Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

A nemzeigyUUs U. ülése ÍÖM. évi július hó 31~én, szerdán. íoo Ui valótlan a rendőrség politikai osztályának tájékoztatása. A nyirtassi eset. (Bakó Kálmán (kp); a szónok felé: Valótlan az, amit Kisúj­szállásról ír! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) pedig mennyivel jobb lenne, ha a szentesi Lakos gyilkosával prezentéit volna meg ben­nünket és az igazságszolgáltatást. Tömpe ve­zérőrnagy úr, de nagyon Örvendenénk annak is, ha negyvennyolc órán belül a tegnap meg­történt miskolci szomorú események szerep­lőit, főbb bűnöseit, cinkosait állítanák az igaz­ságszolgáltatás elé. (Ügy van! Ügy van! a kis­gazdapárton. — Zaj. — Csikós Sándor (ke): Azzal nem sietnek!) De lássuk most, mi történi Magyar!homo!ro T igon. Kénytelen vagyok a Kis Újság július 26-iki számából felolvasni idevonatkozó részle­teket: és elfogadni ennek megállapítását, mi-" vei mind. e mai napig sem a rendőrség, sem a belügyminiszter úr nem cáfolta meg. Meg­jegyzem egyébként, a Kis Újságnak ezt a szá­mát Biharban mindenütt elkobozták és eltün­tették, (Felkiáltások a kisgazdapárton: Ejha! — A szónok olvassa): »Magyarhomorog község néhány kilométerre fekszik Komáditól, ahoi Kincses Sándor lakik, a kommunistapárt, já­rási titkára. Néhány héttel ezelőtt Kurucz Já­nos kornádi ács és kőműves eljegyezte egy közismert politikai személyiségi húgát.« — Ez a közismert politikai személyiség Házy Sán­dor rendőr alezredes, vármegyei rendőrfőka­pitány Biharvármegyében. — »Kincses, hogy érdemeket szerezzen, úgy határozott, hogy nászajándékul a magyarhomorógi jegyzőséget adja majd Kurucz János ácsnak. Szándékát július 2-án — mint az a birtokunkban lévő hivatalos iratokból is kiderül — közölte az illetékes járási közeg-gel, aki figyelmeztette Kincsest, hogy »a vezető jegyző leváltását« csak a belügyminiszter, főispán, alispán, já­rási főjegyző rendelheti el, — másnap pedig utasította a magyarhomorógi vezető jegyzőt, Siposs Imrét, hogy hivatalát csak felsőbb ha­tóság rendelkezésére adhatja át. A magyarhomorógi képviselőtestület, hogy megvédje a népakaratot Kincses Sándor ön­kényével szemben, július 7-én közgyűlést tar­tott. Mint a 944/1946. szám alatt iktatott kép­viselőtestületi jegyzőkönyvről kiderül... — itt van a képviselőtestületi jegyzőkönyv ere­deti példánya, aláírva a kommunistapárt, - a szociáldemokratapárt, a parasztpárt és a kis­gazdapárt tagjai által — a »képviselőtestület egyhangúan hozott... határozattal kimondja, hogy nem járul hozzá, hogy a kommunistapárt járási titkára a vezető jegyzőnket leváltsa, neki ahhoz semmi joga nincs. A vezető jegyzőt mi választottuk, mint a nép megbízottjai, azzal úgy mi, mint a község lakosai teljes száz­százalékban meg vagyunk elégedve, nem en­gedjük, hogy leváltsák. Nemcsak most, hanem a múlt reakciós viliágban is megvolt a népnek az a joga, hogy a vezetőjét maga válassza meg, akkor inkább jobban meg kell lenni most, ami­kor népi demokrácia, népakarat van. Különben sem engednénk meg, hogy egy általunk teljesen ismeretlen ember átvegye a vezető jegyzőséget. A felszabadítás után volt már egy ilyen esetünk, amikor egy teljesen ismeretlen embert behoztak a községünkbe bírónak. A« is községünket teljesen tönkre­tette, kifosztotta, meglopta és azután