Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-55

269 A nemzetgyűlés 65. ülése 19&6. ilyen kölni dómokat, és aneg is adta a választ azáltal, hogy a ma emberének a lelkében- nem élnek kölni dómok, mert nagy dolgokat csak nagy eszmék, nagy gondolatok alkotnak. Minél nagyobb eszményünk és gondolatunk van a köztársaságról, annál nagyobbá, annál' fen, ségesebbé tudjuk azt megteremteni. Még csakl néhány szót szeretnék szólni a béketárgyalás okkal kapcsolatban. Én mint Erdély gyermeke, aki ,a huszonkét éves kisebbségi időt ott éltem végig és a- kisebbségi élet kenyerét ettem s azt is ott, ahol a. legkisebbre szabták, a Székelyföldön, lelkem minden részéve| és jdegzetem minden szálával remegek a?ért a békéért, amelyet most Parisban kötnek. Szeretném, ha a Luxembourgpalötának régen kápolna terűiében, ahol összegyűltek bíráink, hogy felettünk ítélkezzenek, meghallanák a magára maradt árva , magvarság asszonyainak a Hargita tövéből, a Latorca völgyéből, a Tisza-Duna menféről íelé, . jük hangzó jajkiáltása t, meghallanák, hogy ne tegyék a temető kertészeivé a magyar anyákat ' azáltah hogy gyermekeiktől elveszik az élet lehetősségét, ne vessek el egy újabb- és még borzalmasabb harmadik világháborúnak magvát akkor, amikor békét akarnak terem-. „ teni; 'gondolják meg, hogy .ai büntetésnél építőbb, nemesebb, emberibb, demokratikusabb a megbocsátás, a javítaniakárás. Pótolja ez a jajkiáltás mindazt a mulasztást, amelyet elkövettünk a béketárgyalások előtt. In dit s a( meg azoknak .a "nemzeteknek ,a szívét,' -amelyeknek fiait, amikor az ellenség -elől menekültek és nekünk meg volt,tiltva az, hogy hozzájuk egy szót is szóljunk,- Kárpátalja asszonyai könnyező szemmel, néma ajakkal, törölközővel, szappannal és a magyar földnek a kendőbe rejtett kenyerével fogadták. r

Indítsai meg azoknak a nemzeteknek a szívét, amelyek, bár nagyobb részt vállaltak a háborúban Hitler mellett,1

mint mi, ma oly keményen akarnak ítélkezni felettünk. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) De hallják meg ja^jkiáltásunkat a világ asszonyai, akiknek szíve talán jobban megérzi azt, mit jelent egy népet, halálra Ítélni^ Nem tudom elhinni, hogy a hatalmas, erős' demokráciák ezt az olyan sok vér árán csak most v ' megszületett magyar demokráciát a' porosz csizma mótdtjára egyszerűen le akarnak tiporni. >i Nem tudom : elhinni. hogy az Atlanti; Charta aláírói aláírjanak egy olyan békét, amely éppen a Chartá-ban ünnepélyesen íe fektetett természeti jogoktól foszt meg egy egész nemzetet; ellenkezőleg, akarom hinni, hogy éppen ez a békeszerződés fogja igazán szentesíteni az Atlanti Chartá-t. (Taps a szabadságpárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozottak közül f Szántó Vezekényi István jegyző: Lévay Zoltán! Lévay Zoltán ' (msz): , T. Nemzetgyűlési - Régi parlamenti gyakorlat a költségvetési vitát tette, mondhatnám, /

