Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

61 A nemzetgyűlés 32. ülése 1946. az ott élő i die gen testtől, hogy félnie kell, fél­tenie kell jövőjét és ezért nyúl ehhez a népek életében ultima ratio-ként szereplő eszközhöz, amelynek önmagában való helyességét, azt hi­szem, senki sem ismeri el ebben a Házban. Én elfogadom Kertész képviselőtársamnak ezt az okfejtését és hozzáfűzöm azt, hogy nekünk magyaroknak olyan légkört kell te­remtenünk felfelé, északi szomszédunk felé, hogy belőlük ez a félelemérzet egyszersmin­denkorra véglegesen eltűnjék, hogy ők ne le­gyenek kénytelenek úgy tekinteni a magyar­ságra, ^mint amely a történelem egy esetleges fordulójánál megint szembe fordul velük, hogy azzal a magyarsággal megértsék és megértet­hessék egymást és a mostanihoz hasonló hely­zetek soha ne álljanak elő. Azt mondottam, igen t. Nemzetgyűlés, hogy ez az egyezmény egyoldalúan oldja meg azt a kérdésrészietet, amelyet éppen kiragadtam. Felszólalásom során, ha erre időm lesz és a nemzetgyűlés türelmével megajándékoz, talán magából az egyezményből tudni fogom majd ezt a tételemet igazolni és bizonyítani. Egye­lőre ennek a megállapításomnak az igazolá­sára két tekintélyi bizonyítékra hivatkozom­Az egyik belföldi, a másik külföldi. Annak igazolására, hogy ez a csehszlovák egyezmény t valóban egyoldalú megoldásnak tekinthető ilyen beállításban, hivatkozom a Szabad Nép 1946 április 16-iki, 86. számában a harmadik lapoldalon megjelölt közleményre, amely ezzel kapcsolatban a következőket mondja (olvassa); »Benes elnök április 10-én fogadta a magyarországi szlovákok küldöttsé­gét és beszédet tartott előtte. A beszédet közve­títette a prágai rádió, felvették hanglemezre, falragaszokon és rÖpcédulákon kinyomtatva terjesztik a magyarországi szlovákok között. Ez késztet bennünket arra, hogy megjegyzése­ket fűzzünk Benes elnök beszédjéhez,, bár egy szomszédállam fejével, különösen Benessel, akinek érdemeit saját népének felszabadításá­ért és a német fasizimus legyőzéséért vívott harcban elismerjük, nem szívesen polemizá­lunk. Mindenekelőtt csodálkoznunk kell azon, hogy Benes a magyar-csehszlovák egyezményt, a lakosságcserét egyszerűen csehszlovák győ­zelemként könyveli el. Szokatlan a diplomácia történetében, hogy egy kétoldalú, kölcsönössé­gen alapuló, szivélyes légkörben folytatott tár­gyalás után megkötött szerződést az egyik, fél utólag a saját győzelmeként tüntessen fel. Ezt csak azzal a szándékkal lehet maigyarázni, hosry Benes brüszkirozni akarta a magyar de­mokráciát és nem óhtadtda, hogy a lakosság­cseréről szóló egyezmény a két állam közele­dését vezesse be. A magyar kormány éppen a közeledés kedvéért komoly engedményeket tett, de csehszlovák győzelemről annál kevésbbé lehet beszélni, mert az egyezmény önkéntes és a kölcsönösségen alapuló népcseréről szól, a csehszlovák kormány álláspontját pedig, aímely tudvalevően ezen messze túlmegy, nem fogadta el. Ez a messzemenő csehszlovák álláspont te­hát az egyezmény megkötésénél nem is győz­hetett.« Ezzel a most felolvasott szöveggel azt óhaj­tottam bizonyítani, hogy a túloldalon a cseh­szlovák köztársaság elnöke a megoldást, mint csehszlovák győzelmet tüntette fel saját népe előtt. . . 'J ' De ha nem is ilyen élesen^ és, nem is ilyen exponáltán, nagyjában és egészében ezt álla­pítja meg a Szabad Nép 1946 április 11-iki, 82. évi május hó 11-én, szombaton. 62 számában az első lapoldalról vett idézet, amely a következőket mondja (olvassa): »Magyaror­szág komoly áldozatot hozott, amikor a ma­gyar-csehszlovák lakosságesere-egyezaiiényt megkötötte. Ennek az egyezménynek csaknem minden előnye csehszlovák és csakneim miniden hátránya magyar oldalon van.« (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüliek csoportjában.) ;>Az egyezmény megkötésével Magyarország meg akarta mutatni, súlyos áldozatok hozatalára is hajlandó, f hogy elősegítse Magyarország és Csehszlovákia tartós békés együttműködését.« (Egy hang a pártonkívüliek csoportjában: Ez nyilt beismerés!) T. Nemzetgyűlés! De nem kell ilyen idé­zeteket felolvasnom, végighallgattam a kérdés­sel nagy tárgyilagossággal foglalkozó Farkas Mihály, Kertész Miklós és Kovács Imre kép­viselőtársaim beszédeit: mindegyikből kicsen­dült az a megállapítás, hogy valóban az egyezmény egyoldalú kedvezményeket biztosít Csehszlovákiának és egy^ldalú hátrányokat jelent Magyarországnak. (Ugy van! a párton­kívüliek csoportjában.) Ezen túlmenően azon­ban nem fogiadhatom el az egyezményt azért sem, mert nem oldja meg a kérdést Nem oldja meg a kérdést, a magyar-csehszlovák ál­lam között fenálló nemzetiségi kérdést azért, mert számszerűleg sem alkalmas annak végle­ges rendezésére. Előttem szólott t. képviselő­társaim nagy hozzáértéssel és az anyag bős. séges ismeretével fejtették ki, hogy legfeljebb 50—60.000-re tehető azoknak a szlovákoknak és cseheknek száma, akik^ Magyarországot ez egyezmény alapján Önkéntes jelentkezés után el fogják hagyni és ha a csehszlovák kormány maximális mértékben él is az egyezmény VIII. cikkelyében számára biztosított joggal, akkor sem lehet másról szó, mint arról, hogy körül­belül 100—120.000 magyart telepítsenek át en­nek az egyezménynek értelmében Csehszlová­kiából Magyarországra. Tekintettel arra, hogy a Csehszlovákiában élő magyaroik száma mint­egy 600.000 vagy 700.000 körül mozog, még ha ezt a maximális lehetőséget vesszük is. az egyezmény lebonyolítása után fennmarad! az a helyzet, hogy Csehszlovákiában körülbelül félmillió magyar marad vissza, akiknek kér­dését ez az egyezmény egyáltalában nem sza­bályozza, tehát hátrányokat hoz Magyarország számára, prejudikál a békeszerződések és) a későbbi szerződések szellemének, (Nagy Vince (pk): Ez a borzasztó!) • elismeri Magyar­országra nézve, hogy ihferioris helyzetben áll szerződő partnerével szemben és teszi mind­ezt egy olyan egyezmény keretében, amely magát a kérdést nem oldja meg, nem viszi dűlőre. Mert azt, amit a csehszlovákok értenek megoldáson, én nem fogadhatom el megoldás­nak. Hogy a csehszlovákok mit értenek a kér­dés megoldásán, azt megvilágítja a Népszava 1946 április 12-iki 83. számában a harmadik lapoldalon megjelent közlemény, amely a kö­vetkezőiket mondja (olvassa): »Benes elnök szerdán fogadta a Cseh­szlovákiába visszatelepülő magyarországi wzlo­vákok tizennégy tagú küldöttségét. Benes a küldöttség előtt kijelentette, hogy a Magyar­ország és Csehszlovákia között fennálló kér­dések végleges megoldására folytatott megbe­szélések elsőrendű jelentőségűek voltak^ a két állam közötti baráti kapcsolatok és a béke ér­dekében. A határkérdés véglegesen megoldó­dott — mondotta az elnök. Benes a továbbiak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom