Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
883 A nemzetgyűlés 49. ülése 1946. évi urak személyes megtámadtatás visszautasítása címén kértek felszólalásra engedélyt. Az engedélyt megadtam. Először Némethy Jenő képviselő urat illeti ia szó. Némethy Jenő (msz): T. Nemzetgyűlés! Bár nem ítéltettem arra, hogy a nemzetgyűlést megkövessem, mégis a tegnap elmondott, nem tartalmilag, de talán fizikai hangban túlerős felszólalásom miatt; amely esetleg némileg sérthette a Ház méltóságát, bocsánatot kérek. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Engem az vád még soha nem ért életemben, hogy inkorrekt dolgot követtem el. Ez volt az első eset. Ne tessék tehát csodának tekinteni, hogy a hév elragadott, hogy — ahogy Somogyban mondják — elkapott a Szent Antal tüze. Én Balogh István államtitkár urat interpellációm során személyében nem támadtam, személyében nem is akartam támadni. Értesültem arról, hogy a kommunistapárt részéről ért támadás folytán — mely szerint az államtitkár úrral nem hajlandók egy aszta'lhoz leülni 32 " — az elkalandozott juh visszaltért az akolba és én ezt az örömet megzavarni nem akartam. Ö volt az, aki engem személyemben megtámadott, ő állott elő itt állítólagos bizonyítékokbal, amelyekkel azt akarta bizony itatni, hogy/ nem engem harapott meg a kutya, hanem én haraptam meg a kutyát. Arra kérem az államtitkár urait), hogy a jövőben tartózkodjék minden alaptalan inszinuációtól; akkor nem kerül abba a helyzetbe, hogy az ebből valló kimenekülés céljából kénytelen legyen alaptalanul valakinek a becsületét érinteni. A túlsó oldalról, a szooiáldemokra'tapárt részéről elhangzott sértő kifejezésekkel röviden végzek. Ki volt aíz, ki lehetett az, aki közbekiáltásával seiltest követett el? Terméiszeiteseii Marosán képviselő úr. Szék und ált neki — talán először — Juhász képviselő úr. Később — most térek ki erre is — Szurdi képviselő úr interpellációja során szintén érte személyeméit támadás. Ez utóbbira vonatkozólag csak azt jegyzem meg, amit az államtitkár úrnak is mondottam, hogy minden állítás, amely ellenkezik aizzal, amit én mondottam, a valóságnak nem felel meg. (Egy hang a kommmnistapárt oldaláról: Nana!) A képviselő uraknak egy arab közmondást idézek: a kutya ugat, a karaván halad. Én tovább fogok haladni azon az úton, amelyen az igazságot védelmezem. Elnök: A képviselő urat e hasonlatáért rendreutasítom. (Egy hang a kisgazdapárton: Aki nem tud arabusul, ine beszéljen arabusul!) Némethy Jenő (msz): Továbbhaladok azon az úton, amelyen az igazságot védelmezem. Azt az igazságot, amelyet meg lehet kínozni, keresztre lehet feszíteni, meg lehet. gyailázni, de megölni tniem lehet, (Egy hang a szociáldemokratmpárton: De vjszont semmi köze önhöz!) mert az igazság örök, mint az Isten eisizméje. Elnök: Dénes István képviselő urat illeti a szó. Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlést A július 30-i ülésén beszédem közben Erdei István képviselő úr a következő -megjegyzéseket tette (olvnissív): »Ismerem a képviselő urat még munkáspárti korából. Bethlentől kapta a augusztus hó 8-án, csütörtökön. 884 pénzt. Igen, maga elég sokáig géankedett a Bethlen-féle mocsárban.« I Erdei István képviselő úrnak ezeket a megjegyzéseit visszautasítom és közönséges rágalomnak bélyegezean- meg. A t. képviselő úr rossz helyre adresszálta a pénzkapást. A képviselő úrnak a maga környékén kellett volna keresnie azokat a férfiakat, akik gróf Bethlen Istvántól pénzt kaptak és nem én felém adreszszálni ezt a kijelentést. T. Nemzetgyűlés! Ha Erdei István képviselő úr emigrációbian lett volna, tehát az elmúlt huszonöt esztendőt külföldön töltötte volna, akkor megérteném, hogy ilyen valótlanságot kockáztatott meg ebben a parlamentben. De Erdei István képviselő úr tudtommal idehaza volt Magyarországon, ha pedig idehaza volt, akkor tudnia kellett volna azt, hogy eb : ben a hazában sok mindenkit lehetne illetni azzal, hogy pénzt kapott Bethlen Istvántól' vagy kormányától, csak éppen azt az irányzatot nem, amelyet én képviseltem ebben a parlamentben és a parlamenten kívül. T. Nemzetgyűlés! Ezzel kapcsolatosan bátor vagyok még a következőket előadni azok számára, akik nem kísérték figyelemmel az elmúlt huszonöt esztendő politikáját. 1922—24-ben tartiottam fenn saját pénzemen és nem Bethlen István pénzén a »Rög« című politikai hetilapot abból a célból, hogy a magyar földmunkásság szabadságharcában, mint tanult ember közre tudjak működni, segíteni tudjak. Ebben a »Rög« című újságban Bethlennel kapcsolatban többek között — érdekes módon — a következőket irtam »A genfi demokrácia« című vezércikkemben, amikor Genfben Bethlen István beszédet tartott (olvassa): »Ha csak beszélni kell, ezért Bethlen nem megy a szomszédba. Igen ám, csakhogy a beszédek ideje lejárt. Bár Bethlen gróf eddigi beszédeinek és cselekedeteinek szöges ellentétéből következtetve minden okunk megvan a genfi beszéd őszinteségében is kételkednünk, nem tesszük, ellenben most már követeljük, hogy Bethlen gróf a magyar néppel szemben valósítsa meg azokat az elveket, amelyeket a világ nemzeteinek képviselői előtt hangoztatott. Követeljük az általános titkos választójogot, a becsületes és gyors földreformjogot, a gyülekezési és egyesületi jogot, követeljük azt a sok mást, ami nélkül nincs demokrá- , eia, nincs kultúráiét Ha pedig Bethlen gróf itthon mindezt nem csinálja meg, akkor a külföldi nemzetek képviselőit finoman szólva ismét falhoz állította. Már beszélik, hogy demokratikus reformok helyett inkább a házszabálvrevizió fegyveréhez akar nyúlni a kormány. Ha ez a fordulat tényleg bekövetkezik, újry Bethlen maga pecsételi mesr sorsát, A nemzet utálattal fog elfordulni ettől a perfid politikától.« T. Nemzetgyűlés! Ebben a tónusban és ebben a szellemben irtam és szerkesztettem a »Rög« című politikíaí hetilalpomat mindaddig. amier gróf Bethlen István nem tiltotta be. Betiltotta »Rög«^ című nolitikai hetilapomat, fel fogom olvasni a betiltó belügyminiszterig rendelkezést, hogy méltóztassanak látni, milyen indokok alapián tiltotta be lanomat. Leteszem a. Ház asztalára lapom példányait, hogv e Ház minden olyan tagjának, aki nem ismeri a multat és a Magyar Földműves és Munkáspártnak az elmúlt huszonöt esztendő alatti küzdelmeit- módja és alkalma legyen betekinteni, külön kérem ^Erdei István t. képviselőtársamat, olvassa el és ha ebben a »Rög« című folyóiratomban egyetlenegy olyan szempontot fog ta-
