Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-48

807 A nemzetgyűlés 48. -ülése 1946. váltják M és komoly veszélyt jelentenek egész mezőgazdaságunk számára, végső fokon pe­dig parasztságunk nagy termelőrétegének tönkretételét eredményezhetik. Éppen ezért nein lehet számunkra közömbös az, hogy ezt elhafllgassuk-e, hiszen ezzel háttérbe szoríthat­juk a nemzetgazdasági érdeket az egyes egyé­nek egyéni és önző érdekei mögött. Mert mi­nek lehessen nevezni másnak, mint egyéni ön­zésnek azt az igyekezetet, amellyel egyes gaz­dagok különböző fortélyokkal eddig sikeresen ki tudták magukat vonni az állatbeszolgálta­tás kötelezettsége alól. Vannak az országban olyan gazdagok, akiknek tulajdonában számos állat van és mégis sohasem adtak le állatot, mert rájuk a leadási rendelet nem vonatko­zik. Ilyen például az állattal feketézők, spe­•kiulánsok, kupecek, nagykereskedők, kocsmá­rosok, önálló gazdag iparosok, akik ^a, vidéken élnek és éltek is a demokrácia adta azzal a lehetőséggel, hogy kényük-kedvük szerint be^ csapják, megsarcolják a parasztságot. Azzal, hogy a parasztság számára nélkülözhetetlen árukat, szerszámokat, egyszóval mindent, amire a parasztnak szüksége volt, csak gabo­náért cserélnek vagy készítenek el, összegyűlt náluk olyan nagymennyiségű gabona, hogy könnyebben tudnának leadni, mint a szegény paraszt, rôle ezt mégsem cselekedték, hiszen erre, úgylátszik, a parasztság van elsősorban kötelezve. A birtokomban lévő panaszos jelentésekből az is kitűnik, hogy vannak az ország területén olyan földbirtokos gazdák is, akik ' földjüket nem maguk művelik még, hanem a szesrény­sorsú kisparasztok felesben, harmadosrészben vagy^ haszonbérben. Az ilyen gazdák helvett szintén attól a gazdától veszik igénybe az álla­tot, akinek a jószágon kívül egyéb vagyona nincsen. Nemrégiben magam is beszéltem ilyen gazdával, aki nem szegyei te azt mondani, hogy ő bizony csak annyi jószágot tart, amennyire neki szüksége van: egy darabot. Azért, hogy elvigyék, nem érdemes. De mit mondjon a szegény paraszt, az új földbirtokos, a törpe kisgazda, akiknek szá­mára a jószágtartás több mint hivatásszerű foglalkozást jelent, az életet- jelenti. Az állat­nevelésben látják biztosítottnak a kapott föld­jük megmunkálását és erre építik fel egész jövőjüket. Itt kérdezem meg az illetékes miniszter urat. tudja-e mi fog történni ezekkel a kisem­berekkel, ha az állatleadások végrehajtása so­rán ezután is csak őket fogják zaklatni, ha ezután is azt fogják látni ezek az emberek és arról fognak meggyőződni, hogy sorozatosan újra ismétlődnek az olyan esetek, mint például legutóbb Dunaföld vár on, ahol a szegény telje­sen nincstelenek utolsó malackáját követelték. A volt cselédektől, az újbirtokosoktól elvitték egyetlen darab állatukat, s ha valamely kis­parasztnak kettő volt, az egyiket feltétlenül le kellett adni. Ugyanakkor és ugyanott az íj>0— 100 holdasoknál érintetlen maradt az 5—8 da­rab állat is. Az állatleadások végrehajtása során tud­juk, rengeteg panasz merült fel. Ugyanis a be­szolgáltatandó mennyiséget a főispánok közsé­genkint egy összegben állapították (meg. Ter­mészetesen magától értetődő, hogy a tehető­sebbek, a gazdagabbak igyekeztek a terhet a szegényebbekre áthárítani. Ilyen irányú igye­kezete egyes 100—200 holdas gazdáknak álla­taik elrejteigetésével, átiratással többé-kevésbbé évi augusztus hó 7-én, szerdán. 808. sikerült is. De szeretnénk remélni, hogy a jö­vőben nem fog sikerülni, mint ahogyan nem egészen jól sikerült az egyik békési 100 holdas gazdának sem, akinél a hatósági megbízottak többszöri helyszíni szemle után sem találtak igénybevehető állatot. Néhány nappal ezelőtt azonban a környék józan, becsületesen gondol­kozó kisgazdái kijelentették, hagy ők sem haj­landók több állatot leadni addig, amíg az illető gazdát a hatóság nem kényszeríti arra, hogy ő is. adjon le. Meg is indult ellene a szükséges hatósági eljárás, közben felajánlott három da­rab marhát, de még így is maradt neki eléig, mert még négy ökre és négy lova is van, s még­sem akart beszolgáltatni egy darabot sem. Mi fog történni állattenyésztésünkkel, ha a teherbíró képesség arányában az igazságosság elve nem tud érvényesülni? Az, hogy állandó izgalomban él parasztságunk, mert nem tudja előre, mikor számíthat rá, hagy egy marháját, vagy egy süldőjét megint elviszik. Ebben az állandó félelemben, rettegésben élve azt hiszi, hogy ez a rendszertelenség az állatleadásoknál állandósul s így ennek hatása alatt Zala me­gyében és Vas megyében, de az egész ország­ban vágják már le a borjúkat és a növendék, állatokat. Éppen ezért szeretném a közellátási mi­niszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a gaz­dasági szanálás folytán az állatbeszolgáltatás kötelezettsége a tényleges vagyoni helyzetnek megfelelően, ne csak papíron írott rendelkezés maradjon, hanem az ezután történő állatleadá­soknál 1 a tényleges vagyoni helyzet alapján történt kivetések teljesítése vagy nemteljesí-' tése esetén a végrehajtást illetőleg hasson oda, hogy^ a szociális igazság elve érvényesüljön. Azt értem én ezalatt, hogy ne engedje meg a miniszter úr, hogy mindig azt a lovat üssék, amelyik anélkül is éppen eleget húz. Az állatleadások igazságosságának megte­. remtése mellett tervszerűséget és biztonságot kell teremteni. Ne kelljen rettegnie a szegény­parasztnak, a termelő kisgazdának attól, hogy minden leadásnál sor kerülhet rá. Fontos nem­zetgazdasági érdek teszi tehát szükségessé. hogy parasztságunk félelem és rettegés nélküli 1 nevelhesse és szaporíthassa állatállományát. A parasztság legnagyobb gondja ma az 1 av. Éppen ezért nyugvópontra kell! juttatni ezt a kérdést az állatleadások sürgős rendezésével. Minden késlekedés vagy huza­vona mérhetetlen károkat r okoz a mezőgazda­ságnak. Várjuk a közellátási miniszter úr in­tézkedéseit és megnyugtató válaszát. (Helyes­lés és taps.) Ellnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja a közellátási miniszter úrnak. Következik Szolnoki István képviselő úr - interpellációja a közlekedési miniszterhez a postabélyegek bélyegkereskedőknek való el­adása és exportja tárgyában. Kérem 1 a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vörös Vince jegyző (o?vass'<\); »Van-e' tu­domása a miniszter úrnak arról, hogy a ma­gyar bélyegkeréskedők nem kaptak bélyeget a postától s így nem exportálhatnak, hanem a posta tart Svájcban költséges expoziturát, mely valutát nem termel és deficites, továbbá van-e tudomása arról, hogy mi a sorsa a posta tulajdonát képező, Bécsben elhelyezett óriási értékű postahely egeknek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom