Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

61 A nemzetgyűlés 32. ülése 1946. az ott élő i die gen testtől, hogy félnie kell, féltenie kell jövőjét és ezért nyúl ehhez a népek életében ultima ratio-ként szereplő eszközhöz, amelynek önmagában való helyességét, azt hiszem, senki sem ismeri el ebben a Házban. Én elfogadom Kertész képviselőtársamnak ezt az okfejtését és hozzáfűzöm azt, hogy nekünk magyaroknak olyan légkört kell teremtenünk felfelé, északi szomszédunk felé, hogy belőlük ez a félelemérzet egyszersmindenkorra véglegesen eltűnjék, hogy ők ne legyenek kénytelenek úgy tekinteni a magyarságra, ^mint amely a történelem egy esetleges fordulójánál megint szembe fordul velük, hogy azzal a magyarsággal megértsék és megértethessék egymást és a mostanihoz hasonló helyzetek soha ne álljanak elő. Azt mondottam, igen t. Nemzetgyűlés, hogy ez az egyezmény egyoldalúan oldja meg azt a kérdésrészietet, amelyet éppen kiragadtam. Felszólalásom során, ha erre időm lesz és a nemzetgyűlés türelmével megajándékoz, talán magából az egyezményből tudni fogom majd ezt a tételemet igazolni és bizonyítani. Egyelőre ennek a megállapításomnak az igazolására két tekintélyi bizonyítékra hivatkozomAz egyik belföldi, a másik külföldi. Annak igazolására, hogy ez a csehszlovák egyezmény t valóban egyoldalú megoldásnak tekinthető ilyen beállításban, hivatkozom a Szabad Nép 1946 április 16-iki, 86. számában a harmadik lapoldalon megjelölt közleményre, amely ezzel kapcsolatban a következőket mondja (olvassa); »Benes elnök április 10-én fogadta a magyarországi szlovákok küldöttségét és beszédet tartott előtte. A beszédet közvetítette a prágai rádió, felvették hanglemezre, falragaszokon és rÖpcédulákon kinyomtatva terjesztik a magyarországi szlovákok között. Ez késztet bennünket arra, hogy megjegyzéseket fűzzünk Benes elnök beszédjéhez,, bár egy szomszédállam fejével, különösen Benessel, akinek érdemeit saját népének felszabadításáért és a német fasizimus legyőzéséért vívott harcban elismerjük, nem szívesen polemizálunk. Mindenekelőtt csodálkoznunk kell azon, hogy Benes a magyar-csehszlovák egyezményt, a lakosságcserét egyszerűen csehszlovák győzelemként könyveli el. Szokatlan a diplomácia történetében, hogy egy kétoldalú, kölcsönösségen alapuló, szivélyes légkörben folytatott tárgyalás után megkötött szerződést az egyik, fél utólag a saját győzelmeként tüntessen fel. Ezt csak azzal a szándékkal lehet maigyarázni, hosry Benes brüszkirozni akarta a magyar demokráciát és nem óhtadtda, hogy a lakosságcseréről szóló egyezmény a két állam közeledését vezesse be. A magyar kormány éppen a közeledés kedvéért komoly engedményeket tett, de csehszlovák győzelemről annál kevésbbé lehet beszélni, mert az egyezmény önkéntes és a kölcsönösségen alapuló népcseréről szól, a csehszlovák kormány álláspontját pedig, aímely tudvalevően ezen messze túlmegy, nem fogadta el. Ez a messzemenő csehszlovák álláspont tehát az egyezmény megkötésénél nem is győzhetett.« Ezzel a most felolvasott szöveggel azt óhajtottam bizonyítani, hogy a túloldalon a csehszlovák köztársaság elnöke a megoldást, mint csehszlovák győzelmet tüntette fel saját népe előtt. . . 'J ' De ha nem is ilyen élesen^ és, nem is ilyen exponáltán, nagyjában és egészében ezt állapítja meg a Szabad Nép 1946 április 11-iki, 82. évi május hó 11-én, szombaton. 