Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-50
971 r A nemzetgyűlés 50. ülése 1946. anyag- elhelyezésére megfelelő helynek a W. G. helyiséget tartja, akkor lehet, hoigy igaza van, ellenben nein hiszem, hogy akadna ebben az országban még egy ember, aki azt tartsa megfelelő helynek. Hogy pedig igaz, amit az elhelyezésről mondottam, erről ma az ülés előtt mégegyszer meggyőződtem. Mert fáradságot vettem magamnak az interpelláció előtt is és fáradságot vettem most is, hogy megnézzem, hogy vájjon azóta átköltöztették-e ezt az iratanyagot. Megállapítottam, sőt tanukkal tudom bizonvítani, — de lehet, hogy a miniszter úr ezek után nem fogja ezt mégegyszer tagadni — hogv ez az iratanyag a mai napon is vugyaínabban a W. Chelyiségben van, ahol volt, és ahol való létét kifogásoltam. (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Hallatlan!) Aki kétségbe vonná, azon segítek és megadom a pontos címet, nevezetesen a külűgvmmisztérium épületének második emeletén, az úgynevezett politikai oszltályán, a politikai osztály második szobájából, a hármas számú szobából nyíló — itt enyhítenem kell valamit a külügyminiszter úr érdekében — nemcsak kizárólag W. C.-ül, hanem ugyanakkor fürdőszobául és mosdáhelyiségül szolgáló csempézett helyiségben tartatik. Az ottlevő értékes iratanyagok nem szekrényekben, vagy legalábbis csak kis részben szekrényekben, hanem részben a földön, az ablakpárkányon, a különböző berendezési tárgyak tetején vannak elhelyezve. A szobának est vétlen, folyosóra nyíló homályos üvegablaka van. oda egy asztalt behelyezni, leülni, még mozogni is nagyon nehéz, s azok a tisztviselők és altisztek, akik kézmosás és valószínűleg e^éb célok folytán is járnak oda, bizony meglehetősen nehezen húzódnak el az iratanyagok közepette, hogy odajussanak a mosdókagylóiig és a jelenleg is ottlevő, egyéb célra szolgáló Porceláncsészéigt Megnyugtatásul a külügyminisztérium megfelelő tisztviselői azt mondták, hogy igaz ugyan, hogy itt van ez az iratanyag, ők azonban ezt a bizonyos 1 "W. C-t nem használják. Ki ismerem, nem volt módom és alkalmam meggyőződnöm arról, hogy éppen üzemben láthassam ezt a bizonyos csészét, (Derültség.) ez azonban nem változtat a dolgokon, nem ez a lényeg, egy ilyen iratanyagnak nem szabad ilyen helyiségben lennie, és ha már ez megtörtént, nem szabad a külügyminiszter úrnak ezt letagadnia, hanem legalább annyi fáradságot vett volna magának, mint én, hogy az emeletről lesétált volna és megnézte volna ezt a saját szemével, akkor nem került volna, ebbe a kényes helyzetbe, hogy itt a nemzetgyűlésen kell; jen visszautasítanom állításait és az ő bántó kritikáját ráhárítanom, mert látta volna, hogy mindez így van és valószínűleg nem adott volna Ilyen választ, amelyben a tényállást vonja kétségbe. — Az interpellációra adott válasz harmadik évi augusztus hő 9-én t pénteken. 972 rlÉsze magára a feldolgozásra és a nyilvánosságra hozatalra vonatkoztiik. Aztl mondja a miniszter úr, nyilván a régfii, e teklüntetben reakciós diplomáciául (iskola nyelvezetén, hogy ez a háborús anyag egyelőre nem alkalmas arra, hogy feldolgozzák és nyilvánosságra hozzák, mert lehetnek benne — hogy úgymond jam — bizonyos kérdések, amelyeknek idő előtt való nyilvánosságra hozatala súlyos és helyrehozhatatlan következményekkel járna. Azt hJÜszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy én a feldolgozást illetőleg a nyilvánosságra hozatalt olyan módom értettem, mint ahogyan józan ember nem is képzeli máskép, hogy azokat a tényeket használjuk fel és dolgozzuk fel egyelőre, illetve juttassuk nyilvánosságra, amelyek az országnak használnak. Végeredményben most van a béketárgyalás, most van szükségünk azokra az okmányokra, amelyek bizonyítják, hogy Magyarország nem annyira bűnös a háborúban, mutait amenmyiire egyesek kint és bent hirdetik és el szeretnék hiteilni., Errenézve annyira komoly iratanyag áll a külügyminiszter úr rendelkezésére, hogy például TJjváry Dezső ankarai főkonzulunk, aki nemrégen tért vissza és a külügyminisztériumban van beosztva, már annakidején Ankarában íklezdte feldolgozni a külügyminisztérium iratanyagát. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Lévay Zoltán (msz): Azonnal befejezem. Ennek a munkáltatnak folytatását a, németek bevonulása. 1944 március 19-e után a Szt'ójaykormány betiltotta. Ha tehát ebben az iratanyagban olyan - lett volná, ami kedvező Magyarországra és a németeknelk hizeleg, bizonvára nem tiltotta volna be ezt a munkát a Sztójay-kormány. Nem lehet tehát ezt a kérdést úgy állítató be, hogy ne volnának olyan iratanyagok, amelyek használnának a magyar ügynek. Ha pedig ebeket a külügyminiszter úr a régi titkos diplomácia elve alapján nem használja fel és ilyen igen régi és ismert hanglemez hangoztatásával, hogy ezielfe' árthatnak, ki» akar térni a felelősség és a felhasználás elől, akkor ezt a legnagyobb mértékben helytelenítem és ismétlem, kívánom, hogy ez az anyag s ami abból nyilvánosságra való és ketdlvező, igenis f elhasználtassék. A válasízt ezek után nem veszem tudomásul Elnök: Felteszem a (kérdést szavazásra. Méltóztatnak-e a külügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! — Nem!) — Akik tudomásul veszik, méltóztassanak: felállanii. (Megtörténik.) — fLévay Zoltán (msz): W. C.-párt!) Többség. (Lévay Zoltán (msz) gúnyosam; Helyes, szóval jó helyen vam a W. C-ben!) Megállapítom, hogy a nemzetgyűlés többségé ai választ tudomásul vette. Az ülést bezárom« (Az ülés déli 1 óra 16 perckor végződött) Hitelesítették ; Leniczky Gyula s. h. Horváth György s. k. naplóbíráló-bizottsági tagok.
