Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

öl j : ; A nemzetgyűlés £3. ülése, 1H( mentem, el a tárgyalásra. (Dénes István (kg): Nem azt mondtam, hanem hogy miért írta alá az egyezményt. Jól tette, hogy elment.) Erre rá fogok térni. A

1 magyar kormány — mint a zárt ülésen ismertettem. — megtette azt — és azt hiszem, ennél többet nem tehetett —, hogy részletesein felhívta a szövetséges hatalmak figyelmét minden egyes sérelemre, ismertette azokat s kérte a támogatásukat. Ismertetiteim a zárt ülésen, hogy novemberben kértük a szövetséges hatalmaktól az egész szlovák ügynek és a szlovákiai . eljárásnak nemzetközi ellenőrzés alá helyezését és ebben a tekintethetni mind a három nagyhatalomtól elutasító választ kaptunk. (Drózdy Győző (pk):; Ez a zárt ülés tárgya!) Ha már kell és azért az urak nyilt ülésen támadják a kormányt és a külügyminisztert olyan dolgokért, amelyekről nagyon jól tudják, hogy egyáltalán nincs tárgyi alapja a támadásnak» (ügy van! Ugy van!) akkor mégis csak engedjék meg ebben a rendkívül fontos kérdésben, hogy a saját egyéni becsületem mentése érdekében kissé lazábban! kezeljem azokat a külpolitikai lérdekeket isi, amelyeket az urak egyáltalán nem vesznek figyelembe. (Drózdy Győző (pk): Ezt nem engedjük meg! — Révai József (kp): Azt nem engedikDe rágalmazni leheti! — Farkas Mihály (kp): Ne provokáljon! Felelőtlenség itt provokálni! — Révai József (kp): Rágalmazni! — Marosán György (szd): Most sül ki, hogy érett politikusok mit tudnak csinálni! Miért kell provokálni ? — Némethy Jenő (pk): Nem mi vagyunk vitában! Ök vitatkoznak! — Farkas Mihály (kp): Egy dudába fújnak!) ',< A képviselő úr azt mondotta, hogy 750.000 magyar kidobásáról van szó. Mindenekelőtt arra -" kérem az igén t. képviselő urat, hogy méltóztassék a statisztikai adatokkal — és ez vonatkozik a békekérdésben elmondott fejtegetéseire is — nemcsak óvatosan, hanem azzal a szükséges komolysággal (Bereezky Albert államtitkár: Lelkiismeretességgel!) és lelkiismereteséggel is foglalkozni, hogy ezeket a statisztikai adatokat mindenkor igazolni tudjuk, mert mi nem ezekkel szoktunk dolgozni, hanem mindenkor éppen az érdekelt I; ellenfél statisztikai adataival. Ezekből is megállapítható azonban, hogy Szlovákiában legalább 650.000 magyar éL Ebből a 65Í1000 magyarból ennek a lakosságcserének következtében bizonyos számú magyar el fogja hagyni Szlovákiát. (Dénes István (pk): Bár önnek lenne igaza, miniszter úr!) Most már megmondom őszintén: ha egy percig aggályom lett volna abban .az irányban, hogy először is< — ami tisztán egy képzeleti szám — Magyarországon 300.000 a szlovákok «zárna, mint ahogyan csehszlovák oldalról még hivatalos helyről is hangoztatták a nemzetközi közvélemény előtt, de ha egy percig is aggályom lett volna — mondom — abban az irányban, hogy az itt levő, valóban mintegy százezer körüli számú szlovákság túlnyomó' része vagy egésze jelentkezni fog és >

