Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-53

197 jL nemxetgyűlés 53. ütést 1946. évi még térni egy nagyon súlyos vádra, amelyet nagyon sokszor hangoztatnak, az úgynevezett reakció vádjára. Mit is jelent àz a reakció, hi­szen olyan sokat hangoztatják. Ez egy latin szó, azt jelenti, hogy »vissza/hatás«. Magyarra lefordítva és politikai nyelven azt jelenti, hogy ha valaki akar valamit, a másik; nem akarja. Mi demokráciát akarunk, becsületes magyar életet akarunk, igen t. Uraim, mi az ellen har­colunk, ami hibát önök ebben a szafoad Ma­gyarországban és demokráciáiban elkövettek. (Súlyán György (kp): Igen?) Igen, az ellen hareoiluMiiki )té& mteigfloigjuík ötnjöket Lépffcein-nyo­moin, mert atzs egyik hibáit a másik után köve­tik el. (Súlyán György (kp): Nézze meg Ge­röt és az egész apparátusát és vegyen róluk példát! — Kossa István (kp): Képviselő úr! Csak az tud hibát elkövetni, aki dolgozik! önök neon követnek el, mert nem dolgoznak!) Mélyen t. Képviselő Ur! Ne méltóztassék ezt előhozni. (Súlyán György (kp) : De előho-. zom!) Higyje el nekem, mindenkinek köteles­sége dolgozni az ország érdekében. Amikor én ezeket a nagy frázisokat olvasóim, egy anek­dota jut a£ eszembe. Szabolcs vármegyében142 van egy templom, amelyre fel van irva nagy betűkkel, hogy »Ezt a templomot Isten dicső­ségére építette a nemes X. Y. familia«, alája pedig parányi kis betűkkel az van írva, hogy »az eklézsia költségén-« (Derültség* a szabadj ságpárt oldalán.) Méltóztassék megengedni, egy kis szerénység nem árt. Építünk hidat, csinálunk valutát, stabilizálunk a magyar nem­zet költségére és minden dicsőség a magyarok Istenéé és a magyar nemzeté. (Kossa István (kp): De azért ne beesülje le azokat sem, akik építik! Azoknak is van (dicsőségük: belőle!) Ho­gyan lelhet ebből ezt kimagyarázni1? (Zaj a szabadságpárt oMalán. — Lévay Zoltán (msz): Neun a miniszter építi, haoiem a munka sok dolgoznak. — Zaj. Az elnök csenget.) Igent. Nemzetgyűlés! Mint mondtam, a kor­mány második munkája gazdasági síkon mo­zog. Ez egy nagyon fájó pont és el vagyok rá készülve, hogy a kritikát nem hajlandók meg­hallgatni, de ezt én már megszoktam. Huszon­öt éven keresztül sohasem voltam a tapsolók táborában, nem is akarok odamenni,'hogy ott azután nekem tapsoljanak. Hivatkozom Kévai Józsefre, aki nagyon okos ember és^ sok min­dent jól megirt, legfeljebb az események ha­ladnak azután tovább. Annakidején azt mondta Révai Józisef a jó pénzért és a jó békéért irott cikkében,343 hogy a stabilizálás és a jó pénz gazdaságii feltételei a termelés növelése, a ta­karékosság, a rend az államháztartásban és a kötött gazdálkodás bevezetése. Valóban nagyon helyesen állapította meg, mert. ezek gazdasági tételek. Itt van azonban egy volt kollegán» Nagy Imre barátom és képviselőtársam,1 aki nagyon sok okos dolgot állapított meg leg­utóbb a parasztnapról írott cikkében.144 Minden­ben aláírom, csak egyet nem értek. Nekünk el­lenzékieskedőknek, demagógoknak mondjuk jo­gunk van panaszkodni, de hogy a hatalom bir­tokosai panaszkodnak önmagukra, ezt sehogy sem tudom megérteni. Ezt nem birom meg­érteni. A kormányt szidják, hogy a kormány rossz és közben a koalíció értelmében azt mond­ják, hogy minden hatalom a müenk, minden di­csőséget learatunk. Ha baj van, akkor meg valaki hibás. (Kossa István (kp): És mi az oka, hogy nem tudja megérteni? — N,agy Imre (kp): Nekünk nem panaszkodás a kenyerünk!) Pedig panasz az, igen t. képviselőtársam. T»s­augustutus hó 22-én, csütörtökön. 