Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

79 A nemzetgyűlés 33. ülése 1940, évi május hó 13-án, hétfőn. 8) ország es Csehszlovákia között lakosságcsere tárgyában Budapesten, 1946. évi február hó Ii.

f napján <kelt magyar-csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. _ Szólásra következik Dénes István képviselő ur. A klépviselő urat illeti a szó, i»J?

eneS Istyán (I*): T- Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő magyar-csehszlovák egyezmény, amely 750 ezer Szlovákiában élő magyar sorsát hivatott eldönteni, először teszi súlyos próbára a magyar demokrácia akaraterejét, elhatározóképességét és magyarságát. Nemcsak az egyezmény által érintett hétszázötvenezer szlovákiai magyar kíséri figyelemmé! magatartásiunkat és minden szavunkat, hanem ennek az országnak nyolcmilliós magyarsága, de a világ minden táján élő magyarság is, valamint a világ szabadságszerető kis és nagy népei egyaránt. A magyarok aggódó figyelemmel kísérik tárgyalásunkat és elhatározásunkat, mert úgy érzik, hogy ezzel az egyezménnyel eldől a sorsa hétszázötvenezer olyan magyarnak, akik ezer év óta lakják azit a területet, ahol ma is laknak. A világ kis és nagy szabadságszerető népei pedig azért kísérik élénk figyelemmel a nemzetgyűlés magatartását és állásfoglalását, mert — amint ennek a nemzetgyűlésnek mindén egyes pártja, minden egyes felszólalója megállapította — a csehszlovák • kormány magatartása mély sebet üt a 750 ezer magyaron, de az előttünk fekvő egyezmény által iái demokrácián is, amely a népek szabadságát jelentig Mély sebet üt, amidőn a jó politikája miatt és a sors kedvezésénél fogva győztes államnak számító Csehszlovákia a mi reakciós elődeink, a mi nagyúri mágnás vezetőink rossz politikája következtében elbukott és mélységbe zuhant Magyarországnak tehetetlen, nyomorúságos helyzetét arra akarja felhasználni, hogy az ezer év éta ott lakó és egy tömbben lakó 750 ezer magyar száműzetésének időpontját elérkezettnek látja. T. Nemzetgyűlés! A világ szabadságszerető aiépei — bármennyi bűn terheli ennek a nemzetnek lelkét — szerintem nem nyugodhatnak bele, nem fogadhatják el és nem vehetik tudomásul, hogy ezzel a 750 ezer magyarral, akiknek 95 százaléka nem volt reakciós, nem volt fasiszta, akiknek egy része küzdött a szabadságért, harcolt a németek ellen, küzdött a felszabadítók mellett, kollektive úgy bánjanak el, mint bűnözőkkel, és úgy akarják onnan kitoloncolni őket, mint a bűnöző foglyokat. A csehszlovákiai magyarsággal szemben elkövetett és most tárgyalt ez az eljárás ennek a nemzetgyűlésnek minden egyes pártját, minden egyes tagját, minden egyes felszólalóját leverő érzéssel töltötte eh ami a megnyilatkozásokból kicsendült. Sulyok Dezső t. képviselőtársam azt mondotta beszédében ezzel kapcsolatbani, hogy a nemzetgyűlés minden egyes pártja és tagja a felszólalásokban magasnívójú vitát produkált. Engedjék meg nekem, hogy Sulyok képviselőtársamnak ezt a megjegyzését Megfeszítsem azzal, hogy ebben a parlamentben ez az első komoly nagy vita veit — nemcsak magasnívójú vita —, amely emberi volt, magyar volt és hazafias! volt, pártállásra való' tekintet nélküL T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlésnek ez az állásfoglalása meggyőzheti a kétségbeeséssel figyelő 750 ezer szlovákiai magyart, meggyőzheti è hazának nyolcmillió magyarját és meggyőzheti a világ minden magyarját, valamint a szabadságszerető kis és nagy népeket arról, hogy ennek a demokratikus magyar parlamentnek minden tagja és minden pártja, midőn egy igazságtalan lépésről van szó, igenis, mint egy ember áll talpra és kemény kritikával tiltakozik a magyarság üldözése !és sérelmei ellen. (Némethy Jenő (pk): És nem is fogja megszavazni! — Nagy Vince (pk): Megszavazzák!) T. Nemzetgyűlés! Azt a lelki gyötrődést és azt a lelki kényszerhelyzetet, amelyben az előttünk fekvő egyezménnyel kapcsolatban az egyes pártok szónokai vannak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Sulyok Dezső képviselőtársunkon felül, aki el sem fogadta az egyezményt, mind a Magyar Kommunista Párt, mind a szociáldemokratapárt, mind a Nemzeti Parasztpárt és a disszidens képviselők o.sak nehéz szívvel tudták az egyezményt elfogadni. (Némethy Jenő (pk): Az egész csoport nem fogadja el, nemcsak egy ember! — Drózdy Győző (pk): Tizenhatan vagyunk!) T. Nemzetgyűlés! A nehéz szívvel való megszavazás bizonyítja azt, hogy ezt sxz egyezményt, amely előttünk fekszik, az egész nemzetgyűlés lélekben megszavazni, lélekben megerősíteni nem hajlandó. Az igen t. külügyminiszter úr válaszolt az előttem felszólalók beszédeire és elmondta mindazokat a nehézségeket, amelyekkel meg kellett küzdenie- Semmit nem akarok levonni az igent. miniszter úrnak érdemeiből lés munkájából. Amit tehetett, mint ember, amit tehetett, mint külügyi politikus az ország rettenetes helyzetében, a maga részéről mindent megtett. Ezt én koncedálom. Koncedálom azt is, hogy a külügyminiszter úrnak fellépése (bizonyos nyugalmi állapotot teremtett és hozott létre. Ezért a külügyminiszter urat elismerés illeti meg. Elisnieriés illeti meg mindaddig, amíg — mint Kovács Imre t. képviselőtársam kifejtette, — meg nem tette a második prágai útját. A legalkalmatlanabb és a legrosszabb időben tette meg, olyan atmoszférában, amely a magyarság szempontjából abszolút kedvezőtlen volt. , Az én szerény megjegyzésem es álláspontom az, hogy ha a t. külügyminiszter úr azt látta Prágában második ottléte alkalmával, hogy a magyarság, a 750 ezer magyar számára nem tud elérni semmit, mert ez az egyezmény, amely előttünk fekszik, a semmivel •. egyenértékű, akkor vissza kellett volna térnie a haza érdekében. A 750 ezer magyar érdekében nem volt helyes, hogy megkötöttés aláírt egy olyan egyezményt, amely lényegében a pártok egyhangú megállapítása szerint azt jelenti, hogy a 750 ezer csehszlovákiai magyar ennek az egyezménynek elfogadása és ratifikálása esetén is éppen úgy ki van szolgáltatva a száműzetésnek és szétszór ásnak, mintha ezt az egyezményt meg sem kötötte volna és nem ratifikálnánk. T. Nemzetgyűlés! Sulyok Dezső t. képviselőtársam beszédében azt mondta, elismeri azt, hogy a csehszlovák kormány és a csehszlovák nemzet a felszabadítás időpontjáig az el|* múlt huszonöt év alatt a demokráciának valóban mintaképe volt, valóban demokratikus magatartást tanúsított mindig, ma azonban nem és a legtöbb párt szónoka ugyanezt sérelmezte. Engedjék meg nekem, hogy kifejezést adjak