Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

Ill A nemzetgyűlés 33. ülése 19Í6, nem a 33. számú rendelet? — Gyöngyösi János külügyminiszter: Természetes, hogy nem! Ez egy új rendelet!) Kétségkívül elismerem, hogy így van, de mégis ez a cikkely ad a legnagyobb aggodalomra okot. Félreérthetetlenül, vagy inkább f élreérthetetlenebbül, kellett volna megállapítani az egyezményben azt, hogy a csehszlovák hatóságok ezt milyen határig alkalmazhatják, ha már a mennyiség részben, részben pedig a kvalitás meg van állapítva, hogy számszerű differenciák né lehessenek. Végeredményben csak arról van szó, hogy szabatosabban kellett volna megállapítani, hogy ők ebbe a bizonyos kvótába honnan, hány magyart számíthatnak be és tehetnek át, mert .a legnagyobb aggály abban van, hogy innen tőlünk ál tálában véve — az anyagi szempontokat figyelembevévé — gyengébb anyagi képességekkel rendelkező, szegényebb népréteg megy ki, míg nekiik megva 1 adva a lehetőslíg arra, hogy esetleg jómódú embereket, vagyonos polgárokat tegyenek át, (Gyöngyösi János külügyminiszter tagadóiig int.) és valószínűleg ezt is fogják gyakorolni, annál is inkább, mert hiszen a Kie-MagyarAlföldön éppenúgy, mint a Nagy-MagyarAlföldön 100—150—200 holdas paraszti birtokosok is vannak (Gyöngyösi János külügyminiszter: Hát az arányosság hol marad? Az arányosság ki van kötve, képviselő úr!) Az arányosság ki van kötve, de amint tudja a t. külügyminiszter úr, ezt a rendelkezést Idáig" egyoldalúan csak Magyarország tartotta be. Sajnos erről nem a miniszter úr tehet személyileg, ezt'nem is vitatom, ahogyan beszédem elején is rávilágítottam, hogy nem vonom kétségbe a. miniszter úr jóindulatát ebben a kérdésbenRátérve a tulaj donképeni tárgyalásd pontra, a miniszter úr azt mondja a törvényjavaslat megindokolásában, hogy a visszamaradó magyarság nyugalmi helyzete biztosítottnak látszik a végleges rendezésig, illetve a békeértekezletig. Sainos, amint az előbb említettem, az internálótáborok felállításából azt" látjuk, hogy nincs biztosítva a magyarság élete, mert ezek az internálótáborok az utóbbi időben mindinkább több és több magyart szívnak föl, márpedig az internálótáborok kétségtelenül a legsötétebb emlékű fasiszta módszerek közé tartoznak. T.- Nemzetgyűlés! Engedjék meg, (Buchinger Manó (szel): Kénytelenek vagyunk megengedni, mit csináljunk magával

1

?) r hogy most a javaslatnak egy olyan fogyatékosságáról' emlékezzem! meg, amelyet eddig még nem említettek itt a Ház előtt. Kérdezem a t. külügyminiszter úrtól, nem lehetne-e lehetőséget találni arra, hogy itt a csallóközi és kisalföldi magyarok egy konzulátust vagy hasonló képviseletét kapjanak tőlünk, ahova bizalommal fordulhatnak á kvótán belül vagy azon felül kitelepítendő magyarok vagy akiket ilyen veszély fenyeget? Az egyezmény valamire enged következtetni, de tudomásom szerint mind a mai napig nincs felállítva ilyen magyar bizottság — nevezzük r diplomáciai nyelven honzulátusnak vagy egyéb képviselőinek — vagy ilyen intézmény, de tény az, hogy ilyen mind a mai napig nem működik. Azután ennek, véleményem szerint, nem Prágában kellene működnie. Tudomásom van arról, hogy a magyar kormánynak Prágában van megbízottja, mert hiszen — tudjuk — a i diplomáciai kapcsolatok még talán nincsenek 1 évi május hó 13-án, hétfőn. 112 felvéve a csehszlovák kormánnyal.*

