Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

243 A nemzetgyűlés Sí, ülése 1946. ból fakadó szervnek tekintette, amely feladatát az árukészletek mobilizálásával és az elért vagyon- és nyereségszaporulatnak az államhoz való juttatásával betöltötte. Mégpedig eredményesen töltötte be. (Közbeszólás a szabadságpártról: Deus ex machina!) Minden olyan beállítás, amely szerint a West-Orient magánosoknak ' juttatott állami kedvezményt jelent, tendenciózus és hazug. A West-Otient ügyleteinek lebonyolítását az Állami Számvevőszék állandóan, ellenőrzi, (Stühmerné Oberschall limai (msz): Mióta?) amely hivatva van gondoskodni arról, hogy a kincstár érldékei százszázalékosan megóvassanak. A 4 millió pengős magánhasznok tehát éppúgy légbőlkapott hazugságok, mint az 1200 dolláros fizetések meséje és egyéb hasonló tendenciózus valótlanságok. ' Természetesen a West-Orientnek sok lett fiz ellenséig'e, mert sok számítást zavart meg. Míg az infláció kizárólag magánosoknak hozott busás konjunkturális hasznot, adldig a konjunktúra által kedvezően érintett urak nem mozgolódtak, de amikor az állam egy rugalmasan és kommerciálisán vezetett vállalattal megzavarta ezeket az üzleteket és dollárszázezreket húzott ki a magánosok zsebéből, hogy átvigye azokat az államkincstárba, egyszeriben nagy lett a felhördülés és a méltatlankodás. Nehéz lenne elzárkózni az elől a feltevés elől is, hogy Némethy képviselő úr interpellációja valamely Összefüggésben állhatott az Alkaloidának az állaimmal szemben fennálló 500 kilogrammos morfiumtartozásával is, amelyet körülbelül1