r

ezzel igen jelentős tömege a magyarságnak áttelepedésre kényszerül, akkor nem tudom, vájjon aláírtam volna-e ezt az egyezményt? Megmondom azt is, hogy miért és azért merek beszélni erről a kérdésről itt a plénumban, a nyilt ülés előtt. A csehszlovákok nem. csináltak belőle titkot, — ami érthető —, hogy ezzel a lakosságcserével a magyar határ mentén levő egységes tömböket, egy. bizonyos etnikai és határsávot akarnak ide áttelepíteni. évi május hó 13-án, hétfőn. í)2 Azt hiszem, ennek politikai céljait felesleges feltárnom. Mármost, ha csak egy percig is olyan aggályom lett volna, hogy a jelentkezők jelentős számánál fogva ez a terv sikerülhet, akkor valóban nagyon megfontoltaim volna, hogy ezt az egyezményt aláírjam-e. (Marosán György (szd) Dénes István (pk) felé: Meg van nyugodva moist már? — -Dénes István (pk): Bár igaza volna a miniszter úrnak! — Marosán György (szd): Máskor ne jósoljon! — Dénes István (pk): Nem én, ő jósolt! — Az elnök csenget.) Ma még nem tudom pontosan a jelentkezettek számát, hiszen a jelentkezés még tizenkét napig tart (Dénes István (pk): Semmit sem tudunk pontosan!), de ha tudnám iá, akkor sem volná módomban közölni a nyilvánossággal, minthogy erre megállapodás van, addig, amíg hivatalosan nem adják át a jelentkezettek jegyzékét a magyar kormánynak. Azonban megállapítható az, hogy a hazai szlovákság nagyobbik része a felhívások és a széles terjedelemben megengedett propaganda ellenére, amely sokszor lényegbevágóan érintette szuverenitásunkat, de talán érintette a nemzet önbecsülését is — mégis a nagy cél érdekében vállaltuk és vállalnunk kellett — mondom, mindennek a propagandának ellenére a szlovákság nagy része hű maradt ehhez a röghöz, és ehhez a. hazához. (Taps.) És, t. Nemzetgyűlés, — ezt most már csehszlovák oldalra kell adresszálnoui — kitűnt ennél a jelentkezésnél, hogy a jelentkezés indítóoka nem egy meglévő vagy feltámasztott nemzeti kérdés, hanem az egész propagandából kitűnőleg at nehéz viszonyok között élő szlovák proletariátusnak kenyérkérdésévé vált. Azt mondotta Dénes képviselő úr, hogy ha csak valami pozitív eredményt is látna ebben az egyezményben, hajlandó volna azt elfogadni. Engedelmet kérek, a helyzet az volt, hogy a magyarokat kidobálták, a magyarokat szétdobálták, a magyarok vagyonát elkobozták, az elbocsátott közalkalmazottak lehetetlen anyagi viszonyok közé kerültek, és így tovább. Ezzel az egyezménnyel pedig mindenki által kétségbevonhatatlanul az történt, hogy a magyarok kiutasításai megszűnt —, mert erre a. csehszlovák kormány kötelezettséget vállalt és azt meg is tartotta — a magyarok diszlokációja ugyancsalki megszűnt, annak ellenére^ hogy ezt a csehszlovák kormány az egyezmény szerint csak bizonyos fenntartással vállalta, mert hiszen a közmunkarendelet érvényét továbbra is fenntartatta, bizonyos vagyonjogi eljárások a magyarok ellen megszűntek, tehát a magyarság számára igenis nagyjában és az előző álapothoz viszonyítva tárgy i.lag egy lényegesen jobb nyugalmi helyzet állott elő — és itt jön a> gondolatjei — a végleges döntésig, vagyis a békeértekezletig. Nyugtalankodó szerencsétlen magyar testvéreink érdekében névtelenül, :• csak egyszerűen »szlovákiai magyarok« aláírással egy kétségbeesett hangú, de a tárgyi igazságon túlmenő memorandumot juttattak hozzám, amely azonban valahogy azt a gyanút kelti bennem (Révai József (kp): Itt csinálták!), hogy az a memorandum itt készült magyar politikai körökben. (Farkas Mihály (kp): Ugy is van!) Mondom, igen t. Nemzetgyűlés, az ottani magyarság számára a végleges döntésig az előbbi állapothoz viszonyítva nagyjából igenis nyugalmi helyzetet teremtettünk (Dénes István (pk): Elismertem!), de nem sikerült kiküszöbölnünk a jogbizonytalanságot, mert állam-