3 Legcélszerűbb volna ezt a bizottságot talán Pozsonyban, Galántán vagy Komáromban felállítani, ahol iaz ottani magyarság számára elérhető volna, mert feltétlenül szükséges egy olyan jogvédő iroda» amely a- magyarság érdekeit minden itekintetben magáévá tenné és szolgálná. T. Nemzetgyűlés! Ugyanakkor engedje meg a külügyminiszter úr, hogy megkérdezzem azt, nem volna-e lehetősége a külügyminiszter úrnak arra, hogy az egyezmény megkötése előtt a kisebbségi sorsban élő magyarok jelenlegi vezetőivel érintkezést keressen! Ugyanis feltétlenül egészen más álláspontot keresett volna, talált volna és foglalt volna el a külügyminiszter úr, ha módjában lett volna a kisebbségi sorsban élő, mintegy háromnegyed millió magyar jelenlegi vezetőivel, úgy a paraszti vezetőkkel, mint az ipari vezetőkkel, például a szervezett munkásság vezetőivel vagy az ottani régi kommunista vagy szociáldemokrata . vezetőkkel érintkezést keresnie, Tudomásom van ugyanis arról is, t. Ház, hogy nemcsak, mondjuk, úgynevezett soviniszta magyarokat — az ő szempontjukból soviniszta magyarokat — dobták át a határon. Teljesen mindegy volt nekik, hogy milyen magyarok voltak azok. Tudomásom van arról, hogy régi, 20—25 éves elvhű kommunistákat, a szervezett munkásságnak 20—25—30 éve vezető tagjait dobták át, tehát egyáltalán nem válogattak. Nagyon kérem a' külügyminiszter urat, hogy ha módjában van, ezt az érdeklődést és ezlt a kapcsolatot legalább utólag próbálja megteremteni, mert nekünk nem olyan könnyű ilyen bírálatot mondanunk az ottani viszonyokról, mert^ hiszen csak úgy kapunk értesüléseket, ha véletlenül valakit átdobnak a határon, vagy ha valaki' történetesen megfelelő vízumokkal ellátva, keresztülutazik Csehszlovákia területén és amíg ,ai vonat vagy a gépkocsija áll módjában áll esetleg néhány szót beszélni ott élŐ magyar testvérekkel. T. Nemzetgyűlés! Én az előttünk fekvő törvényjavaslattal^ tovább neim is akarok foglalkozni, de engedjék meg, hogy emlékeztessem. a t. Házat a Nagy Ferenc . miniszterelnök úr bemui%tkozása alkalmával elmondott egyik beszédre, Sulyok Dezső igen t- képviselőtársam^ beszédére. Ebben azt mondotta, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy két vesztett háború után követelésekkel nem állhatunk oda az Egyesült Nemzetek elé, de igenis van egy minimális magyar álláspont, amelyet képviselnünk kell és ezt a minimális magyar álláspontot kellő időben és megfelelő formában az illetékes helyre el is kell juttatni és az 1919-ben és 192C-ban rosszul informált Európától fellebbezzünk az 1946-bam már remélhetőleg jól informált Európához, Előttem van egy könyv, amely magábanfoglalja David Hunter Millernek, az amerikai Harward-egyetem könyvtárában elfekvő művét, amely a trianoni békeszerződés alkalmával készült egyéni naplója.

43 Ezt gyorsírási jegyzetekből állította össze. Többek között foglalkozik benne a csehszlovák-magyar határkérdésekkel. A következőket állapítja meg — az akkori csehszlovák delegáció vezetőjének az idézetét adom vissza —: Az ő (már mint a csehszlovákok) becslésük szerint (

a< szóbanforgó igényelt területeknek mintegy 60 százaléka szlovák t népességű, de itt általában i: agyon nehéz teljesen megbízható becsléssel szolgálni, minthogy ezek a területek sohasem, voltak külön népszámlálások folyamán külön ellenőrzésnek aláveltve,