három héttel az interpelláció bejegyzése előtt... (Vas Zoltán államtitkár: •n. teremből kifelé induló Stühmerné Oberschall llmà (msz) felé: Hová szalad fiatalasszony? — Derüllséa, — Stühmerné Oberschall Ilma (msz) : Nincs itt, akinek válaszolnak!) Elnök: Vas képviselő urat rendreutasítom. Gordon Ferenc pénzügy miniszter: ...az iparügyi minisztérium kezdeményezésére a West-Orientnek kellett volna az Alkaloidától átvennie az állam javára való értékesítés céljából. Az Alkaloida e _ tartozására minldeddig egy grammot sem teljesített és ehelyett halogató tárgyalásokba, Némethy képviselő úr pedis:, akinek az Alkaloidával való kapcsolatairól a t. Nemzetgyűlés már nem egyszer hallott, csodálatosképpen egyidejűleg folytatólagos interpellációkba kezdett, A manőverbe érdemesnek, látszott belekezdeni, mert az 500 kilogramm morfium ellenértéke nem. kevesebb, mint körülbelül 'félmillió dollár, márpedig ennél jóval kevesebb is elegendő ahhoz, hogy egyesek honfiúi aggodalmait a kellő pillanatban» felébressze. Helyezkedhetnénk-e arra a jóinldülatú álláspontra, hogy Némethy képviselő úr a West-Orientre vonatkozó való tényeket nem tudhatta és így interpellációjának egyetlen mozgató rugója csupán az a valamennyiünkre egyformái* érvényes kötelezettség volt, hogy őrködnünk kell a^ köz érdekeire esetleg sérelmesnek tűnő jelenségek felett? Sajnos, nem vagyok abban a kellemes helyzetben, hogy Némethy képviselő úrról ez esetben ily jóhiszeműséget feltételezhessek, nem pedig azért, mert a képviselő úr nem éppen újonc a gazdasági élet terén és így, ha a részletekről nem is volt tájékozódva, tudnia, de legalábbis éreznie kellett volna, hogy itt bár kétségtelenül valami szokatlan (Slachta Margit (pk): Nagyon szódéi augusztus hó 23-án, pénteken. 244 katlan! — Felkiáltásuk a szabadságpárton: Nagyon szokatlan! — Vásáry József (msz): Nincs sok példa rá!), de nyilván a rendkívüli viszonyokhoz alkalmazkodó, szükséges és időleges intézkedésről van szó. Mellékesen, ami ezt az inflációt illeti, erre sincs sok példa. (Stühmerné Oberschadl Ilma (msz): Igazán nincs! — Vásáry. József (msz): Elég jól csinálták azt!) A képviselő úrnak természetesen módjában állott volna érdeklődni, például nálam, ehelyett azonban a .céghivatal adatait bújta éis részletes felvilágosításokat is kérhetett volna a vállalattal kapcsolatban felmerült egyik vagy máöife hír helytállóságáról. Ez a magától értetődő lépés azonban eszébe sem jutott, mert hiszen nem az volt a célja, hogy esetleges kétségeit eloszlassa, hanem egyedül és kizárólag az, hogy politikai botrányt pró háljon csinálni az ügyből, (Vásáry József (msz): Nem ő csinálta a West-OrientetP fel- és kihasználja a gazdasági élet terén járatlan képviselőtársaink jóhiszeműségét. Amivel persze egyáltalában nem azt akarom mondani, hogy nem csatlakozott egy-két olyan kénviselőtársunk is ehhez az akcióhoz. akik ugyancsak eléggé jártasak *a gazdasási élet • törvényszerűségeinek ismeretében, legalább is olyan állásokat töltenek be. amelyek feltételezhetővé tennék, hogy illenék ismerniök e törvényszerűségeket. Éppen ez a körülmény inldbkolia, hogy ezzel az esettel kapcsolatban, annak jelentőségén messze túlmenő általános jelentőségű tendenciákról szóliak: A felelőtlen, de mindenkor többé-kevésbbé alantas emberi ösztönökből fakadó fecsegéseknek, sugdolózásoknak és rágal.maknak pl van áradata keletkezett Ht, amely méír nálunk is, oárját ritkítja. (Vásáry József (msz!: A sötétség- mindig Ervanus!) Ha szemreveszem a vádaskodókat és megkísérlem azokat osztályozni, akkor két főcsoportba sorolhatom őket. ' Az egyik kategória azokból állot'ti, akik sérelmezték, hogy az állam kényszerűségtől hajtva, pillanatnyilag^ nem látott más kivezető utat a.küszöbön álló, sőt valóságban már beállott államcsőd következményeinek megakadályozására, mint azt, hogy az infláció következtében megszűnt adóbevételeket legalább részben pótolja egy kommerciálisán vezetett állami vállalat bevételeivel. Ma már igazán felesleges volna vitatkozni a 'felett, hogy helyesen cseleké dtünk-e. Az események igazolták, hogy helyesen és hogy ez volt az egyetlen út, amely eredményre1

vezetett. Sokan voltak azonban,, akiket az eredmények csak még elkeseredettebbekké tettek, mert hiszen ők a valóságban éppen azt sérelmezték kezdettől fogva, hogy az ő és barátaik zsebéből kivesszük a busás hasznot és azt az államkincstárba irányítjuk. A hazafiúi aggodalmaskodók! legszélesebb skálája sem volt eléggé széles ahhoz, hogy ezeknek az uraknak a közérdeket féltő gondjait kellőképpen kifejezésre juttassa, amin az előbb mondottak után nem is csodálkozhatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen összegekre rúgott az az elmaradt haszon, amelyről ezeknek az uraknak közvetlenül vag-y közvetve az államkincstár javára le kellett mondaniok. A második kategóriába azokat sorolhatnám, akik politikai lacikonyhájukon pecsenvesütésre óhajtótl'ák felhasználni ezt az általuk szenzációvá íd'agasztott alkalmat. Nos, én ezeket hibáztatom a legjobban. Akkor, amidőn a kormány és ezen belül természetesen elsősorban