Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-33
1Ô7 A nemzetgyűlés 33. ülésé 1946 ëvi május hó ï3-dn, hétfőn. JOS hogy a munkaadó az alkalmazottait azonnali hatállyal jogigény nélkül elbocsássa.« T. Nemzetgyűlés! Az a cikk, amely a Karodnia, Obrana-ban megjelent, teljes mértékben rávilágít az ottani magyarság helyzetére. A következőket mondja (olvassa): »Megtörtént a magyarok összeírása. Szükségünk van azoknuik a szlovák származású személyeknek Összeírására is, akikeit nem érint a magyarok sorsa. Ezeket azonniali hatállyal ki kell vonni a különböző szenvedésekből, a helyi tényezők sanyargatásaiból, akik ezektől is megtagadjak a megbízhatóságról szóló igazolvány kiadását és ilyenüép vagy más módon jóvátehetetlen anyagi károkat okoznak nekik « Ma Szlovákiában a sovinizmus nemcsak nem csökkent, hanem egyenesen növekedettAbban a Szlovákiában, ahonnan ma az ott élő zsidók egymásután küldözik át a magyar kur*inányhoz kétségbeeseett jelentéseiket, az ottani magyarság pusztul. A szlovákok úgy viselkednek ma. mint Néró Kóma égése után, .amikor a felelősséget másra akarta hárítani. Néró a keresztényeket égettette és kínoztatta meg Kóma leégése u'lán, a szlovákok viszont fasizmusukért a. magyarokat teszik fele'őssé és tovább folytatják azokat a metódusokat, azokat a cselekményeket, amelyeket nemrégen folytat Lak. Folytatják ugyanolyan vezetőkkel és folytatják úgy, hogy nem hajlandó bűnöseiket letartóztatni és elítélni. Ilyen körülmények között fe 1a tétlenül indokolt egy pótegyezmény vagy legalább is egy kísérlet abból a célból, hogy jogainkat biztosíthassuk. A törvényjavaslatot természetesen elfogadom. Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólani. Gvöng^öai János külügyminiszter: Igen, t. Nemzetgyűlés! A képviselő úr felszólalásában előtör az egyezmény bizonyos pontjait vette kritika alá és fejezte ki agaráivá it ebben a t rkiniWben. 'ÁM hiszem, ezekre a kérdé-ekre érdemileg kielégítő választ adtam már előző félszó'alásomban. amikor ' kitértem ebekre a már hangoztatott a "•"•alvókra '« ntalt«m ar^a. ho<?v ezekben az ü^vekben levélváltás útján kísériiük mesr a helvét tisztázását és a magyar értelmezés leszegezését. A felszólalás másik anyaga tulajdonképpen a magyarságot ért sérelmek fe 1 sorolása volt. Ennék ehhez a most tárgyalás a-lati lévő javaslathoz érdemileg nincs köze. Hogy ezeknek hangot ado»'t a képviselő úr, azt nem kifogásolom, de kétségtelen, hogy külpolitikai kérdéseikben, különösen anrkor rang folyamaiban VJ»IT az ügy, mint például ennek a levélváltásnak az esetében is. talán több óvatosságot és figyelmet kell tanúsítani, (Ugy vin! Ugy van! a szociáldémonra tnpárton. — Egy hang a szociáldemekratapárton: De ezt nem tudia a Jelszólaló kénvisflő űr!) mert ennek elmulasztási, csak megnehezíti az ügv sima é" 3 békés e 1 intézését. Feltétlenül szólnom kell azonban az igen t. képviselő úrnaV egy kritikai megjegyzéséről, amellyel a külü°ryminis7i'ériumnak ebben az ügyben eljáró jogi sziakértőj-'t illette. A t. képviselő ú^nak tisztában kell lennie azzal, boey miniszteri felelősség van, ha tehát valamelyik tisztviselő el is köve'ett valami hibát, akkor se az illető tisztviselőt méltóztassék felelősséere vonni, hi?nem tessék felelősségre vonni a minisztert, aki azért politikailag fele'ős. (Helyeslés a pártonkívüli képviselők csoportjában.) De még inkább lehetetlenségnek tartom a képviselő úr kritikáját egy érdemes főtisztViselőyel szemben, amikor az a kritika nemesak teljes mértékben igaztalan, de olyan hangnemben is történik, amely feltétlenül sértő. lia miniszteri felelősség van, azután én állapítom meg, hogy a tiszt viselő megfelel-e a maga helyén vagy nem, tehát azért, amit a tisztviselő tett. én vagyok felelős. Meg kell jegyeznem, t. Nemzetgyűlés, hogy itt nagy tévedésben van a képviselő úr is. öe úgy látom, más képviselő urak is. Megmondtam — és nem győzöm eléggé hangsúlyozni !— hogy milyen külpolitikai szituációban és milyen tárgyi feltételek mellett történt ez a tárgyalás. (Ügy van! Ügy van! a szoeiáldemokrjtapárt oldalán.) Ez nem egy diktátum, hogy mi odiaállunk és azt mondjuk, hogy így tessék megszövegezni, hanem ez hosszas kétoldalú, kontradiktórius eljárás, amelynél mind a két fél politikailag mérlegeli azt, hogy mit fogadhat el- Erre voltunk hivatottak, a magyar kormány részéről én. a csehszlovák kormány részéről Clementis álamtitkár és az o«tt lévő jogi szakértők —' természetesen nemcsak az én szakértőm, hanem az ő szakértőjük is — ezeket a megállapodásokat öntötték formába. Ha már a képviselő úr az én f"»tisztviselőmet ilyen modorban és ilyen módon táínadni szükségesnek tartotta- akkor én kötelességemnek tartom, hogy itt a nemzetgyűlés színe előtt neki télies mértékben elégtételt szolgáltassak és .kijelentsem, hogy feladatát nemcsak mint kivált uoi«»* ^^-.ó^'n. v.^«.^ m jnt magyar t>mber is kifogástalanul teljesítette.^ T. Nemzetgyűlés! jz< j k után kérem a törvényjavaslat elfogadását és egyszersmind azoknak az érdemi kielégítő válaszoknak e'-hangzása u f ^n, amelyek a határozati javaslatokat megelőző 1 eg ezekre az aggályos pontokra részemről történtek.^ kérem a beadott határozati javaslatok elvetését. Elnök: Szólásra következik Kováts László képviselő úr. Kováts László (pk): T. Nemzetgyűlés! Annak előrebocsátásával, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Zaj a kommunistapárt és o szociálrlemokrafap'írt oldalán ) néhány olyan momentumra szeretnék rámutatni, ameíyek inkább taz egyezmény fogyatékosságait igyekeznek bizonyítani, kijelentvén azt. hogy a kü 1 ügymini sz^er úr jószáhdékát és az egyezmény eredményét illető reményeit nem vonom kétségbe. (Zaj a kommunistapárt és a szocml demokratapárt oldalán.) Ismerem azokat a nehézségeket, amelyek ennek az egyezménynek megkötésekor fennállottak, de mint határmenti lakos,' akinek módjában volt a gyakorlatban látni, hogy tényleg mit jelentett az egyezmény előtt •"• «a mipgyarok átdobása, — mert hiszen csak 300 méterre lakom az Ipolytól, ahol százával dobták át a magyarokat — mégis rá kell mutatnom arra, és inkább fel akarom hívni at. külügyminiszter úr figyelmét arra, hogy erre az egyezményre való hivatkozással lépjen érintkezésbe a csehszlovák kormánnyal* hogy «az egyezményben vállalt kötelezettségeiknek igenis tegyenek eleget és hagyják abba azokat a szörnyű atrocitásokat, amelyekkel az esyezmánv megkötése után is élnek magyar testvéreinkkel szemben. >•• Ennek bizonyítására felhozom a S^bad Nép május 11-1 cikkét. (Zaj és derültség a kommunistapárt és a szociáldemokroiapárt oldalán. —• Marosán György (szd): Olvasó-