198 »ék felelni a következőkre. Fel szoktam készül­ni, mert nem szeretem, ha meghazudtolnak. (Zaj a kommunistapárt oldalán. — Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárt soraiban.) Igen t. Nemzetgyűlés! Kérdem most azt, hogy ezeket a tényezőket ki és mi akadályozta meg? A termelés fokozását meg lehetett volna csinálni, de méltóztassék csak meghallgatni, milyen érdekes véletlenek történnek. Jövök hétfőn Debrecenből és a szolnoki hid előtt megcsendesedik a vonat. Kimegyek az utolsó kocsiba. Négy munkás kapaszkodik fel oda. Be­szédbe elegyedtem velük, Nem tudták, hogy »reakciós« vagyok, (Derültség.) mert különben neon álltak volna velem szóiba. (Derültség. — Lévay Zoltán (msz): Illik néha itt is szelle­meskedni! — Kossa István (kp): Ez igaz! — Egy hang a kommunistapártban: Leereszke­dett a munkásokhoz!) Méltóztassék csak meg­hallgatni, milyen épületes dolgok történnek a termelés fokozása terén. Kérdezem tőlük: Ba­ráta'im, hova mennek? — Megyünk Szolnokra. — Miért? — Panaszkodni. — Miért? — Három hete nem kapunk fizetést. Segédmunkások voltak. A hídépítésnél he­tenkint 50 forintot kapnának. Az első hétre azonban nem kaptak semmi fizetést, a máso­dik hétre megkapták as első hetit és a máso­dik heti fizetés terhére 20 forint előleget, a harmadik hétre megint semmit, csak 10 forint előleget és — mint mondták — még a kenye­ret sem tudják kiváltani. (Kossa István (kp): És mégis dolgoznak! — Ptapp Lajos (kp): Es lássa, az öntudatos munkás mégis dolgozik!) Alljon meg egy percre! Ne vágjon bele, ön nem tudja, én tudom, hogy mi volt. (Az el­nök csenget.) Koßisa igen t képvisel őt ársam, higyje meg, flimit mondok. Én nem hazudok még akkor sietfn;, ha afcárhálníy állásit [adnának nekem, (Derültség. — Kossa István (kp): C su dia szel­lemes volt!) Egyetlenegy ember nem dolgo­zik iái szolnoki Tiszianhídoni! (Pászthory István (msiz): Na, íme!) Állítom és ahogy Isten az égben van, úgy igaz az. hogy egyetlen eimjber mm. dolgozik a! ••szolnoki Tiazia-hidon most, amikor a Tisza vizel alacsony és meg letiétlne csinálni. (Lévay Zoltán (msz): Mai stetni) Jöj­jön ki veleaní Koissat elvtárs (Êlên] derü\ r ség és taps a szabadságpárt es a lás^g-zaMpárt oldalán. -- Piros ' László' (kp) : Otit1 voltunk, ismerjük!) és majd ott meg fogják mondani, kinieik van igaza. (Kossa István (kp): Biztosan nem imtaigánvak!) Fel lehet fogni ezt ilyen tré­fásan is, (Lévay Zoltán (msz) gúnyosan: Éljen a hídépítő!) engemet azonban meglepett ez a helyzet. (Udvary Dezső (kg) egyetértőleg bólint.) Igaz-e, képviselőtársam? íme már van egy hamis tanúm1 is! (Derültség. — Kossa István (kp): És helyesnek tairtja, hogy nemi dolgoz­lak? — Lévay Zoltán (m|sz): Miért nem ad pénzt a Főtanács?) Kérdem továbbá, igen t. Nemzetgyűlés, mi volt az akadálya annak, hogy bevezessük a. köítöitt gazdálkodást? Hivatkozom Nagy Imre volt miniszter úrra, aki szintén jelen volt ve­lem együtt azon a minisztertanácson, amelyet annakidején Faragho Gábor hívott Össze.145 A kötött gazdálkodás bevezetését követeltük. Ott voltak az összes koalíciós pártok fő-fő vezetői, de mindenki elgáncsolta a tervet és nem is valósították meg. Magyarországba sehonnan sem hoztak be élelmiszert, abból éltünk, ami volt. Ha tehát a kormány bevezette volna a 13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom