Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-45
695 A nemzetgyűlés 45, illése 1946. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kiss Károly jegyző (olvassa): »Van-e itudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Bánó Mihály volt délpestvármegyei rendőrkapitány motorkerékpárbaleset áldozata lett s hajlandó-e a belügyminiszter úr a Bánó lakásán még található összeharácsolt lopott holmikat jogos tulajdonosaiknak visszaszolgált a itatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Futó Dezső (kg): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárt oldalán.) Emlékeztetnem kell a t. Házat folyó évi február hó 27-én elmondott interpellációmra. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Hányadik volt?) Hogy az emlékezetet felfrissítsem", a legokosabbnak tartom, ha néhány szószerinti idézetet olvasok fel interpellációmból (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! Nem hiszem, hogy akadna a nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja is, aki ne hallott volna &.• kecskeméti embervadászról, Bánó Mihálv rendőrezredesi "uniformisba jogtalanul beöltözött cégéres gonosztevőről. ^ Bánót joggal nevezhetem a demokrácia Héijas Ivánjának. Bejegyzett interpella-, ciómmal kapcsolatban szeretném elmondani a duna-tiszaközi rémnek és bűntársainak bűnlajstromát, akik mindannyian nemcsak • hogy szabadlábon vannak, htenem közülük méiar ma is akadnak néhányan, akik tényezői rendőrségünknek.« (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán. — Tovább olvassa.) »T. Nemzetgyűlés! Amikor Bánó Mihály elé vezettek egy embert, első dolga volt, hogy arcul ütötte, ököllel vagy pisztolyaggyal verte és utána hasbarúgta. Nem minden rúgásnál kaptak a vizsgálati fogságban lévők hasfalrepedést, vesevérzést viagy szakadást.« Filnök: Képviselő úr. miután ez az ember meghalt, nagyon szeretném, ha vele kapcsolatban ilyen kifejezéseket nem ismételne meg. (Egy hang a kisgazdapárton: Megtörtént dolgok!) Futó Dezső (kp"): Csak interpellációmat ismétlem. (Hajdú Ernőné (szd): Nem kell felolvasni mégeervszer, emlékszünk. — Orbán Tvászló (kn): Rúgjon bele mégegyszer! Meghalt! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Isten, nem ver bottal! — Hajdú Ernőné (szid): Nem! Nem! Akasztófával!} Ugyancsak ebben az interpellációmban a következőt olvashatjuk. (Révész Ferenc (szd): Már aki elolvassa! — Olvassa.) »...ezt az embert a demokráciának példásan meg kell büntetnie.« (Élétík helyeslés a nemzetgyűlés minden oldalén. — Hajdú Ernőné (szd): A papír türelmes!) T. Ház! Elhangzott interpellációmra folyó évi május hó 2-án kaotam választ a belügyminiszter úrtól. Megkövetem a t. Nemzetgyűlést, de ez a belügyminiszteri válasz a »nesze semmi, fogd meg jól« kirívó esete volt. Rajk belügyminiszter úr ugyan ez üggyel kapcsolatban a maga számára nyitva hagyott egy kis kaput, mondván (olvassa): »Tekintettel a bejelentett tanuk és az adatok ni^gy számára, a nyomozás a niai napig még befejezést nem nyert«.. Kijelenthetem, hogy amennyiben az eljárás befejezése után bárkinek terhére büntetendő cselekmény lesz megállapítható, az igtazságügyminiszterrel egyetértve. gondoskodni fogok arról, hogy a tetteseket illetékes bírája elé állítsam.« évi július hó 31-én, szerdán. 696 T. Nemzetgyűlés! Május 2-án még hittem Rajk belügyminiszter úr kijelentésében. (Derültség. — Felkiáltások a kisgazdapárton és a szabadságpárton: Kár volt!) Ma már nyugodt vlagyok afelől, hogy Raik miniszter úr a lehető legjobb esetben is legfeljebb csak ígér; ugyanis nincs arról tudomásom, hogy ez ügyben május 2-a óta a legcsekélyebb intézkedés is történt volna. Rajk belügyminiszter úr elszabotálta a földi igazságszolgáltatást, — mindössze a Magyar Kommunista Párt zárta ki soraiból Bánó Mihályt — de Isten nem veibottal!— a belügyminiszter úr helyett az "úriisten ítélt, Bánó Mihály ugyanis motorkerékpárbaleset áldozata lett. Erről a délpestvármegyei és Kecskemét törvényhatósági városi rendőrségi napiparancsból értesültem, amely így szól (olvassa): »Bánó Mihályi, a kecskeméti és délpestyármegyei főkapitányságnak 1945 január 1-től számítva közel egy esztendeig volt főkapitánya, folyó hó 1-én tragikus szerencsétlenség következtében elhunyt. Mint a rendőrfőkapitányság vezetőié, hervadhatatlan érden 1 °ket szerzett« (Mozgás és gúnyos derültség a kisgazdapárton és a szabadsáortárton-) »a d**hokr»tikul* ^ |0gyar államrendőrség szervezése terén. Mindnyájan ismertük fiatal energiáját, tehetségét és bajtársi együttérzését, amely minden ténykedésében megnyilvánult, őszinte lélekkel gyászoljuk és emléke tovább fog élni a demokratikus államrendőrség szervezőinek sorában. Halála nemcsak a rendőrségnek, hanem az egész .demokráciának botolhatnia" ^«sztfeséget jelent. Elrendelem, hosry a rendőrség szervezése terén kifejtett munkásságát paraueshirdetéfi alkalmával az őrszemélyzet előtt megfelelő formában ismertetés t tárgyává tegye.« (Perr Viktor (kg): Gyilkos tetdícsérése! — Lénára Iván (kg): Szégyene volt a demokráciának!) De ha ez nem volna elég, még egy gyászjelentés is tanúbizonyságot tesz erről. (Oh vassá): »A Kommunista Párt kecskeméti szervezete fai'dalnrvas vvi esriil 1o+ ^^" c !>s»3l 'Men+i- *•*>»• harcos elvtársa. Bánó Mihály volt párttitkár és. vezetőségi tag 1946 június 1-én 28 éves korában tragikus körülmények között váratlanul elhunyt. LelVes munk^iát r)é 1r, ^iát a r!WIsrozók nem felejtik. A Magyar Kommunista Párt országos és helyi szervezete nevében ^ a várt helví szervezetenP\ vezetősége." (Hajdú Németh Tyams (Wh Ehhez mit szólnak? — Perr Viktor *\g): Bűnö« fel^icserÄspH T. Nemzetgyűlés! Nem volnék alapos ember, ha nem szereztem volna be a kecskeméti lapokat, amelyek a következőkben számolnak be Bánó Mihály haláláról, illetve .temetéséről. A Deines hu egye első évfolyamának 16. száma vezércikkében a következőket írja (olvassa): »AJ magyar munkásmozgalomnak egy lelkes, fiatal katonája halt meg. Az első nanokbau munkához látott, kommunista lelkesedéssel és szívóssággal megszervezte a demokratikus rendőrség első egységeit, előbb Kecskeméten, azután az egész megyében. Hónapokon át volt Délpestmeave rendőrkapitánya a 26 éves Bánó Mihály, akit a munkások nagyon szerettek. A rendőrségtől megválva lankadatlan szorgalommal és becsülettel dolgozott tovább a demokráciáért, a szebb magvar jövőért Kecskemét dolgozó néne Bánó Mihályban szeretett fiát gyászolja. A súlyos élet-halálharcot vívó munkások^ szemében a bánat könnye ül. Sohasem fogják az ő Misikéjüket elfelejteni.« (Élénk
