Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-48
875 A nemzetgyűlés â8. ülése 19Í6. Következik Szőnyi Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésüígyi miniszter úrhoz, a Körös-Tisza-Maros Ármenitesítő által igénybevett területek tárgyában. Kérem a jegyző urait, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vörös Vince jegyző (olvassa): »Van-e tudomása róla a miniszter úrnak, hogy a Körös-Tiszia-Maros Ármentesítő és Szárazéri Bel vízlevezető Társulat még az 1942. és 1943. évben mennyi mezőgazdasági teriiletet vett birtokba csatornaépítés és kibővítés céljaira és hogy ezeknek a területeknek — legalábbis a Csanád megyében levőknek — a tulajdonjogi és közszolgáltatási viszonyai máig sincsienek rendezve1 Milyen intézkedéseket kíván tenni a miniszter úr arranézve, hogy ezek az állapotok lehető rövid idő alatt rendező dij ének és ezeknek a területeknek a tulajdonjogai és az azzal járó közszolgáltatások ügye is kielégítő módon rendeztessék 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szőnyi Imre (kg): T. Nemzetgyűlés! Az ország déli részén, a Tisza és a Maros által bezárt háromszögben fekszik Csanád és Békés vármegye. Keleti irányban, Arad megyében van egy száraz érmeder, innen is a neve: Szárazér. Tudniillik azért nevezték el így, mert nincs benne állandóan víz, csak tavaszszal hóolvadáskor vezeti a vizeket a magasabban fekvő araldmegyei területekről a Tisza felé. Ez a Szártaizér Szegedtől körülbelül 8—10 kilométer távolságra érinti a Tiszát. Azon a vidékem uradalmi területek voltak, őrgróf Pallavicini, a Csanádi püspökség és a Návayak birtokai. Azt hiszem, éppen azért is jutott ez a vidék csatornázáshoz, mert ezek a területek sokkal mélyebben feküsznek, mint a Tisza, amikor magasabb a vízállása. Még a 80-as években elhatározták tehát, hogy^ a Szárazeret elzárják Békéssámson községnél, innen jobbkéz felé, a Tisza irányában és balkéz félé ásnak egy csatornát, amely Apátfalvánál érinti a Marost és nem a Tiszát, Ez az a bizonyos sámson apátfalvi főcsatorna, amely körülbelül 20—28 kilométer hosszúságú. Hogy ezt a tervet végrehajthassák, természetesen az akkori kormányzat hozzájárult ennek a társulatnak a megalakításához és ahhoz, hogy az a bizonyos érdekeltség, amely ezen a vidéken van, közadok módjára fizetéseket eszközöljön részére. Nemsokára ezután a Körös-'folyó, a Tisza és a Maros védműveit, amelyeket addig csak az egyes községek elszigetelten a saját határukban csináltak meg, egy társaságban egyesítették és ez lett a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat. Bocsánat, hogy ilyen hosszasan magyarázom, de így lehet megérteni, miről van szó. Ezen a vildléken tehát két társulat volt és mind a kettőnek tulajdonképpen csak belvízlevezetés volt a dolga a Szárazéren keresztül, de a Körös-Tisza Ármentesítőnek emellett még pz árvízvédelem is volt a feladatai (Kiss Ernő (szd): Az igazgatói igen jó fizetést élveztek!) A múlt évtizedben látták, hogy ez tarthatatlan állapot és ezt a két társulatot egyesítették. 1941—42-ben azon a vidéken olyan óriási mérteikben jelentkeztek a belvizek, hogy az egyesített társulat is teljesen tanácstalanul állt ezekkel szemben (Tárkány Szűcs Ferenc (kg): Tehetetlen volt!) és a mi megáliapítáévi augusztus hó 7-én, szerdán. 876 sunk szerint a műszaki vezetősége egyáltalán nem is állt hivatása magaslatán. (Kiss Ernő (szd): Bizony!) mert a mi vidékünkön, amely olyan sík, hogy magasabb hely egyedül csak a templom tornya, ha az ember szétnézett, tízes- tízezer holdszámra csak tengert látott és csak a Maros árterületében a töltésen belül levő terület volt Hiába monidottuk, hogy hozzanak vízemelőgépeket, azt mondták, hogy ez laikus beszéd, ezt nem lehet megcsinálni. Elég az hozzá, hogy ez a dolog óriási károkat okozott. Ez 1941-ben kezdődött. 1942-ben már elkezdett a társulat új csatornarendszereket is építeni, amelyek mind ebbe a sámsonapátfalvi főcsatornába irányultak és 1943-ban, amely már száraz esztendő volt, megállapították, hogy ez a csatorna nem bírja a vizeket leszállítani, ezért ki kell bővíteni. így azután a Makó város határába eső részből körülbelül 12 kilométer hosszúságban és Apátfalva község határában, illetve az egész odaeső szakaszban körülbelül 20 kilométer hosszúságban kibővítették ezt a főcsatornát, természetesen úgy, hogy kotrógépeket hoztak és igénybevettek mindkét oldalon 10-—151 mi —-ikülönböző Szélességben, mert a talaj nem egyforma szilárdságú, egyik helyen szélesebb, a másik helyen keskenyebjb, — de ia legkevesebb is körülbelül 16 méter területet. Ez sok száz, meg száz ottani csatornamenti birtokost érint, nem számítva az újonnan épített csatornákat. Ezek a földtulajdonosok az után a terület után fizetik az adót és a közszolgáltatásokat, amely már három év óta a társulat birtokában van. Hozzá kell még tennem, hogy az akkori kormányzat csatornabővítéisek eszközlése céljából valamennyi területre kötelezően kimondotta az ármentesátési hozzájárulást és az addigi hozzájárulásokat felemélni engedte. Tehát árvizet kaptunk az ármentesítő jóvoltából, felemelt adót fizettünk. Legalább azokat a területeket, amelyeket birtokba vettek, telekkönyvvezzék a társulat nevére és a közszolgáltatásokat^ nevezetesen az adókat és a mostani élelmezési helyzettel kapcsolatos beszolgáltatásokat töröljék a régi tulajdonos nevéről, mert azok még mindig éirvényben vannak. A szegeJdi földmívelésügyi felügyelőség, amelynek hatáskörébe tartozik az ügy, azt mondja, hogy ezt addig nem viheti keresztül, míg a társulat műszaki osztálya az erre vonatkozó technikai, illetve mérnöki terveket neki be nem mutatja. A terveket elkészítették, a helyszínelés megtörtént, csak az irodai munka egv része nincs még elvégezve. Ezért kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a társulat ezt minél hamarabb átküldhesse a földmívelésügyi felügyelőséghez és ezeknek a területeknek régi tulajdonosa _ne tartozzék adóját és beszolgáltatását fizetni. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés "kiadia a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Anídtrássy Dániel képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. r Vörös Vince jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz a szabolcsi földigénylő bizottság visszaélései tárgyában. Az Országos FÖldbirtokretndeziő Tanács 211.490/1946. II. 1. szám alatt özy. Szikszay