a parlamenti élet középpontjává, mert ez a vita. nyújtott alkalmat a "törvényhozóknak arra, hogy a maguk észrevételeit, a maguk véleményét, javaslatait az állami élet, a jogi élet, a gazdasági élet minden területére kiterjedőleg előadják, ki' fejtsék.-Itt nem kötötte őket a tárgy, a téma, . mert hiszen éppen ennél az élvnél fogva itt mindenről lehetett, sőt kellett és .illett beszélni.. Új demokráciánknak ebben az első, végévi augusztus hó' 27-én, kedden, £70 legesnek tekinthető nemzetgyűlésében még, sajnos, nem volt alkalmunk arra, hogy ily en .költségvetési vita köretében adjuk elő mondanivalóinkát és addig is, míg erre — reméljük rövidesen — alkalmunk'lesz, legyen szabad ezt a felhatalmazási vitat felhasználni arra,- hogy ne szorosán a tárgyhoz szóljunk, hanem általános, mindenkit érdeklő nagy riia, gyár problémákról is beszélhessünk. (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban.) íAjzt hiszem.,',— legyen bármilyen pártállása >yagy -felfogású valaki" — nincs véle- , ménykülönbség. közöttünk abban a tekintetben! hogy az jlyen vita a nemzet érdekéében feltétlenül hasznos és szükséges. Az ilyen vita, ha jó szándékkal komoly emberek kö'zött folyik, ' feltétlenül termékeny is, hasznos is a köz javára. De úgy érzem, a mai viszonyok között még történelmi jelentőséére is van az ilyen vitának, mert .hiszen ez alkalmat nyújt nekünk arra, hogy különösen -a legelső, a leg- . :f ontosabb, így mondhatnám: elsőszámú r aktuális magyar, sors-kérdésről, a békeszerződésről bevszéljünk. Ha most nem beszélünk erről, amikor a Luxembourg-palotában' 21 - nemzet képviselői sorsunkról döntenek, vájjon mikor beszéljünk róla"? Vannak ugyan, akik azt mondják, hogy a mi ügyünk annyira rosszul áll,, hpgy talán kár is róla beszélni, post testa vagyunk, bizonyos eseményeken és dogokon, túl. ,/Én azonban javíthatatlanul , optimista vagyok és nem tudom elfogadni ezt a. felfogást, igenis beszélni akarok és szükségednek tartom «zófoahozni ezeket a kérdéseket, ', mert hiszen egy béke előkészítése két elémbőjl áll, először is a hivatalos:

részéből, a hivatalos elemekből, másodsorban azokból a kí^rő körülményekből', amelyek a törvényhozás a sajtó, szóval a közvélemény akarata megnyilvánulásának egyéb tényezői részéről adódnak. Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy ha#

a két »hang közül érősebp is a kormány hangja, feltétlenül van .hangja és ereje a társadalom szavának, a társadalom-^ hangjának is. Az az érzésem, hogy ebben a nagy békeperben á magyar közvélemény}, a magyar nemzet kívánságait illetően a két hang nem teljesen fedi egymást. Sem a módszerek, semakíyán. ságok'. nem azonosak a két tényező részéről. ' Az a 'kívánság, amelyet a külügyminiszter' úr expozé formájában a világ e,lé terjesztett, -/lehet a magyar kormánynak, a magyar koalíciós pártoknak ' egy pártközi megegyezés alapján nehezen megszületett, kompromisszu• mok során lealkudott kívánsága, bátran meß merem azonban mondani, sőt úgy érzem, kötelességem megmondani, — mint ellenzéki képviselő ezt megtehetem — hogy éz volta- x képpen nem a magyar nemzet .kívánsága, .mert, a magyar nemzet kívánsága, óhajtása, imája ennél sokkal, de sokkal több. (Xlgy van! a szabadságpárton.) Lássuk és elemezzük tehát, .hogy milyen lelki feltételekből, milyen eseményekből ado*-, dik ez a bizonyos kívánság. Érintenünk kell ebben a tekintetben a békekívánságoknak, ennek a bizonyos magyar békeelőterjesztéshek , a megszületését, ennek -körülményeit; hogy a későbbiekben meg tudjuk érteni,v

miértig van' ilyen éles szakadék a magyar nemzet igazi kívánsága és akarata s a kormánynak igen, szerény, csökkentett kívánságai között. Amikor a nagyhatalmak megállapodtak "abban, hogy Parisban békeelőkészítő értekezletet fog, nak tartani, akkor az ország többségét képvi-