Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-53

201 A nemzetgyűlés 53. ülése 1946. évi forint. Az a férfi» aki maga dolgozik ott, — át­számítva — megkeres 2 pengő 43 fillért. Ha munkáját így számítjuk fel, akkor tiszta vesz­tesége, szakemberek szerint, 3000 pengőben ál­lapítható meg. Összeállították egy ötholdas gazda jövedelmét is. Itt a férfimunka már 1 pengő 59 fillérrel érvényesül és a vesztesége 2200 pengő. Távol áll tőlem, hogy szenvedélyeket fűt­sék, de ha a kormány gyökeresen meg nem oldja a kérdéseket és a gazdasági politikában rendet nem teremt, a mezőgazdasággal fog­lalkozó lakosság a koldusnál alacsonyabb helyzetbe fog kerülni. Már ma is ruhátlan, mert nem tudja megfizetni az iparcikkek mai árát. (Felkiáltások a szabadságpárton: A 40 pengős búzaár mellett! — Zaj a kommunista­várt soraiban.) így hiába minden. Olvastam líákosi Mátyás és más képviselőtársaim be­szédét is, de kétségtelen, hogy nem utána» ha­nem elibe kellett volna menni az események­nek. T. Ház! Végezetül még csak ennyit. A béke kérdéséről már szólottam. Higyjék el, nem ár­tani akartam nemzetemnek. Higyjék el rólam, hogy vagyok olyan becsületes, alázatos pol­gára ennek a nemzetnek, mint bárki önök kö­zül. Éppen ezért lelki fájdalommal mondom, a kormány nem tette meg azt, amit meg kok lett volna tennie, és amit tett a béke előkészí­tése terén, azt nem a magyar nép lelkének su­gallatából tette, mert ha ezt követte volna, másként harcolt volna. (Kovács István (kp): Hát kinek a sugallatát követtel) Én bízom benne, hogy a magyarok Istene ezt a mulasz­tást valamikor jóvá fogja tenni. (Elénk helyes­lés és taps a szabadságpárton. — Zaj a kom­mimistupárt soraiban.) Elnök: Lévay Zoltán képviselő úr a ház­szabályok Sö. §-ának b) pontja alapján félre­értett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A képviselő úrnak a szót megadom. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! A most kézbesített Nemzetgyűlési Napló tanu­sága szerint • az augusztus 9-én tartott ülésen a külügyminiszter úrnak adott viszonválaszom során azt a kijelentést tettem volna, mint ol­vasom, a szavazás után, hogy »W. C. párt!«; tudniillik azokat neveztem volna. így, akik el­fogadták a külügyminiszter úr válaszát.147 Az ügy előzménye az, hogy interpellá­ciómra adott válaszában a miniszter úr azt ' mondotta, hogy (olvassa): »Bár az épület szűk, de mégis módot és lehetőséget. találtam arra, hogy az irattárak a legnagyobb gondos­sággal és megfelelő helyen helyeztessenek el.« Ezután ezt mondtam (oívassa): »Hát hia* a mi­niszter úr a magyar háborús felelősséget tár­gyazó. pótolhatatlan, m'int mondottam, muzeális politikai és egyéb szempontból értékes irat­anyag ^elhelyezésére megfelelő helynek a W. C-hetyiséget tartja, akkor lehet, hogy igazia van, ellenben nem hiszem, hogy akadna ebben az országban még egy ember, aki azt tartsa meg­felelő helynek.« Tehát így érthető ez a bizonyos közbeszó­lás, azonban őszintén megvallva nem emlék­szem reá, hogy mondottam volna, de ha mon­dottam — lojálisán elismerem — rendkívül saj­nálom, hogy így értették a gyorsíró urak, mert én feltótlenül azt az értelmet akartam neki tulajdonítani és tulajdonítom ma is, hogy »W. C. pártolók«, vagyis ennek az elhelyezés­nek a pártolói azok, akik elfogadták ezt a vá­augusztus hó 22-én, csütörtökön. 202 laszt. Ezzel a legtávolabbról sem akartam a személyükben ezeket az urakat sérteni, mert hogy elvileg helyeslik ezt, ezzel a szavazással tanúbizonyságot tettek erről. így tehát ezt az ügyet ezzel úgy érzem, lezártnak tekinthe­tem. (Egy hang a kommunistapárton: Osak maga hiszi el!) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A napirend tár­gyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hol­nap, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és an­nak napirendjére tűzzük ki: 1. Kiss Sándor képviselő úr önálló indít­ványának megindokolását; 2. a magyar köztársaság kormányának ré­szére rendeletek kibocsátására adott felhatal­mazás meghosszabbításáról szóló törvényja­vaslat folytatólagos tárgyalását; valamint 3. a nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi bizottsága jelentésének tárgyalását a magyar minisztériumnak a nemzeti kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazás­ról szóló 1946 : VI. t.c. alapján kibocsátott rendeletei tárgyában. Méltóztatnak napirendi javpslatomiait el­fogadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a.niapirendi javaslatot elfogadja. T. Nemzetgyűlés! A legutóbbi ülésen tör­tént bejelentés alapján most a pénzügyminisz­ter úr írásbeli választ fog adni Adorján Jó­zsef képviselő úrnak a nemzetgyűlés augusztus 7-fi ülésén a borfogyasztási adó tárgyában el­mondott interpellációjára. Kérem jegyző kép­viselőtársunkat, szíveskedjék a választ fel­olvasni. Ratkó Anna jegyző (olwassa): »T. Nem­zetgyűlés! Adorján József nemzetgyűlési kép­viselő interpellációjában a borfogyasztási adó leszállítását kérte. Nem kívánom a t. Ház türelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatban hossizabban igény be­venni, éppen ezért csupán annak a bejelenté­sére szorítkozom, hogy a borfogyasztási adó tételének azonnal való leszállítását kilátásba nem helyezhetem. Ez ugyanis kedvezőtlen ha­tással volna a városoknak és községeknek most, a stabilizáció első heteiben úgyis igen nehéz pénzügyi helyzetére. Azt azonban már most bejelentem, hogy az interpelláló képviselő úr kívánságának megfelelően a borfogyasztási adót később mérsékelni kívánom. Az adóleszál­lítás mértékét a szüretkor kialakuló borárak ismeretében fogom megállapítani. Kérem, hogy válaszomat tudomásul vennî szíveskedjék.« Elnök: -Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Adorján József (kg): T. Nemzetgyűlés! Örömmel és megnyugvással vesszük tudomásul a pénzügyminiszter úrnak azt a bejelentését. ' hogy a nagyon súlyos borfogyasztási adót ko­molyan mérsékelni kívánja. Hisszük, hogy ez a mérséklés olyan százalékos és olyan arányú lesz, amellyel nemcsak a borfogyasztók, hanem a bortermelők is teljes mértékben meg lesznek elégedve. Miután csak pár perc idő áll rendelkezé­semre, szeretném itt a borfogyasztási adót rö­viden ismertetni. A borfogyasztási adó ugyanis olyan fájó kérdés, hogy már 30—40 év óta fog­lalkoztatja a törvényhozást és mégsem tudtak sohasem megfelelő eredményt elérni.^ Most azonban a demokráciában minden reményünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom