Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-36

173 A nemzetgyűlés 36. ülése 19i6. gazdánál akad olyan terület is, ahol árpát, tengerit, kölest is termelhet, itt tehát már könynyen marad többlete ahhoz képest, amennyi a saját szükségletére kell. Az 5 katasztrális holdon aluli gazda vagy juttatott éhenpusztulhat. Ez különösen azoknál van így, akiknek nine-* igavonó marhájuk vagy nem volt vetőmagjuk, így megint csak a szegény ember fog nyomorogni és pusztulni. Demokratikus államban ilyesminek nem szabad előfordulnia. (Mozgás.) Vegyük most azt a gazdát... Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Piatrik János (kg): Ezt nem tudom befejezni. Ez már rövidítve van, a nemzet érdeke, hogy elmondjam. Elnök: Kérem, szíveskedjék befejezni beszédét. Piatrik Janas (kg): Befejezem. Előadom javaslatomat... Elnök: A képviselő úrtól megvonom a szót. Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja a közellátási miniszter úrnak. Következik Pap János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a hazatérő hadifoglyokkal történő bánásmód tárgyában. Tudomásomra jutott, magam győződtem meg róla, hogy nyugatról hazajött hadifoglyainkat a komáromi szűrőtáborban az ottani főhadnagyi rangban lévő rendőr azzal fogadta, hogy: Na, miért mentek ki az országból? Segítettek az országot tönkretenni! A hadifogoly ok által hozott civilholmit pedig a hazatérőktől elszedik minden ellenszolgáltatás nélkül. Hajlandó-e a miniszter úr az ottani közegeknek olyan utasítást adni, hogy a hazatérő magyarokat ógy fogadják, ahogy az magyar testvérhez illik?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pap János (pp): T. Nemzetgyűlés! Első szavam, midőn itt felszólalok," a hála és a köszönet szava azok felé a becsületes, kérsrestenyerű parasztok felé, akik lehetővé tették részemre azt, hogy ebben a teremben felszólalhassak, úgy az ő érdekükben, mint most a hazatérő hadifoglyok érdekében. T. Nemzetgyűlés! A magyar hadifogolykérdésről, a magyarsásr legfájóbb kérdéséről kell itt nekem interpellálnom. Nincs ennél a kérdésnél fájdalmasabb kérdése a magyarságnak. (Ügy van! Űgv van!) Ugyanakkor azt tan ászt aljuk, hogy a hazatérő magvar gyermekeket, az édesanya karjából kiszakított leventéket és azokat a családapákat, testvéreket, akikért annyi könny elhullott ebben az országban, olyan fogadtatásban részesítik, amit azok igazán nem várnak el a magyar demokráciától. (Mozgás.) Alig van ebben az országban olyan család, ahol ne siratnának valakit, vagy ne várnának hozzátartozót. Alig van ebben az országban olyan ház. ahonnan ne hiányozna fiú, testvér vasy rokon. Ügy tudom a miniszterelnök űr beszédéből, az az ígéret hangzott el Moszkvában akkor, amikor kormányférfiáink kint jártak, hogy hadifoglyaink mée. ebben az évben hazatérnek. Ez az ígéret elhangzott és igen nagy Örömöt váltott ki azoknak körében, akik még várnak valakit, de azoknál is» akik nem évi május hó 22-én, szerdán. 174 várnak ugyan senkit, de aggódva és szomorúan néznek arrafelé, ahol még hadifoglyaink vannak; s hazatérnek azok a becsületes magyarok is, akiket a háború zivatara elsodort a;: országból és még ma is kint szenvednek &k várják a szabadulás óráját. Amint tudom, már a levelezést is megígérték, hogy lehet majd levelet küldeni ide, s&jóí hazájukba és viszont. Ez az ígéret is nap r megnyugtatás, mert tudom, mit jelent az, ha valaki hozzátartozójáról értesítést kap, és azt hiszem, az is, akinek talán nincs hozzátartozója kint, tudja érzékelni és érezni, mit jelent az, amikor egy elveszettnek hitt magyar testvérünkről hallunk és megállapítjuk róla, hogy él és nem veszett el közülünk örökre. Ez csak a kérdés egyik része. A másik kérdés most már az. hogyan fogadjuk hazatérő hadifoglyainkat. Szomorúan látom, hogy minden utca sarkán hadifoglyok koldulnak. Olyan emberek, akik korábban az ekeszarvát fogták, vagy pedig háziműhelyeikben dolgoztak és ők adtak a koldusnak, nem pedig ők kaptak, most arra kényszerülnek, hogy kinyújtsák tenyerükét és kitartsák gyűrött, kopott, piszkos sapkájukat kóldusalamizsnáért. (Felkiáltások a kisgazdavárt oldalán: Szégyen! Gyalázat!) Tudjuk, vannak álhadifoglyok is, akik kihasználják a közönséget és így koldulnak, de a legtöbbje hazatérő hadifogoly; látni lehet rajtuk a szenvedést és a sok kínlódás nyomait. Ezekről gondoskodni kell. Gondoskodni kell elsősorban arról, hogy hazatérhessenek családjaikhoz; anyagi lehetőséget kell biztosítani részükre, hogy újra elhelyezkedhessenek itthon az életben és azt a foglalkozást megtalálhassák, ahová őket a múltban a sors állította. Haza kell őket mindenesétre segíteni a családjukhoz. A nyomorékok, de az egészségesek elhelyezésére is gondolni kell. és különös öröm itt számomra, hogy a B-listának van egy olyan külön passzusa, amely megtiltja azt, hogy hadifoglyokat B-listára tegyenek. Amikor ezt itt megemlítem, igenis, arra kell törekednünk, hogy ahol üres állások vannak, azokat minden körülmények közt a rokkantakkal, a hadiözvegyekkel, vagy a hadiárvákkal kell betölteni. (Helyeslés a ksigazdavárt oldalán.} Nem lehet egységes elbírálás alá vonni a hadifoglyokat. A nyugatról hazatérő hivatásos tiszteket igenis le kell igazoltatni és számon kell kérni tőlük azt, miért voltak távol, vagy miért mentek el nyugat felé, de a közlegényeket kényszerítették arra, hogy elmenjenek a háborúba, kényszerítették őket arra, hogy elhagyják az országot. Ha ugyanis ezt megtagadták, akkor az egyenlő volt a halállal. (Slachta Margit (pik): A tiszteknél isj) Akik ezt megtagadták, iazok ma jeltelen sírokban, a dunántúli dombok alján alusszák örök álmukat, (Slachta Margit (pk): Tisztek is!) akik pedig nem tagiadták meg,-, most hazatérnek nyugat fe'lől.- Ezeket mint becsületes, jó magyarokat kell fogadni és örül* nünk kell, hogy végre velük is "többen vagyunk, hazatérhetnek végre a szülői hajlékba hazatérhetnek ide a köztársasági államba, ahol tudásukat, testi erejüket majd az ország építésének szolgálatába fogják állítani. , Itt jegyzem meg még azt, hogy a határon át hazatérő hadifoglyainknak a fogadtatása — anélkül, hogy erre akár a belügyminiszter úr, akár a honvédelmi miniszter úr, vagy bárki más utasítást adott volna — olyan, mint amilyen a régi csendőrvilág