62 számában az első lapoldalról vett idézet, amely a következőket mondja (olvassa): »Magyarország komoly áldozatot hozott, amikor a magyar-csehszlovák lakosságesere-egyezaiiényt megkötötte. Ennek az egyezménynek csaknem minden előnye csehszlovák és csakneim miniden hátránya magyar oldalon van.« (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüliek csoportjában.) ;>Az egyezmény megkötésével Magyarország meg akarta mutatni, súlyos áldozatok hozatalára is hajlandó, f hogy elősegítse Magyarország és Csehszlovákia tartós békés együttműködését.« (Egy hang a pártonkívüliek csoportjában: Ez nyilt beismerés!) T. Nemzetgyűlés! De nem kell ilyen idézeteket felolvasnom, végighallgattam a kérdéssel nagy tárgyilagossággal foglalkozó Farkas Mihály, Kertész Miklós és Kovács Imre képviselőtársaim beszédeit: mindegyikből kicsendült az a megállapítás, hogy valóban az egyezmény egyoldalú kedvezményeket biztosít Csehszlovákiának és egy^ldalú hátrányokat jelent Magyarországnak. (Ugy van! a pártonkívüliek csoportjában.) Ezen túlmenően azonban nem fogiadhatom el az egyezményt azért sem, mert nem oldja meg a kérdést Nem oldja meg a kérdést, a magyar-csehszlovák állam között fenálló nemzetiségi kérdést azért, mert számszerűleg sem alkalmas annak végleges rendezésére. Előttem szólott t. képviselőtársaim nagy hozzáértéssel és az anyag bős. séges ismeretével fejtették ki, hogy legfeljebb 50—60.000-re tehető azoknak a szlovákoknak és cseheknek száma, akik^ Magyarországot ez egyezmény alapján Önkéntes jelentkezés után el fogják hagyni és ha a csehszlovák kormány maximális mértékben él is az egyezmény VIII. cikkelyében számára biztosított joggal, akkor sem lehet másról szó, mint arról, hogy körülbelül 100—120.000 magyart telepítsenek át ennek az egyezménynek értelmében Csehszlovákiából Magyarországra. Tekintettel arra, hogy a Csehszlovákiában élő magyaroik száma mintegy 600.000 vagy 700.000 körül mozog, még ha ezt a maximális lehetőséget vesszük is. az egyezmény lebonyolítása után fennmarad! az a helyzet, hogy Csehszlovákiában körülbelül félmillió magyar marad vissza, akiknek kérdését ez az egyezmény egyáltalában nem szabályozza, tehát hátrányokat hoz Magyarország számára, prejudikál a békeszerződések és) a későbbi szerződések szellemének, (Nagy Vince (pk): Ez a borzasztó!) • elismeri Magyarországra nézve, hogy ihferioris helyzetben áll szerződő partnerével szemben és teszi mindezt egy olyan egyezmény keretében, amely magát a kérdést nem oldja meg, nem viszi dűlőre. Mert azt, amit a csehszlovákok értenek megoldáson, én nem fogadhatom el megoldásnak. Hogy a csehszlovákok mit értenek a kérdés megoldásán, azt megvilágítja a Népszava 1946 április 12-iki 83. számában a harmadik lapoldalon megjelent közlemény, amely a következőiket mondja (olvassa): »Benes elnök szerdán fogadta a Csehszlovákiába visszatelepülő magyarországi wzlovákok tizennégy tagú küldöttségét. Benes a küldöttség előtt kijelentette, hogy a Magyarország és Csehszlovákia között fennálló kérdések végleges megoldására folytatott megbeszélések elsőrendű jelentőségűek voltak^ a két állam közötti baráti kapcsolatok és a béke érdekében. A határkérdés véglegesen megoldódott — mondotta az elnök. Benes a továbbiak-