elmene­kült, annak még évtizedek múlva I» nyögjük Ä tett dolgait« (Mozgás év mj.) Ugyancsak ebben a jegyzőkönyvben még ez van: »Egyszerre és mindenkorra kimondjuk, vegye tudomásul mindenki, hogy a vezető­jegyzőt mi, mint a nép megbízottjai válasz­tottuk, azt csak mi távolíthatjuk el, ha nekünk nem megfelelő lesz» akkor majd mi gondos­kodunk az eltávolításáról, de míg a munkáját ilyen szorgalmasan ellátja, addig senkinek sem engedjük, hogy. tőlünk elvegye. Különben is összeegyeztetlhetetlennek tartjuk, hogy a vei zetőjegyzőnket mindig akkor piszkálják, ami­kor valamilyen beszolgáltatás van. Talán azt gondolják egyesek, hogy akkoí a nép idegei is fel vannak zaklatva, jobban ki tudják hasz­nálni az alkalmat. Csalódnak, minket nem lehet kihasználni, mert tudjuk, hogy a vezető­jegyzőnk akkor is a legigazságosabban jár el.« Ezután a közgyűlésen mind a kommu­nista, mind a szociáldemokrata, mind a pa­rasztpárti képviselőtestületi tagok,, mind pe­dig a kisgazdák egyhangúlag bizalmat szavaz­tak ennek a bizonyos Sipos Imrének. Kincses Sándor azonban mit sem törődött a népakarattal és mintha a biharkeresztesi járásban ő gyakorolná a törvényhozó és végrehajtó hatalmat, július 12-én a következő utasítást küldte a magyarhomorógi titkárnak; »Vasárnap délután 3 órára doboltassanak gyű­lést ott, ahol szoktak, — P. Tarsoly Viktor kocsmájában — mert visszük az új kommu­nista jegyzőt. Úgy . dobolják, hogy a paraszt­párt, szociáldemokratapárt és a kommunista­párt tart gyűlést. E párták nemzeti bizottsági és képviselőtestületi tagjai feltétlenül ott legyenek, mert le lesznek válítva.« Kincses nyilván azért akarta a nemzeti bizottsági és a képviselőtestületi tagokait levál­tani, mert bizalmat szavaztak a vezetőjegyző­nek. A lakosság hangulatát ismerve, Koll Tar­soly Antal kisgazdapárti elnök levelet írt a kommunistapárt magyarhomorógi elnökének és felkérte, közölje Kincsessel, »ne zaklassa a falu nyugalmát, mert mi meg vagyunk a jegyzőnkkel elégedve«. Kincses azonban vasárnap délután 8 óra­kor megjelent nyolc kornádi rendgárdistával a kocsmában, ahol kommunisták, szociál­demokraták és parasztpártiak fogadták. Parázs vita keletkezett, amelynek során jog­talannak minősítették Kincses beleavatkozá­sát Magyarhomorog ügyeibe. Imrefalvi János, a szociáldemokratapárt helybeli elnöke, Kin­csesnek nem tetsző kijelentéseket tett, amiért később őt is letartóztatta a rendőrség. (Zaj a kisgazdapárt &oraiban.) Amikor a magyar­homorógiak látták, hogy Kincses kitart szán­déka mellett, valaki felborította az asztalt. A kisgazdák ekkor még nem is voltak a kocs­mában. Kincses »népítélet ére« népítélettel válaszoltak a »bihari bicskások«, ahogy Kincses a magyarfhomorógiakat elnevezte. Mielőtt azonban elfajult volna a vereke­dés, már a t helyszínen termett Rácz Károly járási kapitány a rendőreivel és szétoszlatta a korcsma elé sereglett tömeget. Kincses rendgárdistáival a rendőrök fede­zete mellett a jegy^őségre sietett Egy rendiőr­százados felszólította a jegyzőt, kövesse az irodába. A jegyző felesége kijelentette, hogy férje nem vett részt a verekedésben, tehát nem engedi, hogy zaklassák. Mike rendőr ezután — mondotta egy szemtanú — hátracsavarta az asszony jobbkezét, Kincs«« óa »gy másik ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom