sor, mert hiszen Románia tekintetbe venné az itt élő .román nép, Magyar­ország pedig figyelembe venné az ott élő ma­gyar nép érdekeit Jugoszláv vonatkozásban eddig tulajdon­képpen semmi szó nem emeltetett, és azt hiszem, az adott körülmények között, — hogy így mondjam — még égy ellenzéki és ilyen értelemben' kevésbbé felelős tényező részéről is, csak 'azt látnám szükségesnek leszögezni, hogy bízom abban és hiszünk abban, hogy a végleges rendezés a két demokratikus inép kor­raányzatán-ak megegyezése folytán valószínű­leg a jövő feladatai közé fog tartozni. A trianoni határokon túlról kitelepített mae •.,,gyárok és utódaik részére szabad visszatérést kell biztosítani, az odatelepítetteket pedig ere« deti hazájukba kell visszavenni. Ezeknek a megoldási terveknek tárgyalási alapul történő elfogadása mellett az Egyesült Nemzetek és a nagyhatalmak utasítsák az .ér­dekelteket közvetlen tárgyalások megkezdésére.' Ha azután az érdekeltek közvetlen tárgyalások útján és után megegyezni nem tudnának, akkor valamely döntő bíróságnak volna oélszerű határozni, amelynek tagjai egyrészt a három nagyhatalomból, másrészt "pedig az érdekelt nemzetek által felkért tagokból adódnának. (Zöld Sándor (kp) : A bécsi döntés...) Itt egy közbeszólás hangzott el, amely a, bécsi döntést hozta, szóba. Nézzük meg nyiltän a kérdést, hiszen helyes, ha tisztázzuk álláspontunkat legalább mi magyarok. A bécsi döntésben nem maga a döntés volt a hibás, legalább is inem­csak az volt, hanem az, ahogyan azt a dön­tést végrehajtották és azok voltak a bűnösök, akik ezt a döntést bizony önző céljaik érdeké­ben igyekeztek kihasználni. (Piatrik János (kg): Ügy van!) Tehát nem maga a döntés, mint olyan vöit hibás, mert hiszen a döntés éppen bírói jellegénél fogva a legszebb, a leg­tökéletesebb igazságtevés, amióta az emberi­ség él. Egy vitát, ahol a felek nem tudnak megegyezni, mindig csak döntéssel, de igazsá­gos döntéssel lehet megoldani. Ha pedig ebben a döntésben a szövetséges hatalmak és az arra felkért döntő bírák lesznek bent, talán még könnyebben fogunk elnyerni egv valódi -anyagi igazságot, mintha maguk az érdekelt hatalmák mint döntő bírák bent lennének, mer,t hiszen most ott állunk, hogy Csehszlová­kia döntőbíróként tárgyaló fél abban az ügy­ben, amelyben érdekelt. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Méltóztassék tehát megfontolni azt az el­gondolást, hogy feltétlenül jobb v egy .olyan döntés, egy olyan független szerv, amelyben az érdekeltek csak mint érdekeltek, mint jog­kereső felek lehetnek/jelen, és nem tolhatják fel Önimi2igukat egyszersmind bírákká.220 (Piatrik János (kg) : Ugy van!) Arra is megoldást javasolnék^ hogy addig, amig ez a döjités meg úem történik, a vitás terület ne tartassék annak a nemzetnek a bir­tokában; amelyik arra igényt támaszt, az ne 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom