Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

237 A nemzetgyűlés 54. ülése 1946. külföldiek szimpátiáját is megnyerhetjük er­kölcsi vonalon, ha stratégiai és politikai vona­lon legyőztek is bennünket. A magam részéről mély megdöbbenéssel ébredtem arra, hogy ez a hét, amelyen Paris­ban a halálos csapást készülnek ránkmérni, Szent István hete. T. Nemzetgyűlés! A külföld soktól meg­fosztott minket és még többtől fog megfosz­tani, de hogy szellemünkben kárt szenvedtünk, hogy lelki kincseinktől megfosztattunk, az itt bent történt, azt magyaroknak kell a szeműikre vetnünk. Unok: Képviselőtársunk beszédideje lejárt, Slachta Margit (pk) : Kérem szépen a meg­hosszabbítást. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kíván képviselőtársunk'! Slachta Margit (pk): Egy félórát kérek. (Mozgás és derültség.) Elnök: Kérdem & t. Nean<zete'yűli2t>t, mél­tóztatnak-e a kért meghosszabbításihoz hozzá­járulni? (Igen! Nem!) A nemzetgyűlés a meg­hosszabbítást megadja. Slachta Margit (tik): Egy ilyen szerencsét­len, elvesztett háború után senki sem róhat ja fel a kormánynak, ha igazságos, hogy nem tud neki nagyobb kenyeret adni, hogy az állat­jait nem tudja ide visszateremteni, hogy le­bombázott, feldúlt otthonát nem tudja újból felépíteni, hogy a legrövidebb időn belül nem varázsolhat neki újra ide földi paradicsomot, de azt felrója, hoigvha elveszti tőle azt, ami neki még megmaradt: a szellemieket és a lel­kieket. És én most Szent Istvánnak nemcsak arról a koronájáról he«zélek, amely a királyok­nak művészi ékítménye, hanem arról beszélek, hogy köztársasági alaptörvényünk a szent­istváni szellemtől vitt minket messze. Figyel­meztetek an;a. hogy szent királyunk az ő fiá­nak, amikor oktatta, milyen legyen majd, mint fejedelem, mUyein nyomatékosan mondotta el azt, hogy az Úristen a legnagyobb szamonkérő, hogy a hatalom az Úristentől van, hogy egy fejedelemnek milyen vallásos szemlélet alap­ján kell kormányoznia. A köztársasági alaptör­vényben egyetlenegy alkalommal sem találjuk az Úristen szent nevét, miértis nem csodálko­zom jogbizonytalanságunkon, hiszen tisztán emberi tekintélyre alapítva kaptunk biztosíté­kot arra, hogy az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogait tiszteletben fogja a kormányzat tartani, hogy biztosítja a sze­mélyes szabadságot, a jogot az elnyomatás-, félelem- és nélkülözésmentes emberi élethez, a jogot a gondolat és vélemény szabad nyil­vánításához, a vallás szabad gyakorlásához, az egyesülési és gyülekezeti szabadsághoz, a tulaj­donhoz, a személyi biztonsághoz, a munkáihoz, a méltó emberig megélhetéshez, a szabad mű­velődésihez és a részvételhez az állam és az önkor­mányzat életének irányításában. Én nem cso­dálkozom, ha ez a tisztán emberi biztosítás a gyakorlatban úgy nyer megvalósítást, mint ahogyan ez a valóságban történik. Hogy valóban úgy is értelmezte a közvéle­mény, hogy a szentistváni .szellemtől történik itt lelazítás, azt sok mindenféléből lehet követ­keztetni. Többek között megjelent állítólag egy rendelet, amelyet nem tudtam megtalálni a rendeletek tárában, de azt mondják, hogy tény­leg megjelent, mely előírja, hogy a királyságra emlékeztető jieleket e!l kell tüntetni.180 (Juhász István (szd): Minjéü előbb! Sajnos, még most sincsenek eltüntetve! — Perr Viktor (kg)1 : évi augusztus hó 23-án, pénteken. 238 Miért sajnos! — Juhász István (szd): Mert köztársaság vagyunk, azért! — Perr Viktor (kg): Ez érv!) Hogy hogyan értelmezi ezt a közvélemény, arra pregnáns példa, hogy «.ren­delet folytán a Szent István gimnáziumiból el­szállították Szent István szobrát a múzeumba. Igaz, a gimnázium, ^- dicséretére legyen mondva — fellebbezett a kultuszminiszterhez, aki elrendelte a szobor visszaszállítását. Most azonban nem ezt akarom hangsúlyozni, hanem azt, amiről már szóltam, hogy a Szolgaság, a szervilizmus, az emberi ösztön ezt a rendeletet úgy értelmezte, hogy Szent István szobrát Is el kell onnan távolítani, mivel a királyságra emlékeztet. Ugyancsak valószínűleg e rendelet (szellemé­ben történt a székesfőváros közgyűlési termé­ben a címerből a Szent Korona eltüntetése. Be nemcsak a magyar koronáé, hanem a címer­tartó angyaloké is. Megérezték, hogy itt a ko­ronához szellem kapcsolódik, amely az égiek felé irányít és itt nem akarják, hogy égi ha­talmak védjék a magyarságot, hanem azt akar­ják, hogy amikor a korona eltűnik onnan az égi erők is távozzanak1 és következzék talán a föléi, vagy talán az alvilági hatalmasság-ok órája. Egyébként pedig az a meggyőződésem, hogy a címer egy országnak nagy értéke és azt, hogy az milyen legyen, rendeleti úton, vagy éppenséggel riettüdlelet nélküli, neiml lelhet el­változtatni. _ A dolgoknak megvan ,w maguk belső logi­kája és minden embernek igénye az erkölcsi tudategység. A Szent István-körmeneten ott voltak a nemzetgyűlés tagjai nagy számban, de amennyire öröm ez, annyira nem tudom, hogy Szent István király milyen szívvel vette azoknak a megjelenését, akik az ő müvéről röviddel azelőtt levették a koronát, mert hi­szen ezzel az ő művének, szellemét emelték ki. Aki elveszi a szellemet, az a végén elveszti a földet, mint ahogy most bekövetkezett. Nekem tehát Szent István hetében a pá­risi konferenoiiai döntése Isten-ítéletnek ihaingzák-Az Isten-ítéletek, mint ahogyan a zsoltárok mondják, nem hallható igékkel, nem beszéddel és nem emberi szavakkal fejeződnek ki, ha-* nem tényekkel és történésekkel. Idézve mon­dom: »Az Úristen minden bűnbe méltóságtel­jes liallgatással belehelyezte annak bünteté-, séti«.181 És 'akiik^ nem! tartanak számot égi patró" nusuk segítségére, akik arról lemondanak, akik (hasznossági szempontokból és azért, mert nem akarnak küzdeni, megtagadják ( ai multat és megtagadják a közösséget nagyszerű nemzeti és keresztény erkölcsi erőkkel, azok1 ;ismerjek fel, hogy ez az aratás, amely a határvesztés­' ben nyilatkozik, az ő vetésüknek a termese. Most már csak egyet akarok hozzáfűzni. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Idői) iSjem fogom & félórát igénybevenni, hamarabb ké­szen leszek. (Közbeszólás a kommunistapártról: Ténylegl Nagyon jó lesz!) Az a tömeg, amely " ott hullámzott, sírt és lelkesedett a Szent Jobb-körmeneten, nem kényszerből volt ott., (Vas Zoltán államtitkár: A hídavatáson sem kényszerből voltak! Egyez­zünk meg!) Ügy van! Oit nem. Azok nem kap­tak ígéretet sem lisztre, sem sörre, sem zsem­lére. (Egy hang -a\ kommunistapárt oldalán: Nem biztos, hogy nem kaptáik! — Vas Zoltán államtitkár:! Malasztot kaptak!) Ezeket nem fenyegették állásvesztéssel, ha nem mennek ki tüntetni, (Egy hang a hcnnmunistapurton: Nem fenyegettek senkit!) okét a szivük vitte

Next

/
Oldalképek
Tartalom